Drakula (Universal Classic Monsters) (Drakula 1.) (1931) 76% 123★

Tagadhatatlanul klasszikus darab, ehhez kétség sem fér, bár ennek ellenére én úgy érzem, kicsit kevesebbet kaptam a vártnál. Hogy pontosan miben, azt viszont nem tudom megmagyarázni. Valami hiányérzet maradt, de megfoghatatlanul.
Pedig Lugosi tényleg egyedülálló a szerepben, a hangordozását kifejezettem kedveltem, a kor magyar filmjeit (Hyppolit, Meseautó, Elnökkisasszony) juttatta eszembe ezzel a főúri, kissé modoros, sajátos kiejtésű beszédstílussal. És írhatnék most még a fényképezésről, meg a tekintetéről, meg egy jópár más dologról, amit lehet méltatni és ami a klasszikussá váláshoz kellett, de én igazából Dwight Frye játékát szeretném kiemelni, aki szerintem valami egészen zseniális Renfield és szinte sosem esik szó róla. Pedig az őrült tekintete és az egész figura valami hihetetlenül jól van előadva, élveztem minden pillanatot, amit a vásznon töltött. (Amúgy 1995-ben Peter MacNicol a Drakula halottban… szerintem elképesztő művészi pontossággal adta ezt vissza a műfaj keretein belül)
Apró érdekesség, az elején a fogadónál a falusiak magyaraul szólalnak meg :)

Filmtörténeti klasszikus. A vágások nekem kicsit furák voltak, de nem volt túl zavaró. Kicsit jobbat vártam, de azért élvezhető volt. Külön érdekes volt a fogadónál játszódó jelenetnél a magyar szövegek.
Érdekesség, hogy az Universal azonos díszletben és azonos címmel még ebben az évben újraforgatta a filmet, csak spanyolul!

Idén nyáron sikerült rávennem magam, hogy kiolvassam Bram Stoker Drakuláját, ami számomra hatalmas csalódás lett, így a filmjétől nagyon tartottam, hogy szintén az lesz.

De ez valami MESTERMŰ! Nem hittem volna, hogy kedvencem lesz valaha is egy fekete – fehér film [ nincs velük bajom csak szimplán nem az én műfajom ez ], de ez felkerült oda. Ezt egyszerűen imádtam. Nem láttam még ilyen jól alakított szerepet, mint a Drakulát megformáló Lugosi Béla.

A film hangulata, a szereplők akcentusai, a színészi játék, a történet teljesen levett a lábamról, igazából semmi negatívat nem tudnék kiemelni, egyszerűen ez úgy volt jó, ahogy volt. És végülis örülök, hogy megnéztem, mert még Stoker könyve nem nyerte el a tetszésemet, a filmje viszont teljesen megvett kilóra.

Igazi klasszikus, és talán a hangulata az, amely élvezhetővé teszi. Lugosi is jól alakított, bár elnagyolt mozdulatai erőltetetten hatottak számomra. Igazi kripta hangulatot ad: repkedő denevérek, kövér pókok :)

A történet eléggé ostoba, az akciók is ki vannak herélve rendesen (egy Drakula film, amiben egy csepp vér sem folyik, bár ehhez köze lehetett a korabeli prüdériának is), de azért meg tudom érteni, ha a korabeli nézőt mégis a frász törte ki a hangulattól, a képektől. Most néztem meg egy 1959-es múmia filmet, annak közel sincs ilyen rémisztő hangulata.

Érdekes volt, hogy a film elején Renfield érkezését követhettük a gróf kastélyába és nem Jonathan Harkerét, ahogy az eredeti műben szerepel. Amin kicsit megütköztem az az volt, hogy az erdélyi magyarok tökéletesen tudtak angolul kommunikálni. Hát abban az időben kötve hiszem, hogy ez így lett volna. Tulajdonképpen a következőkben is Renfield áll a középpontban, valamint Dracula. Be kell valljam egyébként sokkal szimpatikusabb Renfield, mint Van Helsing professzor. Sajnálni való bolond, aki csak életet akar magának. Aztán Lucy, hááát halála után Dracula úgy jár-kel annak házában, mintha mi sem lenne természetesebb, még Van Helsingék társaságában is megjelenik. De persze hamar rájön a prof, hogy mivel, kivel van dolguk. Eléggé összekutyulták a dolgokat a forgatókönyvírók. Tudom, hogy borzasztó régi filmről van szó, de azok a denevérek és pókok… Őszintén szólva, nekem a Nosferatu fényévekkel jobban tetszett.

Nem is tudom h értékeljem . Hiszen ez egy klasszikus. Pláne 1931-es.
Azt hiszem ilyen régi filmet még nem is láttam :) Feliratosan találtam meg és amikor egy kicsit elvették a feliratot akkor vettem észre h magyarul beszélnek benne :)) (Romániai részek)

A vámpírok vámpírja, Drakula gróf! Lugosi Béla alakítása és akcentusa, a baljóslatú és rémes zene, a mindig éjjeli jelenetek, a fekete-fehér képek, a hatalmas díszletek összességében teszik azzá a filmet, ami. A maga korában nagy sikerű és azóta klasszikussá vált film, akárhogy is nézzük most majdnem 90 évvel későbbről is hatással van a nézőre.