Gyilkos hajsza (2013–2015) 76% 29★

Az első széria tökéletes, tényleg. Az egész légkör, a feszültség, a sose-tudod-ki-követő-ki-nem.

A második szériában sajnáltam, hogy a Poe-vonal leépült, de szerettem a gonoszokat, különösen az ikreket.

A harmadik széria határeset, tipikus esete a „sokat keres a sorozat, húzzuk még egy kicsit” taktikának. A rosszfiúk lagymatagok – hol van ügyeletes főőrültünk Joe-hoz képest? –, de még mindig szerettem Markot/Luke-ot (jól nyomja az a srác nagyon), és valami fura Stockholm-szindrómába keveredtem, mert Joe-nak nagyon szurkoltam, és spoiler. Az aktuális barátnőt ki nem állhatom, borzasztóan vinnyogós szerepet osztottak rá, nem bírom a gyenge és szánalomra méltó karaktereket. A harmadik szériában viszont sokkal jobb a lélektani háttér, Ryan és Joe se veled, se nélküled kapcsolata.

Ami nem változik:
A Max Hardy-t játszó színésznő egyenletes pocsék, ugyanazzal az arckifejezéssel tolja végig, jelenettől függetlenül. Illetve egyszer sír.
Kevin Love Bacon. :) Ő még mindig badass, ráadásul a harmadik széria utolsó jeleneténél lepisiltem tőle a bokám. (Néha megesik, pl. láttátok már szakadó esőben Footloose-t énekelni…?)

1. évad: 10/10
Nekem ez nagyon bejött. Szerettem a Poe-vonatkozásokat, a feszült légkört, a bizonytalanságot, hogy sose lehetett tudni ki a jó és ki a rossz. Szerintem az egész évad szépen fel volt építve, részről részre hozta azt az izgalmat, amit vártam. A befejezésnél éreztem először egy kis kiszámíthatóságot benne. Úgy vártam már, hogy jöjjön a csavar a végére. És tádám… Megvan a figyelemfelkeltés, lehet izgulni a következő évadig… Tiszta szerencse, hogy nem akkor kezdtem el nézni, amikor még készülőben volt. Így most nem kell rá várnom… :P
Viszont van bennem egy kis félsz is. Az értékeléseket olvasva egyre inkább leépül a sorozat a következő két évadban. Számomra még most 10 csillagos, de ez változhat a folytatás függvényében. :)

2. évad: 10/9
Nem éreztem úgy, hogy annyira rossz lett volna a második évad. A Poe-vonal ugyan eltűnt, és már a 'nem tudod ki kicsoda és hova tartozik' érzés is csak az elején jelent meg, de szerintem izgalmas szálakat vezettek be helyette.
Az új szereplők közül többet is kedveltem. Max szerintem egy egész jó mellékszereplő volt, tetszett, hogy általa belevittek egy kis románcot is, ráadásul a másik nagy kedvencemmel párosítva. Azt az utolsó közös jelenetet imádtam. Az újdonsült elmebetegeink közül nagyon bírtam az ikreket, igazi kis különcök. Sam Underwood hatalmasat alakított. Amíg meg nem néztem a szereplőlistát, nekem fel se tűnt, hogy egy és ugyanazon színész játssza a két szerepet. :D
Voltak ugyan néha unalmas részek, és idegesítő karakterekből is bőven kijutott, de összességében véve még mindig tetszik a sorozat. A vége is felkeltette az érdeklődésem, bár korán sem sikerült olyan hatásosra, mint az előző évadzáró. A szereplők sorsát tekintve egy szinte teljes egészében új szereplőgárdára számítok a következő évadban, kíváncsi vagyok mit tudnak kihozni még belőle.

Az első friss és jó, aztán a második már billeg végül a harmadiknál már elmentek a szokásos irányba, ha lesz negyedik, azért fogom megnézni, h lássam mivé csavarodik az a lélek, aki a gonoszkákat üldözi egész életében…

Nos, nagyon remélem, hogy ezt már nem akarják folytatni….
Sajnos ebben a sorozatban is az egymást követő évadok egyre gyengébbek lettek, a harmadik évad már csak árnyéka volt önmagának.
Én eddig még nem láttam olyan sorozatot, ahol ennyire betekintést engedtek volna egy sorozatgyilkos elméjébe, ezért összehasonlítási alapom nincs. Az viszont tény, hogy az ebben a sorozatban ábrázoltak néha annyira elborzasztottak, hogy csodálkoztam, hogy egyáltalán engedték levetíteni a részeket. Igen, tudom, hogy koránt sem ez a legkeményebb széria a témában, de nekem már ez is elég volt.
Joe Carol karaktere és a köré épülő szekta elkötelezettsége, önfeláldozása annyira meg volt írva, hogy szinte magával ragadó volt, vitte is a sorozatot. spoiler Sajnálom.

Ismerd meg Ryan Hardy-t a valaha volt legszánalmasabb FBI ügynököt, és Joe Carroll-t a karizmatikus és intelligens sorozatgyilkost, akinek minden vágya, hogy még szánalmasabbá tegye Ryan életét. Igaz, hogy Joe évek óta börtönben tölti az idejét, de ez nem jelentett neki akadályt abban, hogy szektás fanatikusok tucatjait toborozza össze magának, a legkülönfélébb embereket, akikben csupán annyi a közös, hogy bármikor szívesen adnák az életüket, ha ezzel belerúghatnak még egyet ebbe a világ vicce FBI ügynökbe, akit soha életükben nem is láttak addig. És természetesen az életüket is adják érte. És ez még csak az első évad.

Pörgős és fordulatokban gazdag sorozatot úgy lehet jól elrontani, ha óvodásoknak írják, és néhány sablonkaraktert minden lényeges lélektani indoklás nélkül vérre menő küzdelembe tesznek. Tulajdonképpen ez is olyasmi, mint a Hannibál, csak szteroidokon és míg ott sikerült blöffbe bújtatni, hogy mi vezérel ilyen-olyan őrülteket, itt még a szándék sem látszik. Pusztán szeretik Poe írásait és kész. Már-már sértő, hogy mit gondolnak a készítők az átlag amerikai fiatalokról.

Első évad:

Huu, hát kezdeném azzal ami tetszett:
– Poe köré építették a történetet: Ezzel konkrétan már a legelején megfogott, főleg miután Kelly Creagh Nevermore című könyve olvasása után találtam rá. (Aki esetleg nem olvasta volna: a könyv is Poe-ra és a történeteire épül. )
– Szerintem a karaktereket is jól eltalálták. Még Joe Carroll karaktere is tetszett, a maga beteg módján.

Nos és akkor jöjjön ami nem tetszett:
– Most komolyan így lett vége?!? Ilyenkor örülök, hogy soha nem tv-be nézem a sorozatokat, és csak azután állok neki, hogy már megvan jó pár évad, mert most tuti tépném a hajam, hogy mi lesz Ryan-nel…