Pokoli űr (Fortress 2.) (2000) 49% 24★

Gyakrabban kéne hivatkozni ezt a filmet a „Hogyan ne készíts folytatást/milyen ne legyen egy folytatás” című produceri-rendezői kézikönyvekben! Eleve a gondolat, hogy egy Fortress kaliberű B-sci-fi esetleges rajongótábora folytatásra várt volna tíz éven át, kissé hihetetlennek tűnik, de Lambert megítélésének sem tesz jót, hogy a Hegylakó újrázása után ennek a projektnek is beadta a derekát.

Eleve negatívuma a cuccnak, hogy minden téren pontosan ugyanaz, mint az első rész. Itt is van egy önmaga ellen dolgozó igazgató, itt is van jó nő a színen, immáron villognak a csöcsök is, mindenféle stimuláló szondák, kényszermunka, mindent is ellenőrző számítógép, sittes haverok a szökéshez elengedhetetlen szuperképességekkel – csak a börtön milyenségén változtattak, igaz, a tíz évnyi eltelt idő a cselekményben abszolút nem tükröződik vissza a technológián, a díszleteken. Ez a cucc egy random gyári környezetben forgatott kamu-sci-fi, ami egy előzménymozi farvizén úszik felfelé a zavarosban. A benne alkalmazott CGI ótvaros, a forgatókönyv, a motivációk, a dramaturgia gyermeteg, a rendezésben nincs semmiféle finesz. Nem lélektelen, de elég elborult és öntörvényű mozi, aminek nem áll jól sem a jópofaság, sem a komolykodás.
Javára kell azonban írni, hogy a színészei akarnak, tisztességesen teljesítenek, megy nekik a komolyan vehetetlen dolgok komolyan vétele, és ebben egyébként Lambert is nagymester.
A hangulat és a külsőségek jól passzolnak a korszak jellegzetes tévés szériáinak miliőjéhez, valahogy érezzük, ezzel a filmmel a kétezres évek közepén bármikor összefuthattunk volna késő este a Cool TV-n… Ugyanúgy jellegzetesen saját kora gyermekének, mint az első epizód volt.

Nem jó, nem ajánlom, nem kell megnézni senkinek. Maximum Lambert nagyon eltökélt rajongóinak!