Hitman – A 47-es ügynök (2015) 63% 97★

Ticsung, ticsung.
Mindenki lő, minden robban és 47-es egymaga leszed egy kommandót. Közben mentorkodik.
A baj csak az, hogy a Hitmannek nem erről kéne szólnia. a 2007-es film sokkal jobban megfogta a játék lényegét.
De itt is volt pár jó ötlet. Az álöltözetnek volt funkciója, Rupert Friend arca kőkemény volt (még így is Olyphantra szavazok) és egész látványos akciófilm.
De teljesen üres. A történet csak úgy van. Se eleje, se vége, annyira nem kötött le, hogy megtanuljak nyakkendőt kötni.
Zachary Quinto karakterén nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek spoiler.
Ezért kár volt felhasználni a játék nevét.

Szerintem az első Hitman film klasszikusokkal jobb volt!!!
ebben a filmben másra se figyeltem, csak hogy éppen merre fityeg az a piros nyakkendő! :D Na de azt nagyon! :D

Nekem tetszett a film, bár nem volt olyan jó, mint az első része, de látványos. De akkor is tetszett csak hiányzott belőle nekem Timothy Olyphant. Ő ezerszer jobb 47-es ügynök volt, mint Rupert Friend, de azért ő se volt annyira rossz. Jók voltak az akciójelenetek, és nagyon sok vér folyt egészen a végéig. Nagyon tetszett az autósüldőzés, szép volt a piros audi, ha jól láttam. :)

Ha egy jó akciófilmet akartok látni, akkor ne ezt nézzétek. Ha szeretnétek másfél órát tökéletesen értelmetlenül elpocsékolni az életetekből, akkor viszont remek választás :D Sajnos ez a film rém gyenge.

Videojáték filmet készíteni nehéz. Ha jó a játék, akkor a játékos általában azonosul a karakterével, hiszen ő az, aki előremozdítja a történetet, megmenti a világot, sárkányokat öl, vagy csak gonosz embereket, belopózik, kilopózik, megdolgozik a sikerért. Benne van minden öröme és frusztrációja. Sok esetben sokkal interaktívabbak is ezek a játékok, mint az ember azt képzelné, így az egyszeri filmkészítő gondban van: ragaszkodjon az alaptörténethez, vagy a játék hangulatához és fícsöreihez? És itt jön a képbe a lustaság: előbbihez elég elolvasni a Wikipédiát, utóbbihoz végig kellene játszani a játékot.

Először csinálok ilyet. Úgy írom az értékelést, ahogy a filmet nézem. Nem bírom ki, nem tehetek róla.
Kezdjük a Hitman játékok alaptörténetével (Codename 47), amivel mindenki, aki valaha is érdeklődött a franchise iránt, legalább egy kicsit tisztában van.
47-est öt ember DNS-éből állította elő egy igazi őrült orvos. 47-es az egyetlen élő és „működőképes” genetikailag megtervezett és előállított alany (az első játék végén le kell ölni az új, fejlettebb klónokat és a dokit). 47-es nem érzelemmentes, de lényegében érzelmileg tompított, tökéletes gyilkos, viszont ritka pocsék báb. A játékok úgy próbálják pozitív fényben megvilágítani ezt az egyébként üres karaktert, hogy az ICA (a bérgyilkos-ügynökség) csupa rossz alak után küldi hősünket. Korrupt politikusok, pedofil állatok, ilyenek. Mindemellé mivel a játék díjazza a diszkréciót és bünteti a feltűnést, célszerű kevés hullát hátrahagyni, de egyébként minden más a játékosra van bízva, így a kreatív gyilkosságok is. Azok, és a „balesetek” a legjobbak.

Vagyis 47-es nem tömeggyártás, nem egy szívtelen gyilkos, továbbá kerüli a feltűnést, így a metrós és nagykövetséges jelenet rendesen kivágta nálam a biztosítékot. A filmbeli 47-es egy cseppet sem szimpatikus, a pszichopaták kábé minden tulajdonságával rendelkezik. Ha belegondolok, hogy a filmet valahol az Absolution ihlette (Katia = Victoria), akkor sírhatnékom lesz. Ott 47-es (Diana kérésére) a kvázi szupergyilkos képességekkel rendelkező fiatal lánynak választást akart adni, de elsősorban lehetőséget a normális életre, ami hősünknek nem adatott meg. Itt? Itt bakker kiképzi a csajt gyilkossá. Ez milyen már? Jézusom, ezt a figurát a harmadik sarkon kilyuggatná a katonaság.

Ezen a ponton kérdéses, hogy a filmet hogyan is kell értékelni.
Önmagában egy közepes akciófilmnek tűnik, telenyomva sok sz.r expozícióval, egy tésztaképű, unalmas főhőssel, akin valamiért NAGYON furán áll az öltöny a piros nyakkendővel (jajh, legalább olyat találtak volna, aki egy kicsit is hasonlít arcban és testalkatban 47-esre, de legalább David Bateson-ra).
Ha a játék mellé tesszük a filmet, akkor egy vérlázító feldolgozást kapunk, ami mintha csak beleolvasott volna az eredeti mű Wikipédia oldalába, de azt is csak óvatosan, nehogy túlterhelje az információ.

Oké, szeretnék pár szót szólni Diana Burnwood-ról. A hölgy (mert igencsak neves és/vagy gazdag angol család sarja) a kezdetektől fogva 47-es kezelője és kapcsolattartója az ICA-nél. Ő volt a bevezetők hangja, a küldetések leírója, több játékban kulcsfontosságú szerepet kapott, és elmondható, hogy 47-es egyetlen barátja. Modorában nagyon hivatalos, és kimért, nem parancsolgat, legfeljebb javaslatot tesz. Jane Perry, az új megformálója hangjába pedig egyenesen szerelmes vagyok.
Szóval ezt letudva a filmes Diana-t egy hongkongi csaj alakítja, ráadásul flegmán. Ezt elrontani…
Oké, ugorjunk.

(Szerintem ezt a filmet már két órája nézem, és még mindig van belőle fél óra.)

Katia. Általában hányok az ilyen Mary-Sue karakterektől, a mindenben tökéletes mindenki célpontjától, de ebben a filmben maga az ötlet valahogy jól működik (bár lehet, hogy csak az Absolution beszél belőlem). A probléma az, amit a szinésznő művel. 10 esetből 9-szer folyik a szeme, és ez egyenesen nevetséges. Ha ivósjáték része lenne, csak ettől a szabálytól detoxban kötne ki az ember. Az apja, a keresett személy meg… egy normális Hitman játékban az ilyet vadásszák, nem próbálják megmenteni és feloldozni spoiler.

Meglátások:
– Szingapúr gyönyörű, kár hogy ilyen szemétben szerepel
– A rendezőn látszik, hogy eddig csak reklámfilmeket készített, van pár jelenet, amiben vártam, hogy nátha ellen gyógyszert, életbiztosítást vagy Audit próbálnak eladni nekem
– Felvéve egyébként szépen van, tényleg, a technikai megoldásai a filmnek jók (a harcjelenetek vágásait meg mintha egy idegbeteg mókus csinálta volna)
– Komolyan nem lehetett volna Rupert Friend-et tovább borotválni? spoiler
– Zachary Quinto egész jól próbálja kihozni a karakteréből azt a keveset is, amit egyébként ér
– Az első tíz percben a Silverballer pisztolyokon nincs hangtompító, mégsem csapnak zajt, de ha már itt tartunk, ugyanezt később is eljátszák egyéb fegyverek

Fun Fact: Nem tudom, hogy direkt így készült-e a film, de a játék első pár részében volt egy John Smith nevű ICA ügynök, aki mindig felsült, aki mindig elszúrta, és 47-esnek kellett feltakarítani utána. Az vicces volt.

Végeredményben a filmet nem mentik meg az apró utalások, a zenék, a ritkán jól eltalált jelenetek, spoiler, vagy egyáltalán, egyes színészek igyekezete. Akciófilmből van jobb is, látványosabb is, Hitman filmből meg a Mechanic a legjobb közelítés (bár abban is ütném a vörhenyes hülyegyereket).
Aki pedig 47-esre kíváncsi, az vagy játszon Hitmant, vagy nézzen jól összerakott végigjátszásokat Youtube-on. Vannak javaslataim.

Nem szeretnék túl sok időt szentelni erre az irományra, úgyhogy egy sánta kis összefoglalóval kezdem: a 47-es ügynök a videojáték filmek minden egyes hibáját bemutatja.
A történet egyetlen olyan részletét, amit lehetne csavarként felfogni, ellövi kb. az első fél órában, de még az is olyan csavarkezdemény, amin a remek névadásoknak hála, senki a világon nem lepődik meg. Az utolsó óra pedig komplexitásában körülbelül egy vonalzóhoz mérhető, ha a nevezett tárgy nem sértődik meg rajta. És nem is beszélve azokról a (remélhetőleg létező) utalásokról, akit nem értett senki, aki nem ismeri a játékot, köztük én sem.

Színészek, eh. Amikor egy filmnek olyan főszereplője van, akinek az a feladata, hogy ne játsszon el semmilyen érzelmet, az általában problematikus. Talán a Terminator 2-t tudom felidézni, mint az egyetlen filmet, amiben ez a séma jól működött, ott nyilván megfelelő jellemfejlődéssel megtámogatva és megpörgetve. Itt azonban nem ez a helyzet, Rupert Friend szerepére szinte bármelyik sarki csövest behívhatták volna az utcáról, fejére húznak egy műanyag izét, beöltöztetik megfelelően és kész, éljen a modern beszerzés. Amivel (pontosabban akivel) ezt megpróbálták ellensúlyozni, az viszont még a főhősnél is vérlázítóbb. A forgatókönyvírók ugyanis úgy vélték, ahhoz, hogy megfelelő súlyt tudjanak adni az Instant Coelho szintű dialógusoknak, az lesz a legmegfelelőbb eszköz, ha a női főszereplőnek minden nagynak vélt pillanatnál bemondják a könnyárvíz vezényszót. Ezt leszámítva viszont ugyanolyan faarcú, mint Friend. Aki meg esetleg színészként tett is le valamit az asztalra (azért Quinto, de különösképp Hinds nem ma kezdték a szakmát), azoknak meg a már emlegetett tragikusan lineáris sztori nem ad lehetőséget arra, hogy valamit megmutassanak abból, amit tudnak. Ennek eredményeképp Sylar kőarcúan sylarkedik, Mance egyetlen használt arckifejezése pedig az ijedtes-búskomor szájtátás, szigorúan úgy, hogy az ajkak egy pillanatig se súrolják a vízszintest.

Végezetül pedig az utolsó szög a koporsóba az akció és annak tálalása. Rendben, ezzel kicsit hazudok, mert vannak a filmben kifejezetten jól koreografált akciójelenetek, gondolhatunk itt akár a nyitó autós üldözésre, akár a metróban verekedős jelenetre, helyenként volt egy-két jó dobásuk a készítőknek. Igazából két dologgal volt itt bajom, de nagyon. Az egyik az operatőri munka, amivel az ágensek felturbózott képességeit igyekeztek bemutatni, és ez hol követhetetlen, hol nevetséges lett, hol a kettő egyszerre. A másik gond, hogy az akció a szó legrosszabb értelmében vett videojátékos. Egészen az elején van egy snitt, amikor a főhős hetman egy lépcsőn sétál lefelé a signature két pisztolyával a kezében, körülötte több emeletnyi fém körfolyosó, és a közben a ritmusos hullámban érkező noname szekusokat lövöldözi halálra. A nagy helyzet az, hogy nekem a film közben nem egyszer eszembe jutott, hogy miért nem fog már valaki egy komolyabb mesterlövészpuskát valami fedezékből és lyuggatja ki ügynökünk kopasz fejét. És ha ilyenek járnak a fejemben, az szerintem para.

Egy szó mint száz, még véletlenül se nézze meg senki ezt a filmnek nevezett katyvaszt – talán aki a videojátékot ismeri, annak tartogathat pár jó momentumot, de ezt nem tudom megítélni. Ha már a Hitman világával akar ismerkedni valaki, szerintem jobban jár, ha a játékot veszi meg, az állítólag jó.

Nem volt olyan rossz, de jobbra számítottam:)

Ha nem nézzük, hogy nem ugyanaz a színész játssza a főszerepet, mint az előzményben, egészen tűrhető film. Na nem egy elgondolkodtató mű, de leköti az agyat a sok lövöldözés és vérfröcsögés. Kikapcsolódásnak jó.

Ezt egy óvódás álmodta amúgy meg? Shit

Messze nem olyan rossz ám, mint azt sokan mondják. A játékhoz sok köze nincs, hibátlannak nagyon nem hibátlan, de látványos, és kikapcsolja az agyat. Egyszeri megnézésre tökéletes, de azért az sem veszít sokat, akinek kimarad az életéből.