Futni mentem (2024) 82% 506★

Hűha…
Annak valamelyest örülök, hogy miután ezt bárki elolvassa, nem lesz lehetősége megdobálni kővel, tekintve az értékeléseket…
Iszonyú gagyi volt ez a forgatókönyv, azt is mondhatnám, hogy szekunder szégyent éreztem a legtöbb jelenet és mondat kapcsán.
Ha mindez nem lenne elég, a karakterei egytől-egyig rettenetes példái annak, hogy ne legyünk jó emberek:
– anyuka -> nekem már ott kbszta a biztosítékot, hogy a futóedzőt az első alkalommal megpróbálja összeboronálni a lányával és rendkívül pofátlan kérdésekkel bombázza. De az már tényleg mindennek a teteje, hogy az, hogy a filmbeli Emma élete senkit sem érdekel és el van könyvelve egy béna szerencsétlennek, még a családja által is – holott a legértelmesebb egyed köztük. Én csak pillogtam: tényleg ez úgy megy, hogy anyám bemegy a munkahelyemre és megbeszéli a főnökömmel, hogy nekem dolgom van? – elnézést, jelentkezzen az az ember, aki ezt eltűrné az anyjától! – jahogy ez vígjáték? Mi a sz.rért nem nevettem akkor?
– Kata -> cseléd vagyok, tenyészállat, mosónő, rabszolga és szexrabszolga. De szeretem azt a férfit, akinek én szedem ki a vacsoráját egy kanállal, mert neki nincs keze, mert levágtam mérgemben (ja nem… bocsánat volt keze, csak én vágtam volna le őket kartőből) illetve szeretem a rám se hederítő két tinédzser fiam, akik számára ugyanúgy egy alantas csicska vagyok csak, mint az előbb említett férfié. Oké. – ezen se nevettem… Lehet, hogy nincs humorom?
A többiekről is tudnék csodálatos megállapításokat írni, például Dorináról, de már ott elfáradtam, hogy néztem őket. Hogy megpróbál otromba módon legitimálni olyan emberi defekteket, amelyek se nem viccesek, se nem trendik, hanem egyszerűen károsak és toxikusak másokra nézve. Rettenetes volt, és egyben én komolyan károsnak tartom azt az imidzset is, melyszerint egy család átlagosan így működik. Hogy az a normális, hogy másnap viccből parancsba adjuk a vacsorát, hogy érzelmileg zsaroljuk a családtagjainkat, hogy velünk együtt csináljanak valamit, amit mi terveztünk el és ami csak számunkra fontos, hogy úgy kell zabálni egy nőnek (de akár férfinak) az asztalnál, hogy az ember gyomra kiforduljon, mert az a menő és fú de trendi manapság.
Ráadásul maga a futás itt nem feloldotta az agressziót és a szorongást, hanem egy totál mellékes szál, holott, ez lett volna a film mozgatórugója, az a mezsgye, amin ha elindultak volna rendesen és a rendező hajlandó lett volna foglalkozni annak átvitt értelmével, akkor megindulhatott volna a változás. Szokás szerint azonban, ahogy az az amcsi vígjátékokra is rendkívűl jellemző: a magyaroknak is sikerült egy nyálas, torz, középszerű és semmilyen filmet leforgatni.
A magyar színészeket nem kezdem el savazni amiatt, hogy miért is vállalták el a szerepet, mert Magyarországon ez sajnos megélhetési kérdés.
De az, hogy képesek vagyunk egy ilyen moslék forgatókönyvet filmre vinni, az elég nagy szégyen.
Számomra kb. három pozitív dolog volt a filmben:
A kutyák, a T-s futókör (földi vagyok! Hajrá T!), és Tenki Réka alakítása, mert ő az egyetlen az egész kócerájban, aki komolyan vette a szerepét.
Én nem javaslom, ennél sokkal jobb magyar vígjátékok vannak, amik megpróbáltak haladni a korral.
Rohadtul nem ajánlom: szekunder szégyen az egész film. Én meg mennyire vártam, te jó ég…

Ja és még egy dolog: aki ráaggatta a sportfilm címkét, az szívesen megtanítom squasholni, csakhogy érezze, mit nevezünk sportnak.

EZ ANNNNYIRA JÓÓÓÓÓÓ VOLT ÚRISTENN

Szerintem eljött az idő, hogy ne legyen tonen „magyar film sztereotípia”.
Szenzációs szereplőgárda, nagyon szerethető karakterek. Futó vagyok, es kutyás nyilvan meg voltam véve kilóra az elején.
Rendesen mosolyogva jöttem ki a moziból, annyira jó vibe-ja volt az egésznek.
Szuper poénokkal volt teletűzdelve, nem volt erőltetett, rengeteget nevettem.
Nagyon aranyos volt mindegyik szál alakulása, volt benne romantika, de nem a nyálas kategória.
Aki pozitív csalódásra vágyik a magyar film ipart illetően, javaslom megnézésre!

Szerintem nagyon aranyos film, kimondottan jólesett. Elvárásaim nem voltak, abszolút pozitív élménnyel gazdagodtam, és egy kedvenccel is. Remek szereplőgárda, szerethető karakterek és vicces párbeszédek. Imádtam, és biztosan meg fogom még nézni! :)

Jaj de nagyon jó volt! :)))

Ez egy nagyon kellemes kikapcsolódás volt. :)

Végül is nem felháborítóan rossz film, csak az, ami, egy közepes iparosmunka, giccs. De mit is várhattunk volna mást Herenditől, akinek az egész életműve a vállalhatóan közepes és a szégyentelenül rossz intervallumában mozog.
A történet unalmas, ezerszer látott, minden „fordulat” előre kiszámítható, tudható, az elszórt poénok legfeljebb halvány mosolyra késztetik a nézőt, és a színészi játék is csak merő rutin. Kivéve Gálffyt, rajta látszott, hogy undorodik.
Inkább a jelenséggel van baj ebben az esetben. Egyrészt, hogy Herendi úgy pöffeszkedik, mintha valami forradalmi tettet hajtott volna végre ezzel a filmmel (mert bezzeg a Petőfi filmet…), pedig csak tette, amit a kapitalizmusban szokás, befektetett, és most éppen nyert. És ezt a nagyközönség benyalja, mert egyelőre ennél nem kap többet.
Másrészt, lehetett volna talán ez a film jobb is, de nem kellett jobbnak lennie, ennyi pont elég a magyar közönségnek, ezt a szintet nézik ki belőle, minek erőlködjenek jobbon, ha ez az elvárás. Hisz tudták mit csinálnak, kész volt a cseh minta, nem volt zsákbamacska. Az RTL 30 éve nyomatott esztétikája beleivódott az emberekbe, sztenderddé vált (és ha ezt a fejére olvassák, természetesen megsértődik).

Csak egy valamibe tudok belekötni:miért kellett minden lakást a ’80-as évek szerint berendezni?! Attól, hogy budapesti polgári lakások, jó ízlésű ember nem él már ilyen bútorok között. És nem a ’80-as években játszódik a film.
A díszlettől eltekintve minden rendben volt, szerethető a történet, a karakterek, jók a színészek, és még megnevettetni is meg tudott. Szerettük :)

Nem volt nézhetetlenül rossz, de hű-de-jó sem. Nagyon NEM értem körülötte a hype-ot. Teljesen átlagos film sok rossz példával, ráadásul túl kiszámítható.

(Amúgy én inkább nézném közösen a pasimmal „hajadonként” a focit és a dartsot a kanapén sörözgetve vagy borozgatva, semmint egy nyálas, felesleges esküvőért sóvárogjak…)

A futáshoz meg semmi kedvet nem csinált a film. A gondolattól is rosszul vagyok. Én maradok a (hosszútáv-)sétánál. Az is épp eléggé szétcseszi a térdet, de azért nem ennyire. És belepusztulni sem kell.

Amúgy az egész film legszimpatikusabb és legértelmesebb karaktere Tenki Réka. A többiek… Hát… Inkább nem kommentálnám. (Antipatikus hülyék gyülekezete.)

Nagyon jó humorú film, egyedi cselekménnyel, melegen ajánlom :)
Felvet néhány társadalmi problémát, de nem érezteti veled a drámát, mégis átéled a szereplők helyzetét.
Ez az a fajta film, amit mindig meg lehet nézni, ha valaki odakapcsol. Mondjuk ehhez biztosan hozzájárulnak a jó poénok. A moziban nem egyszer felkacagott a közönség :D