Elliott, a sárkány (2016) 71% 154★

Azt hiszem, hogy kicsit sokat vártam ettől a filmtől. Mind az előzetese, mind a poszter nagyon tetszik, így gondoltam a film is tetszeni fog. Ehhez képest számomra egy kicsit csalódás volt, hiszen nem sok újat tudott adni, maga a történet is elég sablonos, ráadásul a szereplőkről is nagyon keveset tudunk meg. Kíváncsi lettem volna Elliott múltjára és a nagypapa is érdekes figura volt, jó lett volna őket jobban megismerni. Ettől függetlenül Bryce Dallas Howard karaktere tetszett, olyan sejtelmes kisugárzása van ennek a színésznőnek, nagyon tehetséges. :)

Örök gyermek lelkem bizonyítéka, amikor kiabálok az üres irodában, hogy „ne bántsák már azt a sárkányt!!”

Kedves kis film, de nem kell tőle csodákat várni. Kis kikapcsolódásra tökéletes.

nem nagyon szeretek előzetest nézni, mert folyton lelövik az összes „poént” és örülök neki, hogy csak a rövidebb verziót láttam, így maradt benne némi meglepi.
a sárkány pl., aki őszintén szólva csalódást okozott, ugyanis a következő gondolatok futottak át az agyamon, mikor először megláttam:
nemááár, ez egy plüssállat! Redfordnak meg vénségére teljesen elment az esze, hogy mese-szereplő lett. aztán megbékéltem ezzel a két ténnyel, mert egész jól állt neki meg a korának, a plüssállatról meg kiderült, hogy valóban olyan kis cuki, mint egy ölelgetnivaló plüssállat, de ha kell, tud ám tüzet is okádni!
viszont a sztori nem valami nagy szám, ugyanis láttunk már ilyet, többet is. de végülis egyet értek azzal az állásponttal, hogy a történeteket néha fel kell újítani. ez most egy ilyen sárkányos nagy-félelmetes-barát-megmentős sztori, és mint ilyen kedves és családbarát. yep.

Azt kaptam, amit kerestem benne és vártam tőle. Nagyon nehéz úgy filmet választani a hétvégi családi mozidélutánokhoz, hogy azzal egyszerre tudjam lekötni az 5 éves lányt és a 8-9 éves báttyait is. A kicsinek lehetőleg ne legyen túl korai, a nagyoknak meg ne legyen túl „babás” (ahogy ők hívják). Ha még netalántán emellett értéket is tud közvetíteni, az külön öröm.
Ezeket sikerült a filmnek teljesíteni, így elégedett vagyok.
1. A sárkány külseje nem zavart. Én szerettem a Végtelen történet rózsaszín plüss Falkorját is. Elliott meg zöld. Ennyi.
2. BDH-t egyre jobban kedvelem.
3. Jé, a várólistázás óta el is felejtettem, hogy Bobby is itt van. :) Szerencsére kedves és hálás szerepet kapott, nem járt úgy, mint akiket mostanában láttam hasonló korú kollégákat, akik rossz filmben kaptak rosszul megírt hasonló szerepet. Mint mondjuk szegény Scott Glenn ebben.
4. Fura volt Wes Bentley az apaszerepben és 10 évvel később, miután három napon át Blackheart-ként néztem szembe vele.
5. A történet amúgy nem hordoz újdonságot, de nekem most nem is erre volt szükségem, mert nem magamnak, hanem a gyerekeknek választottam. Nekik pedig még bőven jó ez a fajta tanulság ismétlés. Amire kellett, arra tökéletesen megfelelt.
6. Az első pár percben azt hittem a kissrác nagyon fog idegesíteni, de tévedtem. Teljesen jó a szerepben.

Nagyon cuki történet, bár még nem olvastam nem tudom mennyiben tér el a könyvtől, de nekem tetszett. Aranyos volt a sárkány és a kisfiú is.

Nem rossz film, de nem is maradnadó annyira. A sárkány inkább egy kutyára emlékeztetett, de aranyos volt azért.

Nem titok, hogy a Disney-nél mostanában előszeretettel készítenek remake változatokat, vagy döntenek úgy, hogy a rajzfilm helyett ideje élőszereplős filmet kapnia egy-egy történetnek. Így érkezett el hozzánk az 1977-es Peti sárkánya felújítása is, aki filmjével itthon már Elliott, a sárkány néven fut. A történet szerint az ötéves Pete elvesztette szüleit, és évekig az észak-amerikai fenyőerdők egyikében élt, míg rá nem talált a helyi vadőr, Grace. Arra azonban ő sem számított, hogy Pete valójában nem egyedül élt odakint, hanem egy hatalmas, ámde barátságos sárkánnyal, aki a kisfiú egyetlen mesekönyvének főszereplője után az Elliott nevet kapta. Hamar híre megy, hogy a környékbeli legendáknak van valóságalapjuk, és úgy tűnik, hogy a sárkány nincs többé biztonságban – elindul hát a hajtóvadászat az évszázad „zsákmányáért”. A történet talán kissé olyan, mintha a Tarzant kereszteznénk A dzsungel könyvével – és hogy érdemes-e ettől függetlenül megnézni? Teljes mértékben! Szemkápráztató animáció, egy rendkívül cuki, szőrmók sárkány, aki minden karmával ragaszkodik a szeretteihez, és ami a legfontosabb: az utánozhatatlan Disney mágia. Szülőket, kistesókat felkarolni: irány a mozi!
Megjelent a Fészek 2016. szeptemberi számában

Igazából nem volt feltétlenül „várólistás film”. Nem égtem a vágytól, hogy láthassam, de volt egy kis motivációm: 1. Bryce Dallas Howard – őt mindenképp szerettem volna látni más filmben is, mert a Jurassic World-ben nem nyerte el a tetszésemet a színésznő, de kellemeset csalódtam, nagyon megszerettem a karakterét. 2. Karl Urban – mióta láttam a Ragnarököt és a Star Trek-et, próbálom bepótolni a dolgokat és belelesi a filmjeibe, mert nagyon megkedveltem a palit. 3. Sárkányok – szerintem ezzel minden elmondtam. Azok közé tartozok, akik imádják az ilyen lényeket, bár ezúton csalódtam, mert ez a CGI Elliott katasztrofálisra sikerült, pedig egy ilyen filmben nem a látványnak kell elfoglalnia az utolsó helyet. A színészi munkát viszont pozitívként tudnám kiemelni.
Sokat nem vártam a filmtől, amit az előzetesben láttam azt meg is kaptam, de semmi többet. Egy esős, otthon ülős délutánra tökéletes volt, viszont kétlem, hogy újra elővenném.

Amikor elkezdődött a film, mindenki full csöndben üldögélt, aztán úgy pár perc múlva mindent hallottam, hogy valaki mocorog, sugdolóznak, pattogatott kukoricát csámcsog az egyik gyerek, és meglehetősen ez is rontott a filmélményen.
Nem tudom, hányadán állok ezzel a filmmel. Számomra lassan indul a cselekmény, az eleje vontatott, de ez az idő elég jó arra, hogy szórakozásból megigyál egy fél liter ásványvizet, és kezdd el unni az életed. Tele van nyálas pillanatokkal. A karakterekre nem térnék ki bővebben. Nyálas, életvidám karakterekkel találkozunk, akikről szinte semmit nem tudunk meg és semelyik karaktert nem tudtam megkedvelni. Még azt a kisfiút sem. Egy érzéketlen dög vagyok. Viszont tényleg voltak jó pillanati is a filmnek, kétszer is könny gyűlt a szemembe, miközben néztem, de a többi megható rész nem tudott annyira meghatni.
Az egyetlen értelmes dolog, amit a filmben láttam, az az, hogy milyen messzi képesek elmenni egyes emberek azért, csak hogy „legyenek valakik". De nem fektettek rá nagy hangsúlyt. Ennek a háttértörténetét nem nagyon ismerhetjük meg, az okot, hogy miért tesz valaki ilyen kegyetlenséget, de lehet, hogy ezzel azt akarták üzenni, hogy nem kell különösebb ok.

Egyedül az eszméletlenül erős szereposztás vett rá, hogy megnézzem és sajnos ez maradt kb. a film egyetlen erőssége. Tipikus sablonokra épülő Disney történet, ahol a jó győz, a tanulság pedig, hogy ne féljük az ismeretlentől, illetve ne próbáljuk megszelidíteni, vagy bezárni azt, ami vadnak született. Sajnos egészen a feléig dögunalom volt az egész, szerintem gyerekként még be is aludtam volna, Elliott meg inkább egy nagyra nőtt, mutáns kutyára emlékeztetett, mintsem egy igazi sárkányra… (Ennél még az 'Így neveld a sárkányod'-ból ismert Fogatlan is hihetőbbnek hatott.) 3 dolgot tudnék talán kiemelni, amiért nem húzom le teljesen, ez pedig a zene, a színészek (A Robert Redford, Wes Bentley, Bryce Dallas Howard és Karl Urban négyesfogat) és az aranyossági aranyossági faktor, ami azért egy ilyen sztorinál elengedhetetlen. Persze, ha valaki azt kérdezné, ajánlanám-e, a válaszom egyértelműen inkább nem lenne.