Jerry Mulligan, egy fiatal amerikai festő Párizsban próbál érvényesülni, a siker azonban messze elkerüli. Egy nap egy gazdag, csinos nő felfedezi tehetségét, megveszi néhány képét és felajánlja támogatását. Jerry kezdetben ódzkodik a kitartott művész szerepétől, de a hírnév reményében- és mivel… [tovább]
Egy amerikai Párizsban (1951) 37★
Képek 4
Szereposztás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 56
Kiemelt értékelések
Nagy nevek fémjelzik ezt a filmet, nekem mégsem ütötte meg a mércét. Az Ének az esőben jobban tetszett. A történet nem igazán fogott meg, viszont a tánc jeleneteket, főleg a végsőt túltolták. Látszik a rengeteg belefektetett energia, ezt értékelem is, de hosszú volt és a felétől már unalmas is. Valóban kicsit túlértékeltnek érzem én is, és jogos a helye a túlértékelt filmek listáján.
Nem lett volna ez rossz, csak a kevesebb elég lett volna. A felétől leül és unalmasabbá válik, de azért meg kell hagyni jól megcsinálták.
Gene Kelly meg így felnőtt fejjel is még mindig szívdöglesztő.
Jó példa ez a film arra, hogy az Akadémia döntése messze nem mérvadó. Mivel szerintem ez egy felejtős alkotás. Gene Kellyt élvezet volt nézni, ahogyan mozog, táncol, énekel – és bár összességében az ilyen jeleneteket élveztem, néha nagyon elhúzták őket. Sok a filmben az üresjárat. A sztori pedig csak elmegy kategória, igencsak gyengécskére sikeredett. A legérdekesebb aspektusa a hála/szeretet/szerelem érzések közötti különbségtétel, de nem koncentráltak rá eléggé, a háttérbe lett szorítva. Egyébként jól indult a történet, aztán meg minden zaklatós és megcsalós lett. Később meg unalmas.
Népszerű idézetek
[…] tudja, nehéz megválni a képtől. Az író vagy a zeneszerző megtarthat egy példányt az alkotásából, de a festőnél az eredeti számít. Ha eladta, lemondott róla.
Odahaza senki sem tartott tehetségesnek. Lehet, hogy itt is ugyanazt mondják rólam, de… franciául jobban hangzik.
– Nem unja Mulligan életének meséjét?
– Szívesebben hallgatom magát. Nem szeretek magamról mesélni.
– Egyszer ezen is túl kell esnie.
– Miért?
– Nos, aki meglátja a szép kötést, tudni akarja, mit írtak a könyvbe.
– Ez mit jelent?
– Hát, először is azt, hogy maga nagyon csinos.
– Tényleg?
– Igen, tényleg.
– Honnan tudja?
– Ööö… Most hallottam a rádióban.
– Maga gúnyt űz belőlem.
– Miért, eddig senki se mondta?
– Nem sok emberrel találkozom. Azok is a barátaim.
– Higgye el, én sem vagyok ellenség. Lise! Nem tudom, hogy maga egy varázslatos lány, vagy csak olyan lassú víz partot mos, de… Annyit elárulhatok, hogyha hamarabb találkozunk, mára már tudná, hogy mennyire csinos. Én nem űzök gúnyt magából.
Csodálatos lány. Csak az zavar, hogy szinte semmit sem tudok róla. Röpke pillanatokat tudunk együtt tölteni, aztán… eltűnik. Olykor csodálatos, ha együtt vagyunk, máskor pedig keserves, de… Vele akarok élni.
A nő és férfi között csak egy probléma lehet: ha az egyik szerelmes, a másik meg nem. A többi technikai kérdés.
– […] nincs feleségem, csak azért mondtam, hogy nagyobb tekintélyem legyen.
– Ó, rendkívül körültekintő!
– A lány, akit szeretek, nem mondhat el valamit. Szóval, csak együtt járunk, de… Sehová nem jutunk.
– Aha. Kérdezhetek valamit? Ez a […] lány szeret téged?
– Igen, azt hiszem.
– Na! Hát akkor semmi probléma!
– Semmi probléma?
– Hát persze! A nő és férfi között csak egy probléma lehet: ha az egyik szerelmes, a másik meg nem. A többi technikai kérdés. Mondtad neki, hogy szereted?
– Nos, nem, így szavakkal még nem. Tudod, hogy van. Ha nem ismered a hátteret, bizonytalan vagy.
– Azonnal meg kell neki mondanod!
♪ Érted-e már,
mi történt most velünk?
Kevés a nyár,
egy élet kell nekünk.
A rádió és a telefon,
hangosfilm, s minden más…
csak röpke, percnyi játék.
Sorsa elmúlás.
Érted-e már,
mi történt most velünk.
Hosszú az út,
s végig együtt megyünk.
A Sziklás összedőlhet,
Gibraltár elmerülhet,
hiszen csak por, anyag.
Szerelmünk megmarad. ♪