Élni és halni hagyni (James Bond 007 8.) (1973) 67% 62★

Roger Moore első Bond bevetése a színész „alapkaraktere” miatt is egy kissé megújította a sorozat stílusát. Érdekes választás volt, mert nem fiatalítottak, ami érthetőbb lett volna, hanem csak főszereplőt cseréltek, ami jelen esetben sikeresebb volt, mint a korábbi próbálkozás Lazenbyval. A komoly hangvételt több humorral keverve tették ebben a filmben kellemessé, mert majd később ugyanez a stílus vált számomra egy kicsit kellemetlenné a 80-as években készült filmekben, egy kis túlzással „bohózatossá” is váltak a filmek.
A 70-es években a hippi mozgalom idején, a filmek világát jelentősen befolyásolta az elharapózó kábítószer kereskedelem és használat és ezért is lett a film fő gonosza egy hatalmas drogkereskedő, aki egy egyszemélyben az országa vezetője is. Talán ezzel akarták az alkotók jelezni, hogy a politikusok sem a legőszintébb és legtisztességesebb emberek? Talán nem, de szeretném ezt hinni a saját felfogásom miatt. Közvetlenül nem ide tartozik, de most jutott eszembe, hogy a sorozatban nem sokat foglalkoztak, de még nem is nagyon emlegették a vietnami háborút, talán nem akartak az angol készítők az amerikai „ügyekbe” beleszólni, vagy így próbálták a profitot maximálni az amcsi piacon. Egy kicsit fura.
Az Élni és halni hagyni című filmben a régi kémfilmek stílusát vegyítetek az akkori krimik és kalandfilmek elemeivel, ami szerintem nagyon jól sikerült. Az előző Bond filmeknél gyakran előfordult velem, hogy arra eszméltem meglehetősen unatkozom ezzel ellentétben. A hibáival együtt a film végig izgalmas és érdekes volt megfelelően szórakoztatott és nem vágytam mindenáron a film minél gyorsabb befejezésére.
A negatív karakter Kanaga/Mr. Big és segédei megfelelő jellemvonásokkal rendelkeznek, hogy elég karakteres szereplők legyenek, ahhoz hogy megfelelő ellensúlyt képezzenek a film főhősének. Végig megfelelő ritmusú a film, sehol sem túl lassú vagy kapkodó a történetvezetés és ez a nagyszerű rendezésnek köszönhető.
Emlékezetes rész a motorcsónakos üldözés, ami Bond szökésével kezdődik aligátor farmról.
Bond lányokból most is van kínálat rendesen; van, aki túlél, van, aki meghal a történet során.
Ez a főcím dal pedig az egyik kedvencem. A Gun’s’Roses-os feldolgozását pedig kimondottan imádom. ;)

Nem rajongok a vuduért, ezt leszámítva tetszett, főleg az aligátoros és az azt követő üldözős jelenet. Humorban és akcióban szokás szerint nem volt hiány. Roger Moore-t is szeretem, nemcsak színészként, hanem Bondként is. Megérdemli a 10 csillagot.

Számomra eddig ez a leggyengébb Bond-film, elég sokat nevettem, főleg kínomban mert volt jópár „hülyeség” a filmben. Roger Moore hozta a karaktert, de a sztori nem volt épp acélos.