Ipi-apacs (1980) 79% 14★

A romantika, vidámság és kaland…
Szerencsére inkább a második kettőn van a hangsúly, úgyhogy kellemesen szórakoztam. Akár elmehetne egy régi Sean Connery féle James Bond filmnek is. Ugyanaz a hangulat, csak kicsit viccesebb.

Nehezemre esett írni erről a filmről, mert a maga kis vidám tingli-tangli módján pontosan a kémkedés azon aspektusáról mesél nagyon sokat, amivel érzésem szerint papíron a legkevésbé fér össze a limonádé hozzáállás: a konspirációról, az információ birtoklásának, cseréjének fontosságáról, veszélyeiről és a „túl sokat tudás” kockázatáról. Komolyfilmes fronton előzménye lehetne ennek a sztorinak A keselyű három napja is, sőt, a kettő közötti kapcsolat a szükségszerűen tűnő romantikus viszonnyal (egyedül nem megy!) kimondottan szorosnak tetszik.

Az Ipi-apacs szigorúan „kémészeti” szempontból az említett Redford-klasszikus után sokat persze nem mond, egy hírszerző igenis legyen felkészülve arra is, hogy ma-holnap talán saját főnöke akarja majd likvidálni. A látszólagosnál bevállalósabbnak sem tekinteném a sztorit, hiszen elsősorban a főhőst foglalkoztató ügynökséget, közelebbről felettesét ingerli fel és állítja vadász-üzemmódra a cselekmény során, a magasabb kormányzati körök felelőssége nincs azért hangsúlyosan megpengetve.
A cselekmény maga Kendig karakterének jól érezhető sérthetetlenségén alapszik. Ismerjük talán mind azokat a filmeket, amikben a főhősről egyszerűen lesír, hogy soha a haja szála sem gördülhet meg – ez ad egyfajta biztonságérzetet a nézőnek, segít élvezni a jó esetben ügyesen filmezett, néha cidrisebb, adott jó poénokkal, kellemes hangulattal megáldott jelenetsorokat. Matthau is pontosan ez a kategória, a maga örökkön örökké hatvanéves, különös mód sármos figurájával pontosan azt és úgy csinál, amihez mindig is értett: nevettet. Nem okvetlen gegekkel, inkább teljes lényével, a kamera által pásztázott térben lubickoló lényével. Ő tűnik egyébként az egyik lehetséges legjobb választásnak, mint lehetséges James Bond-parodista, hisz férfiúi vonzereje ma már egyszerre idézi fel és fordítja az ellentettjére Connery és Moore potenciális vonzerejét.

Az egyetlen bajom az Ipi-apacs-csal talán az, hogy a film ennyiben ki is merül, nem egy igazán tartalmas darab, de szépen megvalósított projekt egy olyan rendező kezei közül, aki egyébként nagyon is otthonosan mozgott a kémfilmek világában.