Amazon, az esőerdő lánya (2000) 37% 3★

Ami a 70-es és 80-as években utólag bájosan elnézhető, az 2000-ben már egyszerűen nem működik.
A történet sablonos, de emellett még hézagos és tele von logikai hibákkal is.
A szereplők felszínesek, egysíkúak, többségük kifejezetten buta is spoiler és sajnos egyikük sem (még Belmondo sem) tud közel kerülni az emberhez.
A nagy mondanivaló, amire az egész elvileg építve volt spoiler kifulladt az öreg spoiler
Ami kémia működött a képernyőn Ford és Heche között, az egyszerűen szikrájában sincs meg Belmondo és Dombasle között. Mondjuk Dombasle szerintem önmagában és mással sem működik.
És még néhány apróság:
– a nő a film első 5 percében cicit villant egy helikopternyi katonának, a 20. perc környékén egy az egyben felkínálja magát egy numerára, majd a film közepén vinnyog, hogy őt ne taperolja senki férfi.
– a kislány spoiler
– Margot állítása szerint csillagász. Csillagász, aki első hallásra nem érti mi az Alfa Centauri, a hőtakarót totál funkciótlanul használja és úgy viselkedik az egész film alatt, mint aki nemhogy egyetemet nem végzett, de körülbelül a papucsállatka szintjén mozog az értelmi kapacitása.
– a lány spoiler
– mennyiben igazítja a visszatérését spoiler?
– és persze soha senki nem fogja megkérdezni, honnan termett a semmiből spoiler
– ha a katona feje a víz alatt volt, mikor Margot közölte telefonon, hogy mit talált, honnan tudta a katonaság, hogy mit vigyen magával?
– fogalmam sincs, miért Amazon a címe. Egyik lány sem egy amazon, ha pedig az Amazonast akarták, akkor meg egyrészt a magyar fordító is bolond, mert a lány neve Lulu, másrészt ez a környezet totál felismerhetően nem az Amazonas menti esőerdő – vagy legalább ne mentek volna be a városba, ahol totál egyértelműen felismerhető a kubai környezet, ha másról nem, hát a járművekről.

Hát nem fogadnék rá, hogy az idős Belmondo filmográfiájában ez egy jobb megfejtés lenne, mint az Egy ember és kutyája, de kétségkívül önazonosabb. Ez a mozi illik az életműhöz, Belmondo is elemében van, nem zavarja, hogy tingli-tanglit csinál, és hát maga a film is, hiába tingli-tangli, egyáltalán nem esik a nézhetetlen kategóriába.

Családbarát, természetközeli vígjáték, fantasy elemekkel, ez egyébként lehet pozitívum esetében. Szép tájakon játszódik, van egy kellemes, szolid humora, stílusa, hangulata – némileg ebben hajaz is a kilencvenes/kétezres évek stabil, nem túl magas minőségű, de elég egységes hangvételű francia vígjátékaira is.
Sajnálatos módon azonban hiába öröm az idős Belmondót elevennek látni, túl sok pozitív ajánlata ezen kívül nincs a mozinak. Bugyuta a történet, nincs benne sok meglepetés. A női főszerepet alakító Arielle Dombasle borzalmas, hiteltelen a szerepében és a teljes műsoridőben ripacskodik, meg családi vígjátékhoz kevésbé illő módon villantgat – persze mint jellemfejlődésre kárhoztatott női karakter, mást nagyon nem is tehet, és írjuk a javára, valamennyire összeillik Belmondóval, olyan franciás ellentmondás van ebben a szerelmi szálban.
Alexandre Desplat zenéje azonban borzalmas, bántóan kilóg a kép alól, mintha csak hasra ütve komponálták volna „csetlő-botló nőszemély az őserdőben hülyéskedik egy öregemberrel” jeligére – a szerző azért visszakérdezett, „16 pluszos vagy mínuszos lesz a film?”. Mínuszos lett.

Nem jó, de nem is fájdalmas mozi. Aki látni akarja az idős Belmondót, de valóban belmondós formában és szerepben, egyszer gond nélkül megnézheti.