Tűzgolyó (James Bond 007 4.) (1965) 67% 78★

Meg merem kockáztatni, hogy jobb volt, mint egy 90-es évekbeli Bond film. Az eleje pl. kifejezetten erős volt. Legalább annyira szórakoztatott, mint amikor a mai Bondunkra rádöntöttek öt épületet. Ezen legalább nem kínomban röhögtem, hanem mert vicces volt. Minden elismerésem azé a fickóé, aki felcsatolt műcicikkel, harisnyában és magassarkúban küzdött 007-es ügynökünkkel szemben. Magabiztosabban mozgott, mint a legtöbb tipptop nőszemély, arról nem is beszélve, hogy a harisnyája is csak egy-két rúgás után kezdett el szaladni. spoiler
A bevezető után jött az ikonikus főcímdal. Már előre rettegtem, mert amit mostanában művelnek az merénylet a hallójáratok ellen, de ez? Ah, Tom Jones végre megbizsergette a füleimet.
Sajnos innentől viszont elszabadul a pokol. Már ami a filmet illeti. Jöttek a roppant idétlen jelenetek (az a nyújtógép, te jó ég! Most már tudom a Burn After Reading kufircolótákolmánya honnan származik). A latexruhában szaladgáló Bond is kicsit sok volt már a végére és a Cápában nem voltak ennyit a víz alatt, de mégis megbocsáthatók ezek a botlások, mert azért mégsem egy mai CGI orgiáról van szó. Korát tekintve tehát simán megérdemli a 7 csillagot.

Ez a film egy kicsit gyengébb, mint az elődei, pedig az eredeti angol címe elég ütősnek látszik, legalábbis a többihez viszonyítva, a történet egy kicsit unalmasra sikeredett.
Alapjában véve pedig elég sok mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy a film még nagyszabásúbb és látványosabb legyen, számomra nem lett az. Van itt hosszú és sokszereplős víz alatti csata (gondolom ez James Cameron kedvenc Bond filmje), atombombával való fenyegetés felemlegetése, ami a 60-as évek közepén nagyon is aktuális volt, és persze számos gyönyörű nő is, aki vagy akadályozza vagy segíti Bond életét.
A film legtöbb eleme közepes nincs olyan dolog, amit kiemelhetnék. Nincs karakteres fő gonosz, vagyis van, de ő még mindig arc nélküli, Largo semmijen csak van a karaktert játszó színész nekem nem igazán első osztályú. A film kisérőzenéje sem túl emlékezetes. Szóval nem ezzel a filmmel jutott kult státuszba a Bond sorozat.
Jóindulattal adtam rá hatos osztályzatot.

50 év után csak mosolyogni tudok ezeken a Bond filmeken :) A színészeken kívül minden más gyerekcipőben jár :D A hibákról nem is beszélve.
Azért nem értékelem le őket, innen indult minden és akkoriban valószínű nagy sikere volt mindegyiknek.

A hatvanas évek filmkészítési technikájának alapköve a film, mert mai szemmel jó sokat lehet nevetni a trükkökön. Meg a gerincnyújtós jeleneten, de ez más tészta :D Egész jó kis epizód volt, bár szó se róla Bond nőmániája itt kissé bicskanyitogatóra sikerült…

A nemrég írt Goldfinger-értékelést tulajdonképpen nyugodtan bemásolhatnám ide is, láthatóan nincs ugyanis minőségi differencia a két film között, hacsak nem a történet vonzerejét tekintve. A Tűzgolyó ugyanis kétségkívül máig is aktuális tudott maradni, nem kevés misztikumot magában hordozó konfliktussal dolgozik, címéhez hűen tele lendülettel, dinamikus akcióval és sebességgel, némileg ellenpontozva a Goldfinger kvázi-statikusságát a maga lassabb akcióival, nagydarab gonosztevőivel és az ember egyik ősi szenvedélyével, az arannyal.

A katonai eszközök és különösen az atomfegyverek rengeteg felvetett kérdése közül a legijesztőbb a rossz kézbe kerülés, illetve általában az elvesztés lehetősége. A hatvanas években, ha nem is voltak tele a hírek ilyen fejleményekkel, ma már nem titkoltan az elfogadhatónál gyakrabban zuhantak le éles atomfegyverrel repülő bombázók, süllyedtek el tengeralattjárók, potyogtak bombák mindenfelé a világ tengereibe, óceánjaiba, mocsaraiba. Nem egyről ezek közül máig sem tudunk semmit. A témát sokan és sokféleképpen dolgozták fel Bond előtt is, a Tűzgolyó esetében természetesen a valóságtól elrugaszkodottabb, kalandos formában. Bár tudom jól, hogy a Bond-mozik sosem voltak keményvonalas kémfilmek csendesen dolgozó konspirátorokkal, emlékeimben ezek a régi, nagy első epizódok lassabb, Moore esetében olykor még kicsit kellemetlenül lassabb filmekként éltek. Ehhez képest a Tűzgolyó nagyon ügyesen tartotta fenn a nézői figyelmet, egy pillanatra sem vált unalmassá. Az akció, a kütyük, a motivációk sem váltak nevetségessé vagy esetlenné, és Connery is hiteles akcióhősnek bizonyult. A víz alatt forgatott jelenetek fétisét a hetvenes évek második felének brit produkcióiban véltem felfedezni, ehhez képest volt nagy meglepetés, hogy már itt is csináltak ilyet, sőt, remekül megoldották az egyébként cseppet sem veszélytelen, a fináléban már rendkívül látványos és trükkfelvételekkel aligha pótolható jeleneteket.
Talán nem kellene ennek szempontnak lenni egy XXI. századi néző esetében, de a Bond-lányok pro és kontra oldalon is emlékezetesek voltak, a főgonosz pedig kellemesen képregényszerű, de a célnak megfelelő figura lett.

Okkal Connery a Bondok egyik legje. Különös differencia a jelenleg két legszélső Bond-korszak között, hogy Connery maga csinálta meg a nem is annyira lehetetlen jeleneteket, míg Craigen évekig röhögött az internet, amiért nem tudta megcsinálni az egyébként egyre elborultabb koreográfiákat. Ki tudja, talán előbb-utóbb én is odaadom neki a dobogós első helyet Moore ellenében, de előbb természetesen rá is vár még egy újranézős-kör.