33 emelet mélyen a pokolban (Fortress 1.) (1992) 68% 49★

Ez egy B-kategóriás produkció a hozzá illő szereplőgárdával, történettel és én ennek ellenére nagyon bírom ezt a filmet. Elismerem nem a filmgyártás egyik nagy örökbecsű képviselője, inkább nevezném trash filmnek, amit megfelelő szaktudású filmesek készítettek egyszerű szórakoztatásra. Manapság ilyen kategóriájú vagy stílusú filmek nem igen készülnek, hiány van belőlük vagy ha készülnek azok kegyetlen gagyik és nagyon zavarnak a számítógéppel előállított képek, jelenetek. E film esetében a praktikus effektek megfelelően sikerültek ahhoz képest is, hogy ez már akkoriban is egy aránylag alacsony költségvetésű filmnek számított.
Az egyszerű történetben említett komolyabb elemek, témák, amiket érintenek, adják a történet sava-borsát és teszik érdekessé a filmet; pénzéhes cég, túlnépesedett bolygó, emberek semmibe vétele, kellemetlen jövőkép, és ezeket a filmes kliséket megfelelően keverték az alkotók.
A társadalomkritika mellett van némi akció és számos elég véres jelenet ahhoz, hogy elég nyomatékot kapjon a történet sötét mivolta.
A főszereplő Christopher Lambert az a színész, akit sohasem kedveltem igazán, nem tartottam jó színésznek, néhányszor szerencséje volt és belekeveredett egész jó filmekbe, ezért ismerik világszerte.

Olvastam egynéhány fórumon, hogy Zs kategóriába sorolják ezt a filmet, de nekem tinikorom egyik nagy kedvence volt. Láttam vagy hússzor :D Mondjuk, én alapból szeretem a Zs-filmeket. No, nem mindet, csak bizonyosakat. Aztán, hogy mi alapján szelektálom, hogy melyik xar ízlik és melyik nem, hát, azt ne kérdezze senki, mert lövésem sem sincs. Ez ízlett.

Sokban hasonlít ez a mozi a nemrég nézett Őrült Stone-ra: nyilvánvalóan B-mozi, kacérkodik a trash egyes elemeivel, dramaturgiájában és gondolatvilágában szinte már gyermetegen egyszerű logika mozgatja, ugyanakkor vitathatatlanul vannak időtálló, esztétikus és eredeti motívumai is. Megítélésében nagyon sokat segít, hogy tagadhatatlanul bájos darab…

Sokat dob rajta, hogy miközben díszletei egyszerre tűnnek szépnek és elnagyoltnak, az általuk megteremtett hangulat legalább maximálisan rendben van. A kispénzű, tévéfilmes felütést egészen jól ellenpontozzák az épített, nagy volumenben előállított díszletek. A design erősen jellemző a film korára, nem nagyon életszerű, de jól hozza a sötét jövő személytelenségét, szürkeségét. Nem egy kreatív ötlet és kivitelezési megoldás abszolút időtálló lett: a spoiler katonák, a gore-ba hajló jelenetek, néhány durva akciószekvencia – ezeket nézve azért elgondolkodik az ember, mennyire nevetségesen egyszerű dolguk van manapság a CGI-vel dolgozó filmeseknek, illetve hogy mennyire kiöli a kreativitást az alkotókból, ha bármilyen víziójukat instant megkapják konyhakészen a számítógépektől – igaz, ezerszer csúnyább és sterilebb kivitelben, mint az itt látható praktikus effektek esetében.
Ami viszont megbocsáthatatlan: a forgatókönyvet valószínűleg egy tehetséges 17 éves írta – néhány jó fordulata ellenére a sztori olyan lehetetlen szálakon és dramaturgiai fordulatokon halad keresztül, hogy az már-már megnevetteti a nézőt. A saját maga ellen dolgozó börtönigazgató karakterfejlődése ilyen téren kiemelkedően szörnyűre sikerült. Ugyancsak nagyon felszínes és átgondolatlan a bemutatott társadalmi disztópia, a multicég által uralt Amerika természetének bemutatása. Befigyel itt mindenféle utánérzés például a Terminatorból is, de inkább csak rádobtak minden elképzelhető és közérthető sötét jövő-koncepciót a sztorira. Emiatt azonban a Fortress sosem hatol igazán az ember bőre alá, nem váltja ki azt az elrettentő, borzongató félelmet egy robotok/techcégek/nagyvállalatok uralta jövőtől, mint a Terminator, a Robotzsaru vagy a Dredd bíró.
No és hát Christopher Lambert… Bőven nem gondoltam őt soha B-színésznek, pedig a filmográfiát nézegetve rá kell jönnie az embernek, hogy néhány jól sikerült főszerepe ellenére ő alapvetően az. Itt is a tőle megszokott teljesítményt nyújtja, jól áll neki a komolyság, de mérhetetlenül nevetségessé tud válni, amikor a hosszú haj alól játssza a szőke herceget. Egyébként végtelenül szerethető színész, pontosan úgy menti a projektet, mint Rutger Hauer az Őrült Stone-t.

Nem jó, de bájos, ámbár talán nem eléggé bájos film. Nem fogok rá hetest adni, egyértelműen túlzás lenne.

Gondolom, ezzel a magas értékeléssel egyedül vagyok :D
Elismerem, B-kategória, de annak kiváló. Meg szerintem Christopher Lambert nem rossz színész, csak sokkal többször fogott ki rossz filmeket, mint jókat :D
Egyébként az alapötlet nem rossz. Ez meg is érdemelne egy magasabb költségvetésű remake-et (nem úgy, mint a sok klasszikus, amiket mostanában tönkretesznek a feldolgozásokkal.)

Nem láttam ezt a filmet, még kiskoromból sem rémlenek emlékképek, ezért is nagyon izgatott voltam,amikor tegnap megnéztük a kollégákkal. Imádom a régebbi filmeket, mert nagyon sok gyöngyszemet találni közöttük.
Pro:
– Tetszett az alapfelállás, túlnépesedés, diktatórikus rendszer, mindenki megfigyelése. Engem ezekkel többé-kevésbé meglehet venni,noha kritikusa vagyok a témának, ez tetszett.
– A történet, próbálok nem spoileresen beszélni róla,de úgy nehéz. Szóval, a történet és a csavarok jól ki lettek dolgozva a filmben,nem világmegváltó, de elég nagy meglepetést okoztak nekünk.
– A börtön, viszonylag logikusan és jól felépített börtönvilágot kaptunk
– Christopher Lambert. Ez az ő filmje pont, Kurtwood Smith sem volt rossz, de ez C.L filmje akkor is.

Kontra:
– A szinkron. Valami botrányosan rosszul találták el a hangokat. Néha nagyon fájdalmas volt.
– A mellékszereplők, kidolgozatlanok, meg eléggé tipikusak ( jobb szívű fekete, alter hacker, nagyszájú törpe, és egy ostoba nagy darab, nem valami eredeti), de hát abból kell élni ami van.
– Karen karaktere nem volt rossz,de nem mondanám,hogy jó se.
– A hackelős rész a végén röhejesen gagyi
– A mellékszereplők többé-kevésbé elkerülhetőek lettek volna , de nagyon ki akarták írni őket a filmből

Összességében ez egy kellemes nézni való, ha valaki szereti a régebbi filmeket, és nem reflexből utasítja el ezeket.