A horrorfilm műfajának ez a korai klasszikusa Bram Stoker ismert regényének színpadi változatán alapul. A német némafilm egyik legjobb operatőre, Karl Freund sejtelmesen ködös képeihez Csajkovszkijtól kölcsönözték a zenét. A film sikere számtalan folytatást szült, és világsztárrá tette a vérszívó erdélyi grófot alakító Lugosi Bélát. „A gróf éppen akkor lép be a szobába, amikor Harker a tükör előtt borotválkozik. Borotválkozás közben Harker nézi magát a tükörben, maga mögött pedig nem látja Drakulát, hiszen az igazi vámpír nem látszik a tükörben, mivel nincs lelke. A lélek ugyanis olyan alak, melyet a hívő csak az isteni tükörben láthat.” (Jure Mikuž: A tükör és a film)
bonnie9 értékelése
bonnie9 
Drakula (1931) 75%
Tagadhatatlanul klasszikus darab, ehhez kétség sem fér, bár ennek ellenére én úgy érzem, kicsit kevesebbet kaptam a vártnál. Hogy pontosan miben, azt viszont nem tudom megmagyarázni. Valami hiányérzet maradt, de megfoghatatlanul.
Pedig Lugosi tényleg egyedülálló a szerepben, a hangordozását kifejezettem kedveltem, a kor magyar filmjeit (Hyppolit, Meseautó, Elnökkisasszony) juttatta eszembe ezzel a főúri, kissé modoros, sajátos kiejtésű beszédstílussal. És írhatnék most még a fényképezésről, meg a tekintetéről, meg egy jópár más dologról, amit lehet méltatni és ami a klasszikussá váláshoz kellett, de én igazából Dwight Frye játékát szeretném kiemelni, aki szerintem valami egészen zseniális Renfield és szinte sosem esik szó róla. Pedig az őrült tekintete és az egész figura valami hihetetlenül jól van előadva, élveztem minden pillanatot, amit a vásznon töltött. (Amúgy 1995-ben Peter MacNicol a Drakula halottban… szerintem elképesztő művészi pontossággal adta ezt vissza a műfaj keretein belül)
Apró érdekesség, az elején a fogadónál a falusiak magyaraul szólalnak meg :)
