Egy indián Párizsban (1994) 69% 53★

Nagyon humoros film, amin eléggé meglepődtem, tekintve, hogy francia és az ő humorukat nem mindig szoktam értékelni. Mimi nagyon szerethető figura, de természetesen a pók volt az abszolút kedvencem. Viszont a történet felénél nagyon leül a cselekmény, kicsit unatkozni is kezdtem. A vége tetszett, de bizonyos szempontból nagyon random volt.

Mivel a minap egy kolléganő filmnézési tanácsot kért tőlem, én pedig ezt javasoltam neki odaadva a DVD-t is, idekeveredtem a lapjára.
Ezt is moziban volt szerencsém még anno megnézni, és jól szórakoztam rajta. Egy életre megjegyeztem, mit jelent az, hogy 'Mimi-Siku'. :D (Annak mondjuk már nem néztem utána, hogy tényleg, vagy csak hülyültek, de nyilván nem csak úgy hasraütésszerűen dobálóztak a szavakkal. :))
Aranyos film, plusz Párizs… Emlékszem, nagyon csíptem anno az apukát, olyan kis szerencsétlen volt. :D A srácról pedig – ha nem tudom, hogy fiú – szerintem simán elhittem volna vele kapcsolatban azt is, hogy lány. Ez is dereng, hogy ezen sokat rágódtam anno. Mindenesetre érdemes egyszer beiktatni, tényleg jópofa darab. (És mint a fentebb „mellékelt példa is mutatja”, a mai ifjúságnak is eléggé bejön. :))

Klasszikus, gyerekkorom egyik meghatározó filmje, megszámolni sem tudom, hányszor láttam. Abszolúte rendben van a film, imádom azt a finom szálat, ami a mesterséges civilizációt összeköti a természeti léttel. Gyönyörű, emellett vicces is a történetgerinc, a színészeket is nagyon eltalálták, főleg Mimit (gyerekkoromban szerelmes voltam belé :D).

Ez a francia verzió eléggé erőltetett, még Mimi-Siku külseje nagyon megközelíti az amazóniai indián kinézethez, különösen Stéphane és Richard elég idegbajosak ám. Sophie eleinte nem volt valami kedves Mimi-siku-höz, de az öccse viszont elkényesztetett. A történet kevésnek bizonyul.

Richard elképesztően idegesítő volt az állandó ordítozásával, hogy egyetlenegy mondatott nem tudott normális hangerővel elmondani, ráadásul soha senkihez nem volt egy jó szava sem. Borzalmas volt. És valahogy az egész film idegesített, számomra egyáltalán nem volt humoros – én komolyan a legutolsó pillanatig azt vártam, hogy azért csak lesz benne valami érdemi kommunikációs is, bármiről akármiről akárkik között – de nem, nem volt….. csak süketelés összevissza, kiabálás és fenyegetőzés, egymás sértegetése, semmi kérés csak számonkérés, stb. Egyetlen egyszer senkifia nem magyarázta el ennek a szerencsétlen „indián” kisgyereknek, hogy ebben a számára ismeretlen világban hogyan kell/illik viselkedni, mit-miért lehet/nemlehet tenni, stb – szerintem akkor is lehetett volna ezekre a helyzetkomikumokra építeni a történetet, ha ez megtörténik.
áhhh mindegy is, végül is túléltem…..