Greenland – Az utolsó menedék (2020) 61% 175★

A film teljesen új alapokra helyezi a katasztrófafilm műfaját. Nincs benne kutya.

A film arról szól, hogy idióta szereplők hülyébbnél hülyébb dolgokat csinálnak. Mintha olvastak volna egy „ezt-ne-tedd-vészhelyzet-esetén” könyvet és csak azért is megtennének mindent, ami ellent mond a józan észnek. Irtó szánalmas jelenetek vannak benne és nagyon elhúzták; elég sok az üresjárat és az ismétlődő cselekmény. A katasztrófa és annak „megoldása” tipikus volt, ami nem baj, de látványban nem nyújtott nagy élvezetet, ráadásul az egész valahogy kurtán furcsa lett. De arra mindenképpen jó volt, hogy anyukámmal morális kérdésekről diskuráljunk.

Voltak benne jó ötletek csak kár, hogy emberek is szerepeltek benne. Az még nagyobb baj, hogy néha meg is szólaltak. A logika legapróbb jelét sem sikerült felfedeznem egyetlen szereplő cselekedeténél. És ehhez még el sem kellett kezdődnie a katasztrófának, na de amikor igazán elszabadult a pokol! A globális felmelegedés okozta szenvedés eltörpült mellette.
Több napomba telt végignéznem ezt a nemtudommineknevezzem dolgot. Néha felvéstem egy-két szösszenetet, csak hogy ne az ég felé üvöltsem, hogy MIÉRT, miért kell ilyen szar filmet csinálni?
Szóval:
1. spoiler
2. spoiler
3. spoiler
4. spoiler
5. spoiler
6. spoiler
6. spoiler
7. spoiler
Azért vagyok nagyon nagylelkű a pontozást illetően, mert az ilyen filmek után egyrészt jó fröcsögni hogy milyen idióta volt mindenki, másrészt meg durva belegondolni, hogy egyébként tényleg ilyen idióta mindenki…

Hát ez nagyon ciki, és annyira egy gáz katasztrófafilm… A szereplők mind idióták, még sírni sem tudnak, csak ordibálnak meg futkároznak össze vissza. Ennek az egész sztorinak semmi értelme. spoiler Az egész sztorit csak odab.szták, hogy nesze itt van, a szereplők meg lógtak a próbákról, mert annyira semmilyenek voltak, sőt idegesítőek, bosszantóak. Gerard Butler pedig tökre kiöregedettnek tűnik ebben a főhős szerepben…

Ezerszer láttuk, és ezt mintha a színészek is érezték volna, mert nem igazán győzött meg az alakításuk.

Pocsék volt. Ostoba volt. És még nyálas is.
A történet nem lett volna rossz, de ezzel a két Darwin-díjas szülővel és a tökelütött kölyökkel élvezhetetlen volt. (És az ilyenek népesítik majd be a Földet…ó jaj.)

Tele van logikai hibákkal, fölösleges visítozással, de nem is ez a legnagyobb baj.
Tudjátok, minden katasztrófafilmben van egy:
A, terhes nő (lehetőleg a film játékideje alatt induljon be nála a szülés a legalkalmatlanabb pillanatban)
B, kisállat, akiért izgulhatunk (kutya, macska, aranyhörcsög, stb.)
C, beteg gyerek

Itt a C verziót kaptuk meg. Mikor mondták, hogy cukorbeteg a gyerek, már felhördültem, mert tudtam, hogy arról fog szólni a film, hogy pesztrálni kell a kölyköt és biztos legalább egyszer rosszul lesz. És igazam lett. De rohadt idegesítő volt, Istenem… Az inzulinos hajcihő kezdeténél már a kikapcsológomb felé mozdult az ujjam a távkapcsolón, de végül végignéztem a filmet – én hülye –, mert reménykedtem, hogy a végén elporladnak a főszereplők. spoiler

Gerard Butler végig olyan fejet vág, mint akinek a fogát húzzák. Hát, hasonlóan kellemes élmény a film is.

Ez a film fájdalmasan rossz volt. Pedig én vagyok az, aki többször is mondta, hogy gyerekesként egyre jobban piszkálja a kíváncsiságom a szimpla katasztrófaturista mozik helyett a család, az egyén szemszögéből vizsgált túlélés, amitől férjjel lehet filozofálni a mi vajon mit tennénk, ha kérdéseken. Jelen esetben csak arról filozofáltunk, hogy ki bírja tovább anélkül, hogy a távirányítóért nyúljon és kikapcsolja.
Az egész annyira drámai, annyira emelkedett, annyira szívszorító próbál lenni, (mindjárt hamarjában ez első percektől kezdve szorosan az utolsóig), hogy ettől semmi másnak nem látszik, csak annak, ami valójában: egy üres, félkész, folyékony, sós tészta alap habos-mézes-karamelles-cukros pudingos mázzal leöntve. A végeredmény ehetetlen.
1. Michael Knight-nak elnéztem anno, hogy Pajtinak hívja K.I.T.T.-et. De hogy valaki a saját fiát ne legyen képes nevén szólítani, cserébe viszont minden neki szánt mondatához odabiggyesszti a Pajtit…de annyiszor és olyan idegesítően, hogy a 10.percben ott tartottunk, hogy úgy fogjuk kikapcsolni a tv-t, hogy a távirányítót a következő Pajtinál a képernyőhöz vágjuk.
2. Az idióta cselekedetek és logikátlan ostobaságok ugyan kötelező érvényűek egy katasztrófafilmben, de ennyiszer és ilyen mértékben egyszerűen túllépte nálam a megengedett elviselhetőségi értéket. spoiler És telis-tele ilyenekkel és ehhez hasonlókkal.
3. Még csak azt sem róhatom fel értéknek, hogy a pocsék forgatókönyvért és az ultragáz szövegkönyvért legalább a látvány kárpótolt. Mert nem.
4. Ez a kissrác nem tudom, kinek a kicsodája, de egyszerűen nulla érzéke van a színjátszáshoz. Olyan szinten irritáló és annyira borzalmasan rosszul játszik, hogy nagyon….
5. Komolyan sajnálom hogy Gerard Butler és Scott Glenn is elvállalta a felkínált szerepet.

Az a helyzet, hogy az első egy óra remek volt. Az üstökös nem is szerepelt, csak egy család szemszögéből nézhettük végig, ahogy széthullik a civilizáció, ők pedig egy olyan reménytelen helyzetben találják magukat, hogy azt mondod, nem létezik, hogy ebből happyend lesz. Dráma és karfaletépős izgalom. Remek volt. Hanem aztán jön a film második fele, ami olyan ordenáré giccsbe, kliséhalmazba meg ostobaságokba fordul, hogy nem hiszed el, ezt ugyanaz az ember írta. Pedig az a csóka írta, aki a Buried-et, ahol másfél órán keresztül csak Ryan Reynoldsot nézed egy dobozban, mégis lerágod a körmöd, szóval ért a feszültségkeltéshez és hozza is a formáját az első órában. Úgy képzelem, a fejesek leszóltak neki: Figyu, ez mégis egy katasztrófa film, tegyél bele üstököst is meg látványos becsapódásokat, meg hosszú érzelmes összenézéseket. Biztos mondták, hogy kutyát is, de arra szerencsére már nem volt hajlandó.
Most hogy csillagozzak egy filmet, aminek 9 pontos az első fele és 4 pontos a második?

Ettől függetlenül katasztrófafilm kedvelőknek- és nem kedvelőknek egy kiegyensúlyozott szórakozást fog nyújtani az alkotás, hiszen izgulni tényleg lehet a szereplőkért, s bár az alap konfliktus meglehetősen bugyuta- és irreális események sorozatából indul ki, de a – nagyon enyhén –, Last of Us-jellegű erőszakos társadalom narratíva meglehetősen korrekten kerül lefestésre. Más kérdés, hogy a film második fele átvált klisébe és megszokásba, ami a néző lelkének jót tesz, de sajnos az alkotás emlékezetességének nem, ami miatt egy egyszer megnézhető, korrekt alkotást fog látni az, aki bizalmat szavaz a filmnek.

Értékelés: 7/10

Epphogy nezheto, tipik egysejtu amcsi film. Arra pont jo lesz, hogy evente tizszer leadjak az erteelklubbbon. Nem erdemes elkezdeni cincalgatni, mert betelik vele az internet (ketszer is).