Fény az óceán felett (2016) 75% 120★

Nagyon szép hangulatú, ártatlanul romantikus film. Engem abszolút le lehet kenyerezni a világítótoronnyal és a magány érzésével, ráadásul kifejezetten szép volt a helyszín. A szereplőkkel nem volt gondom; ez a csendes mentalitás passzolt az egészhez, és bár a cselekmény elején a szívem szakadt meg értük, bármennyire is próbáltam megérteni a tetteiket, nem sikerült, ezért kicsit mérges voltam rájuk. Szerintem szebb lett volna, ha megmarad az érzelmek tájékán és a fájdalom ábrázolására törekszik, ugyanakkor kellett bele valami lényegi esemény is. Hosszú volt, de beszippantott.

Azért nem tudok rossz pontot adni az ilyen filmekre, mert azok a dillemmák, amik felmerülnek a filmben annyira lefoglalják a gondolataimat, hogy elsiklok a film hiányasságai fölött, ha vannak. Én egy percig sem tudok pálcát törni Isabel viselkedése fölött, szerintem teljesen emberiek voltak a reakció, aki mást mond az vagy álszent, vagy még nem került ilyen helyzetbe és nincs is annyi beleérzőképessége, hogy átérezze a helyzetét. Egy pillanatig nem vagyok meggyőződve róla, hogy én helyesen vagy helyesebben cselekedtem volna azokban a szituációkban, amelyekben ő esetleg nem jó döntést hozott. Van az az elkeseredettség, és van az a vágy. Ezzel együtt a színészek alakítása szerintem teljesen rendben volt, és engem a film is az első perctől kedve az utolsóig magával rántott.

1 csillag Rachel Weisznek, aki még mindig a szívem csücske,
1 csillag a gyönyörűszép helyszínekért,
1 csillag a gyerekelhelyezés megoldásáért,
és végül 0,5 csillag Michael Fassbendernek, mert olyan hitelesen hozta a kis pacskert. Ám mivel muszáj volt kerekíteni, ezért én ezt lefelé tettem: szerintem nem kicsit van túlértékelve ez a film.

Annyi bajom van ezzel, hogy hirtelen azt sem tudom, hol kezdjem. Igazság szerint nagyon nem szeretem a különösen ostoba emberekről szóló filmeket. Hát, most ez is egy olyan volt… Együtt kellett volna éreznem a főszereplő(kk)vel? Vagy sajnálni ő(ke)t? Hát, akkor álszent vagyok és érzéketlen, de belőlem csak mérhetetlen dühöt sikerült kipréselniük. Az egyedüli szereplő, akinél kibuggyant egy röpke pillanatra a könnyem, az Hannah.

Szerintem ez a film hosszú. Engem sok helyen untatott, ráadásul szerintem a rétestészta felvezetést nyugodtan el is hagyhatták volna, mert csak rontott rajta. Nem igazán hittem én el ezt a nagy szerelmet. Isabel úgy néz ki, mint egy kislány és úgy is viselkedik, mint egy kislány. Ráadásul durván nyomul, amitől már az első jeleneteiben sikerül kiváltania az antipátiámat. Fassbender szegénykém meg annyira „jellegtelen” fazon… Csomószor el kellett gondolkodnom, hogy éppen melyik másik színészre hasonlít, akinek szintén efféle az arcberendezése. (Amikor pedig az egyetlent, ami még karaktert adott az arcának [bajusz] is leborotválták… Jesszuska. Szőrösen sokkal szebb volt, úgy legalább volt neki némi férfi-formája.)

Sok „bölcselkedés” van a filmben, ami rendkívül fennkölt, kár, hogy páran már ellőtték ezt korábban – sokkal hatásosabb keretek között. (Avagy többnek szeretett volna tűnni?, mint ami lett. :D)
És akkor térjünk rá a fő konfliktusra. Vetélés. Ez a nő kislány ostoba. Nem elég, hogy hatalmas fájdalmai vannak, elmegy a magzat spoiler erre mit csinál? Kimegy a rémes időben még vergődni egyet a sárban-porban-esőben, csak hogy… ???! Aztán meg orvos sem kell, mert egy jó kis fertőzés, az smafu neki. spoiler Szóval hülye ez a csaj, és nem ejtettem miatta egyetlen könnycseppet sem.

Megjött a pici. És kezdődik az újabb hiszti. Önzőség a köbön. Elhiszem, hogy rossz elveszteni két gyereket, azt is, hogy akar sajátot, de ez akkor is BŰN. Arra vajon miért nem gondolt, hogy ennek a gyereknek valahol szintén lehet egy anyja, aki keresi? Az már le van xarva… A pasi meg… bár az elején még vannak normális elvei, de aztán meghunyászkodik, és onnantól kezdve az én szememben már ő is eláshatja magát. Papucs.

Amin én eztán fennakadtam: a saját gyerekük keresztjét / emlékét képesek voltak kitépni, semmivé tenni valamiért, ami nem az övék. No komment.

Hannah. Az egyedüli szimpatikus szereplő. Ha valaki, akkor ő tényleg veszteséget élt meg, elvesztette a párját (akiért még a tulajdon családjával is szembement, MERT SZERETTE) és a gyerekét is. Tulajdonképpen neki nem is igazán volt már senkije, míg Isabelről ez nem mondható el.
(Amikor pedig a börtönös mizéria volt, ott is… Mindig előszeretettel abba rúg bele mindenki, aki TÉNYLEG egyedül marad. Sz-á-n-a-l-m-a-s.)

Egyedül a gyerek szemszögéből kissé sokkoló ez az egész, ezt én magam is elismerem, de ez van. Nyilván nem a „drasztikus” szétválasztást kell szorgalmazni ilyen esetben, hanem valamiféle átmenetet képezni, meg folyamatos magyarázatokkal szolgálni. A gyerek ugyanis NEM hülye, csak gyerek. (Vagy legalábbis így kéne lennie.) És mivel gyerek, vannak dolgok, amikről még nem neki kell döntenie.

Szóval ez a film az én szemüvegemen keresztül megint csak egy tipikus, szépen csomagolt kis giccs, ahol azt tűzték ki célul a készítők (és / vagy az író – bár bevallom, a könyvet nem olvastam), hogy bőgjél egyet, és miközben bambulsz ki a fejedből, ne használd az agyadat.

Ezek az emberek csak szimplán mérhetetlenül önzők voltak (pontosabban csak a csaj, a lökött pasi meg ész nélkül ment utána), és rettenetesen ostobák. Szóval, szerintem spoiler. Ennyi. :D

Valószínűleg nem lesz mindenki kedvence, mert viszonylag hosszú és lassú lefutású filmről van szó. Én azonban szeretem az ilyen jellegű alkotásokat, magával ragad és beszippant a világa, ahogy itt is pontosan így van. Michael Fassbender és Alicia Vikander szerintem korunk legkiválóbb színészei közé tartoznak, a játékuk számomra magával ragadó, hiteles, velük együtt nevettem, mosolyogtam és érzékenyültem el. Nem egy könnyed film, de mindenképpen megéri megnézni. Ha a téma nem is feltétlen fog meg, a gyönyörű képek az óceánról és a környezetről még így is vigasztalhatnak mindenkit.

Szívszorító történet, de örülök, hogy rátaláltam. Az jutott eszembe a film nézése közben, hogy a nők két dolog miatt mindenre képesek, hogy legyen ill. hogy ne legyen gyerekük.
Itt most a LEGYEN volt a hangsúlyos.
Mindenképpen papírzsebkendőt igényel, mert iszonyúan hat! Ráadásul a két főszereplő Alicia és Michael, zseniálisak! Már több filmben is bizonyítottak.

Mi tagadás, megint egy film, amit a színészek miatt néztem meg, főleg mivel elmondhatatlanul kíváncsi voltam, hogy Fassbenderék milyenek a filmben, mint szerelmespár. Nos, nem tudom, számomra valahogy nem feltétlen illenek össze, bár a filmben egy-két jelenet erejéig nagyon ott voltak, talán pont a történet miatt, de néha nem tetszettek… Ahogy a történet sem. Jobban mondva Isabel. Jesus, még egy ennyire manipulatív, hisztis, kiállhatatlan nőszemélyt nem cseszett az ég. Minden elismerésem Tomnak, amiért ezt képes volt elviselni… Ebből is látszik, hogy csak „mese” az egész, mert normális férfiak egy ilyen nőt mesziről kerülnek el, nem pedig hű szerelmükről biztosítják… Mindegy.
A történet is elég komor volt, ami várható volt az elején túl gyorsan történt boldogság után, de valamiért mégis szurkoltam nekik. Persze feleslegesen, a baj mindig megvan. Nem egy nagy eresztés a film, engem Isabel karaktere a film nagy részében idegesít, emiatt nem tudtam együtt érezni senkivel, így sokszor már türelmetlenül vártam, hogy haladjunk már. Nem hiszem, hogy valaha újranézem még Fassbender miatt sem.

Kedvelem Cianfrance-t így nagyon bíztam benne, hogy ebből az alapanyagból és ezekkel a színészekkel kihoz egy számomra remek filmet. Nem is csalódtam, ugyanis ez egy nagyon szép film a szerelemről, a gyermekvállalás utáni vágyról és arról, hogy bizony nem mindig jó, ha az érzelmeink alapján hozunk döntéseket.

Nagyon szép film volt, rettenet szívfacsaró sztorival. Nincs is annál rosszabb, amikor elveszítesz egy gyereket (gondolom én, aki még nem szült, de ennél rosszabbat tényleg nem tudok elképzelni), és Isabel kettőt is elveszített, tehát senki se hibáztathatja, hogy kihasználta a lehetőséget és megtartotta magának Lucy-t.
Viszont nem éreztem azt a kattanást, amitől imádnám a filmet, pedig általában az ilyenek nekem kedvenceim. A színészek rendben voltak, az operatőri munka nagyon ott volt, Alicia és Michael kémiája eszméletlen, valami mégis hiányzott. Azért nem bántam meg, tényleg nagyon szép film.

A végére sikerült lesüllyednie egy Nicholas Sparks adaptáció szintjére. A történetből csak a legrosszabb tendenciákat erősítették fel. Visszataszító.

Nem mondhatom, hogy rossz könyvadaptáció, mert amennyire emlékszem rá, szerintem egész jól követték a cselekményét. A vége ugyanúgy meghatott és az utolsó szakasz határozottan tetszett is, csupán az elejével volt problémám. Valami irdatlanul rosszul vágták meg a jeleneteket, kb. 3-4 másodpercenként váltogatták őket, ami borzasztóan zavart. Egyik pillanatban sem lehetett rendesen elmerülni, mert már jött is a másik képsor. Erről szerencsére azért később leszoktak, de ki voltam akadva az elején. Úgyhogy tulajdonképpen az a mínusz 2 csillag ezért történt. Meg mert egy idő után kicsit untam a filmet. Szerintem túl hosszú lett. Amibe viszont nem lehet belekötni, sőt, nem lehet eléggé magasztalni, az a színészi játék. Alicia Vikander-től szó szerint el voltam ájulva és Michael Fassbender alakítása is tetszett.