Fehér pokol (2011) 66% 150★

Jajj, ez nagyon rossz volt. Csak a kihívás miatt néztem meg, de nem kellett volna. Unalmas, vontatott és a falnak mentem a hülye, erőltetett poénkodástól és időhúzástól, mikor az életük a tét. A tájnak viszont sajátos, már-már balladisztiskus hangulata van, és egy-két könyvélményemet juttatta eszembe. Se a zene se a színészi alakítások nem hagytak mély nyomot bennem. Liam Neesont kedvelem, de ezt a filmet még ő sem tudta megmenteni. Inkább el se készült volna…

Meglepően nem rossz, sőt, tulajdonképpen egészen jól sikerült film, ami mintha sosem tudná véglegesen eldönteni, milyen mozi is szeretne pontosan lenni. Olyan, amelyik Liam Neeson – akkor épp – új és friss, akciófilmes karrierjében akar egy csúcspont, egy új típusú bombasiker lenni, vagy olyan, mint a klasszikus férfiúi helytállásra építő, mindig drámába torkolló pasimozik, mint például A félelem bére, amik minden látványos külsőség ellenére mégiscsak a kimagasló színészi munkával, a jó szövegkönyvekkel és a mögöttes mondanivalóval tarolnak…

Ez a kettősség mindvégig jelen van a Fehér pokol minden egyes képkockáján. Drámai kulcspillanatai sikerültek, emlékezetesek, a jellemfejlődés és a karakterábrázolás magas színvonalú, érezzük, a cselekmény második felében a 30 pluszos apukák szemében újra és újra megcsillannak a könnyek – csak közben jönnek a CGI farkasok, sziklafalakon kúsznak-másznak a főhősök a zöld háttér előtt, az alfahím kiszúrja magának Neesont és rájövünk, a két vezérkan élete legfontosabb összecsapására készül…
Azért ez egy picit nevetséges is ebben a formában. Persze ha a nézőt elkapja a film – elég nehezen, de előbb-utóbb csak kialakuló – vibe-ja, ha nem különösebben érdekli, hogyan és milyen szerepeket játszott Neeson valaha, és milyeneket a 2010-es években, akkor a Fehér pokol elérheti a célját.
Ekkor is el kell azonban számolnia ostobaságával. Az ordító hidegben ordító farkasok által üldözött ordító emberek mítosza régóta velünk él, mégsem vagyok abban biztos, hogy egy repülőgéproncs környékét ilyen gyorsan és tömegesen meglepnék a ragadozók, hát még hogy az erre adott legokosabb válasz a gyalogos menekülés lenne. A természettel folytatott harc általános üzenete és gondolata is kissé kétesélyes már a klímaválság idején, a szereplők finnyássága pedig egyenesen arcpirító: amikor Diaz levágja a nyársra húzott farkastetem fejét, a többiek tiltakozó kommentárjai a forgatókönyv álszentségét sejtetik meg.
A színészi munka kapcsán talán érdemes elmondani, hogy Neeson itt is csak Neeson – talán egy icipicit kevésbé rezignált és egydimenziós, mint a poszt-_Elrabolva_ éra filmjeiben általában, a többiek pedig korrektek, de sosem kiemelkedőek.

Hat és hét között billeg, de a CGI farkasok és a konfliktushelyzet fel-felvillanó nevetségessége miatt inkább egy hatos.

Meglepő, de eléggé tetszett. Annak ellenére, hogy Liam Neeson nem tartozik a kedvenceim közé, azonosulni tudtam vele. Kegyetlen lehetett odakinn, ahol amerre a szem ellát csak fehérség van.

Először is: mi volt benne a szürke? Mert oké, voltak benne „farkasok”. Szürkék. De a cím THE Grey… az alfahím meg pont The BLACK volt, de mindegy… A magyarok persze egy huszárvágással megoldották a problémát; szín, szín, oly’ mindegy, legyen FEHÉR pokol :-))
Maga a film elég unalmas volt. A „farkasok” meg bénák. Nagyon. A forgatókönyv felejthető, a zenére nem is emlékszem, a cast – na az veszett jó volt. A táj gyönyörű, hangulat remek. Összességében: zagyva.

Szeretem az ilyen túlélős filmeket, főleg ha ennyire zord a helyszín.
Emberek vs. farkasok ……. én még mindig a farkasoknak drukkolok ;)

Nagyon erős film, nem is értem, hogyan lehet ennyire leértékelve. Nyilván nem egy akciójelenetekben gazdag alkotás, főleg az érzelemvilágra épül gyönyörű tájak, és iszonyú jó színészi játék mellett.
Csak azt tudom mondani, hogy nagyon kevés az a film, aminek végén a stáblistát végignézem, mi több, bámulom, bennmaradva a film atmoszférájába; hát ezt ilyen volt. Még most is a hatása alatt vagyok, nehezen szakítom ki magam belőle.

És a zene! Nem tudom, melyik filmben használták előbb, de az Ink-ben hallottam először, azóta is szerelmes vagyok ebbe a dallamba, minden variánsába, így ebbe is. Awww!

Csalódás volt. Nem nagyon történt benne semmi. Neeson hôsködött. Sajnálni kellett. Ennyi.

Nagyon-nagyon tetszett! Gondolkodtam a 9*-on is, de végül az egyik filmvégi jelenet miatt nem adtam meg, mert ennyire eszetlen senki nem lehet spoiler Abszolút nem értem ezt a sok lepontozást a filmnél, mert a stílus kedvelőinek szerintem egyáltalán nem számít rossznak, én alapvetően is nagyon szeretem ezeket a vadonban rekedős, túlélős filmeket, és szerintem ezzel a lassan csordogálós történetvezetéssel sokkal jobb volt, mintsem átment volna mindenki profiba, és egyből tudja, mit kell csinálni, és pörögnek az események és stb. Az is tetszett, hogy hangsúlyt fektettek a szereplők élettörténetére is, hogy pl. a túléléshez kinek mi/ki jelenti a motivációt.
spoiler
A színészi játék is szuper volt, a tájat is imádtam – az alacsony értékelésátlag pedig senkit ne tántorítson el (örülök, hogy én sem hallgattam a "nagy átlagra"), ha szereti a picit véresebb, lassú folyású történeteket, némi emberi drámával fűszerezve, akkor tetszeni fog ez a film is. Ha viszont valaki pörgős thrillert/horrort vár, semmiképp se ezt a filmet válassza.

Végig a hideg borzongás futkosott a hátamon, igazi kaland és dráma, jó színészi játékkal.

Kínos. ”A vadon foglyai” újrahasznosítva, csak itt medve helyett farkasfalkát kapunk, 3 fickó helyett pedig többet, de hülyébbeket. A farkasok pont annyira igaziak, mint a fogtündér, szóval rémesen gagyi cgi ordasok riogatják a népet. Amellett, hogy ördögien gonoszak, még teleportálni is tudnak, ugyanis mindig mindenhol ott vannak.
Liam Neeson fapofával, vérkomolyan adja a túlélési- és farkasszakértőt, itt már éreztem, hogy nem bírom én ezt… Aztán a végén, amikor a katarzisnál, a nagyon szomorú zenére szavalni kezdi azt a semmitmondó, művészieskedő verset -azt a kemény 4 sort-, na, ott röhögőgörcsöt kaptam.

Aki szép havas tájas túlélős drámát akar, az nézze meg a már említett ”A vadon foglyai” c. alkotást.