Egy indián Párizsban (1994) 70% 52★

Nagyon humoros film, amin eléggé meglepődtem, tekintve, hogy francia és az ő humorukat nem mindig szoktam értékelni. Mimi nagyon szerethető figura, de természetesen a pók volt az abszolút kedvencem. Viszont a történet felénél nagyon leül a cselekmény, kicsit unatkozni is kezdtem. A vége tetszett, de bizonyos szempontból nagyon random volt.

Mivel a minap egy kolléganő filmnézési tanácsot kért tőlem, én pedig ezt javasoltam neki odaadva a DVD-t is, idekeveredtem a lapjára.
Ezt is moziban volt szerencsém még anno megnézni, és jól szórakoztam rajta. Egy életre megjegyeztem, mit jelent az, hogy 'Mimi-Siku'. :D (Annak mondjuk már nem néztem utána, hogy tényleg, vagy csak hülyültek, de nyilván nem csak úgy hasraütésszerűen dobálóztak a szavakkal. :))
Aranyos film, plusz Párizs… Emlékszem, nagyon csíptem anno az apukát, olyan kis szerencsétlen volt. :D A srácról pedig – ha nem tudom, hogy fiú – szerintem simán elhittem volna vele kapcsolatban azt is, hogy lány. Ez is dereng, hogy ezen sokat rágódtam anno. Mindenesetre érdemes egyszer beiktatni, tényleg jópofa darab. (És mint a fentebb „mellékelt példa is mutatja”, a mai ifjúságnak is eléggé bejön. :))

Klasszikus, gyerekkorom egyik meghatározó filmje, megszámolni sem tudom, hányszor láttam. Abszolúte rendben van a film, imádom azt a finom szálat, ami a mesterséges civilizációt összeköti a természeti léttel. Gyönyörű, emellett vicces is a történetgerinc, a színészeket is nagyon eltalálták, főleg Mimit (gyerekkoromban szerelmes voltam belé :D).

Ez a francia verzió eléggé erőltetett, még Mimi-Siku külseje nagyon megközelíti az amazóniai indián kinézethez, különösen Stéphane és Richard elég idegbajosak ám. Sophie eleinte nem volt valami kedves Mimi-siku-höz, de az öccse viszont elkényesztetett. A történet kevésnek bizonyul.