A filmrendező Salvador Mallo élete alkonyán visszatekint a maga mögött hagyott időszakra. Gyermekkora a ’60-as évekre esett, amikor családja egy jobb élet reményében Spanyolországba vándorolt, és Valencia tartományban, egy faluban telepedett le. Mallo itt tapasztalta meg először, mit is jelent a vágyakozás. A szerelem aztán a ’80-as években, immár a pezsgő Madridban, felnőtt férfiként éri utol. A lángolást a szakítás elviselhetetlennek tűnő fájdalma követi – Mallo ekkor fedezi fel a mozi varázsát, és döbben rá, hogy az alkotói tevékenység vigaszt nyújt kínzó bánatára. Mára, cselekvésképtelen művészként csak az ürességet érzékeli, amelyben még a filmkészítés is lehetetlennek tűnik – akárcsak az, hogy elválassza a magánembert az alkotótól. A változás érdekében megpróbálja felidézni és megérteni múltját, mert biztosan érzi, hogy ebben rejlik a kulcs, amely kisiklott élete számára új utat nyit a megváltás felé.
Hörcsibald értékelése
Hörcsibald
2 hozzászólás
Hát ennyi erővel a szomszéd Sanyi bácsi mindennapjairól is forgathattak volna egy hasonlóan érdektelen filmet. Ő is sokat van otthon és biztos fájnak a tagjai, jár orvoshoz, és neki is a régi időkbe nyúlik vissza a gyerekkora. Én bírom Sanyi bácsit, szoktunk dumálni. Mindenestre a zenék jók, és menők az enteriőrök, klassz színek, bútorok. A visszaemlékezések nem rosszak, de összességében nekem gyenge. Pedig szeretem az Almodóvar filmeket, főleg az Eleven húst, meg a Rossz nevelés is tetszett. Azért örülök, hogy itt sokan lelkesednek, így nem volt felesleges leforgatni.
