Álomország (2022) 78% 146★

Nem volt rossz film, olykor egész vicces volt, és szórakoztató is. A szereplők tök jók voltak, nagyon bírtam Jason Momoa karakterét, a kislány meg nagyon cuki volt, meg az a plüssmalac is. :D A látvány is tetszett, a sztori is jó, főleg kikapcsolódáshoz pont jó. A háttérzenék is jók voltak. spoiler

Egy érzelmes film veszteségről, újrakezdésről, gyászról, szülő elvesztésének feldolgozásáról, álmokról és valóságról.
Van benne egy-két tanulság, de leginkább itt a képek viszik a pálmát. Nem egy nyálas film, szerencsére, kicsit harcosok klubja beütés is van benne, de mégis a gyerekekhez, valamint a gyermek-lelkű felnőttekhez szól, akik még tudnak és mernek is álmodni.

Aranyos és látványos film volt, esti kikapcsolódásra szerintem tökéletes. A mondanivalója is rendben volt, egyszer-kétszer nekem ugyan ellaposodott, de a vége megható lett.

Csupán egyetlen kérdésem van. Hogyan lehet kosszarvakra cilindert húzni, amin két lyuk van? :D
Gondoltam adok egy esély Momoának, hogy kiderüljön, mennyire tudja hozni az őrült szerepet, amit az előzetes ígér. legfeljebb majd kikapcsolom. héjj, ez a film egész jó. Jókat nevetgéltem rajta. Azt nem mondom, hogy sűrűn újranézős lesz, de most határozottan üdítő volt.

Összességében véve tehát egy fontos mondanivalóval rendelkező, azt megfelelő narratívával és gyermeki képzelőerővel megtámogatott alkotást kaptunk, amelyben egy meglehetősen tehetséges gyermekszínészt sikerült találni, így minden adott ahhoz, hogy egy remek családi szórakozást kapjon az, aki közös filmnézésben gondolkodik. Ettől függetlenül bár fontos és remekül kidomborított a mondanivaló – kellő komolysággal és látvánnyal is –, de önmagában véve nem tekinthető újítónak, mintsem egy tisztes iparos munkának, tehát korszakalkotó művet senki se várjon.

Értékelés: 7/10

Kedves, családi film némi keserűséggel és kicsivel több humorral.
A történet kissé kiszámítható, kevés szereplőt mozgat a történet. A látvány jó és az álmok érdekesek. A felépített álomvilág, a visszatérő álmok, az utalások, a jelmez-díszlet-hátterek és a humor kifejezetten élvezhetővé teszik a filmet. A sztori jól fel van építve, izgalmas és várós.
Ami nekem hiányzott:
– kevés álomvilágot ismertünk meg
– nem ismerjük meg az álmok működését
– nem ismerjük meg a hivatal működését
– bármennyire is aranyos Momoa a szerepben, inkább bóhóckodott mint színészkedett
– a kislány és a csibész között én nem éreztem az összehangot és a valós kapcsolatot, inkább csak két szereplő egymás mellett

Kikapcsolódásnak szerintem nagyon szuper film, egy kicsit az álmokról, az elmúlásról, a szeretetről, törődésről. Ajánlanom mindenkinek, aki szereti a gyereklelkületű filmeket.

Én vagyok a 99. csillagozó, vúúúúú!

Viszont a célközönség nem…
Ettől független tetszhetett volna!
De nem tette…

Elejétől fogva azon töprengtem, vajon ha kicsiként látom, mennyire tetszene, de szerintem akkor se sokkal jobban jött volna be.

A malackára csomószor nem figyeltek, volt, ahol nem is tudom hogy került hozzájuk… jó, lehet azt mondani, hogy az álmokban is így van, de hát… nemtom… akkor is idegesített.
Philip aranyos volt, de Flip… agyamra ment…
Na meg mikor repülővel nekimentek a lúdnak… >`_´>
+ volt még néhány dolog, ami álom ide, mesefilm oda, sok volt nekem. =_=
++ néha már azt se tudtam, most mi a szösz van, hol vagyunk, mit csinálunk…? Pl. Flip is most akkor hogy idéződik meg? Aki álmodja őt, az is alszik éppen akkor? Meg miért vannak, akik folyton csak ugyanazt álmodják? A ludas résznél is, lehettek volna idővel más kanadaiak is… RR… példának okáért… X,D

De amúgy volt benne lehetőség, voltak jópofa karakterek is, csak hát… mh, nem, ez nekem nem… :s

A végén amúgy kicsit fojtogatott a sírás, bár gondolom a manipulálós muzsikának köszönhetően.

Amúgy 2 részletben néztem. Puzzle mellé indítottam el tegnap éjjel, ma meg gépezés mellett fejeztem be, de még így is majd be aludtam rajta.

Aranyos volt, a vége megható. Nem tudom, lesz-e újranézés, egyelőre nem hiszem.
A kislány mindenre rácsodálkozó/csodát váró arckifejezése egy idő után úgy tűnt, mintha minden helyzetben rajta ragadt volna, de aztán a végére mintha kicsit alakult volna a dolog.
Fontosak az álmok, és hogy felnőttként is tudjunk és merjünk álmodni, ébren is. Pár nagyon jó kis idézetnek valót találtam benne, a bátorságról is, pl., de szerintem már rögzítettétek előttem, úgyhogy az idézeteket még át fogom böngészni. :)
Alapjában tetszett, mondanivalója is van, látványos is, még ha az álmok útja valamiért mindig ugyanolyan, és az ajtó is ugyanott van… :) Kedvencek közé ugyan nem kerül, de jó szívvel emlékezni fogok erre az élményre! :)
Igen, természetesen a CGI malac lett a kedvenc…. :D

Megint egy jó elképzelés: mesevilág, gyász, elérhetetlen vágyak, aminek érdektelenre sikeredett a kivitelezése. Vagy csak én vagyok hozzá túl földhöz ragadt.
Pedig nagyon átéreztem Nemo álmát.

A történet teljesen kitalálható volt. A szereplők nagyobb része nem bűvölt el a játékával (a főszereplő Nemo sem, Philip alakítása jobban tetszett). Alapjában kedves film volt, de az álmokkal igazán elégedetlen voltam: állandó, változatlan álmok, kevés fantáziával. Kár, épp itt vártam volna többet.