Fájdalom és dicsőség (2019) 78% 71★

Most ismerkedem Pedro Almodóvar munkásságával és sajnos abba a hibába estem, hogy ezzel a filmmel kezdtem, hiszen a korábbi műveinek ez egyfajta “összegzője”, amit jobb lett volna a többi filmje után megtekinteni.
Nagyon vontatott volt, bár lassan, de közben sok szép jelenettel építkezett a történet. Antonio Banderast akinek eddig csak a nevéhez fűződő férfi parfümje illatát szerettem talán az első szerepe, amiben hitelesnek láttam.

Gyönyörű és fájdalmas. Egy Almodovar film hosszú idő után, ami nem a nőkről szól, hanem magáról, ahogy ő a kapcsolatait megélte.
Nekem egy összegzésnek, és egyúttal búcsúnak tűnt. Sok filmje mintha most nyert volna igazán értelmet és gyökeret. Éppúgy megtalálható benne utalás a Rossz nevelésre, mint ahogy a Megtört ölelésekre vagy éppen a Mindent Anyámról című filmre is.
Megkönnyeztem némely jelenetét. Az elmúlás talán még sosem volt ennyire kézzel fogható és tapintható a filmjeiben, mint most. Talán azért nem, mert eddig nem a saját, hanem mások elmúlásáról volt inkább szó.
Azt kaptam, amit egy Almodovar filmtől vártam: összetett képeket motívumokkal, szimbolumokkal, idősíkokat összekötő zenével és egy kerettel, mely gyönyörűen összekötötte a múltat a jelennel, a „valóságot” a képzeletbelivel. Film a filmben.

Jó film, sok szép jelenettel, képpel, színnel.
Jók – nagyon is – a színészek is.
(Penélpe Cruz igazán szeretnivaló benne, Banderas pedig nagyon érzékenyen, tisztán játssza a rendező szerepét.)

Nekem úgy tűnik, mintha a filmes önéletrajzok lassan kezdenének önálló műfajjá összeállni.
Ha így nézem, akkor tisztes, érzékeny munka.
Egyénként meg hiányolom belőle a bővebb merítést.
Szívesen időztem volna még a gyerekkorában, vagy más életkori szakaszában.
Nekem sok volt a jelenben játszódó szál, és hát az nem is volt túl felemelő.

Almodóvarnak kétségtelenül érdekes filmjei vannak, de ez nekem eddig nem volt elég arra, hogy valamelyiket is beválasszam a kedvenc filmjeim közé. Most sem.

De ez én vagyok, és biztos van, akit tökéletesen eltalál Almodóvar művészete.
Merthogy ez művészet, afelől kétségem sincs.

Hát ennyi erővel a szomszéd Sanyi bácsi mindennapjairól is forgathattak volna egy hasonlóan érdektelen filmet. Ő is sokat van otthon és biztos fájnak a tagjai, jár orvoshoz, és neki is a régi időkbe nyúlik vissza a gyerekkora. Én bírom Sanyi bácsit, szoktunk dumálni. Mindenestre a zenék jók, és menők az enteriőrök, klassz színek, bútorok. A visszaemlékezések nem rosszak, de összességében nekem gyenge. Pedig szeretem az Almodóvar filmeket, főleg az Eleven húst, meg a Rossz nevelés is tetszett. Azért örülök, hogy itt sokan lelkesednek, így nem volt felesleges leforgatni.

Eddig még nem láttam egy Almodóvar rendezte filmet sem, csak névről ismertem, ezért valamiféle misztikum lengte körül a fejemben, hogy biztosan elvont filmeket készít. A Fájdalom és dicsőség rácáfolt erre, mert egy szinte hétköznapi ember, hétköznapi múltjáról és jelenkori bajairól szól. Azért csak szinte, mert Salvador Mallo rendezőként sikeres volt, de a folyamatos egészségügyi problémái miatt már nem tud dolgozni. A filmben megelevenednek gyerekkori emlékek is, amik meglepő módon, hatással vannak Salvador jelenére. A történet, a látvány, a szereplők mind jól összepasszoltak (nem tudom szebben írni). Banderas és Cruz, a két ismertebb arc pedig profik, mint mindig.

Almodovar filmjeiről nincs áttekintésem (még fiatal koromban megnéztem a Beszélj hozzá!-t, de szerintem még nem voltam elég érett a filmhez), de meg kell hagynom, hogy ez szép film volt.

#Mladosť

Talán ez az eddigi legkedveltebb és hozzám legközelebb álló Almodóvar-film. Nagyon intim, nagyon mély és a rendezőhöz képest talán kevésbé harsány és nyugodt. Bár a harsány díszletek némileg visszaköszönnek a lakás-enteriőrökben, azért közel sem hozzák azt a mennyiséget, mint a régebbi filmjeinél. Jól állt neki ez a tempó és a múlt beszűrődő képei is szép (még ha elcsépelt is) húzás volt.
Banderas öregkorára olyan jutalomjátékban részesült, hogy nem is tudom, mikor játszott utoljára ilyen jól és ilyen komolyan, éretten. Kellett neki nagyon egy ilyen szerep.
A film maga többször-nézős, elő fogom majd még venni valamikor később. A tempója, hangulata nagyon tetszett, igazi szerelmes levél volt az élethez.

Kissé ízléstelen film. Paródiát, gúnyt csinálni egy emberrablásról, spoiler

Egy érett, finom, letisztult Almodóvar. Nagyon szép.

Nagyon Tetszett, örülök, hogy ilyen értelmes filmeket is adnak a moziban! Külön öröm, hogy spanyolul nézhettem meg.