Downton Abbey (Downton Abbey) (2019) 84% 191★

Én ezt filmet nem tudom máshogy értékelni, mint egy ajándékot azoknak, akik szerették ezt sorozatot. Mindenki és minden ugyanolyan volt. Komfortos – nem tudok jobb szót- újra köztük lenni, mint mikor hazaér az ember. Minden ismerős, és ezért otthonos. Olyan volt ez a rész, mint a karácsonyi hosszú epizódok egy-egy évad végén. Nagy mese, happy enddel. Minden elrendeződik, mindenki sorsa jó irányt vesz, és mivel én az összes szereplőt kedvelem, ez jó érzéssel tölt el. Filmként 7-es, de az erős nosztalgia-faktor miatt 8 csillag:)
Tökéletes kikapcsolódás karácsonyra készülődvén.

Tökéletes.
Pont olyan hangulata van a filmnek, mint a sorozatnak és én ezt vártam. A zenék, a színészek, a karakterek nem változtak és hálát adok ezért a készítőknek. Nem éreztem egyik karakternél sem, hogy karakteridegen cselekedetei lennének, és ez annyira jó érzés.
Valamint nagyon figyeltem az első jeleneteknél, hogy kinek milyen lesz a szinkronhangja és hálistennek senkinek nem változtatták meg.
Olyan jó volt újra látni a színészeket, Downtont, bármikor újra beülnék rá moziba.
Azt viszont elmondanám, hogy szerintem ezt a filmet igazán az fogja értékelni, aki látta a sorozatot. Teljes, egész történetet kaptunk, azonban a karakterek közötti kapcsolatok adják nagyon sok jelenet lényegét. És emiatt aki ezeket a kapcsolatokat nem ismeri, az nem feltétlen fogja érteni ezeket az elejtett félmondatokat.

Moziban a legjobb. <3
Humoros, szórakoztató, szélsőséges problémákat is felvet, és hiteles a világképe. Nagyon tetszett.

Látom még senki sem írt róla értékelést, hát hadd legyek én az első.
Hány évig hallottunk a sorozatról és úgy voltunk vele, majd egyszer… Aztán belekezdtünk és szinte lehetetlenség volt megállni vele, annyira megtetszett. Megszerettük a karaktereket, a helyszínt, a történetet, mindent.
Így nekem a film már azóta várólistás, hogy először hallottam, még csak a tervről anno.
Itt két órába sűrítettek annyi cselekményt, hogy minden szereplőnek jusson egy szelet a tortából. spoiler
Mindenkinek megvolt a maga konfliktus helyzete.
Egyértelműen Violet vitte a prímet, Maggie Smith karakterének minden egyes megszólalása üt, brilliáns, mint mindig. Isobel-lel való szócsatáit mindig örömmel hallgatom.
Most Lord és Lady Grantham kicsit kevésbé voltak előtérbe, de ők is mindig előrébb vitték a cselekményt.
Mary habár nekem a sorozatban szinte végig annyira hideg volt, hogy kevéssé tudtam szimpatizálni vele (viszont az iránta érdeklődő férfiúkat mindig is nagyon kedveltem ;)), itt most sokkal szimpatikusabb volt nekem, mint a sorozat során bármikor, a végén pláne.
Edith, nos nekem ő a kedvenc, szerettem azt a kedves, furfangos eleganciát, amit most is belevitt minden egyes megjelenésébe.
Tom szintén nagy kedvenc, olyan édes ez a pasi, hogy akárhányszor látom, hallom, elolvadok, és ebben nincs túlzás, szeretem a karakterét és más színészt el sem tudnék képzelni a megformálására. spoiler
A személyzeti konfliktusok is hangulatosan lettek megoldva, mindenkinek megvolt a maga szerepe az összhatásban.
Mrs. Patmore humora ismét telitalálat, Daisy meg mint egyedüli „minek ez a cécó?” hozzáállása is üdítő volt.
Carsonban olyan tartás van, ami mindig elképeszt, Mrs. Hughes is hozza a formáját.
Anna és Bates még mindig nagyon helyesek együtt és tetszett Anna talpraesettsége, ő aztán elintézte a dolgokat.
Barrow szálában az tetszett, hogy ha kellett, kiállt magáéért, ha épp úgy hozta az idő, akkor meg igazán szerényen viselkedett.
Molesley még mindig olyan tündéri, úgy tud lelkesedni. :) spoiler
A királyi szálak is tetszettek.
Az egész, úgy ahogy van végig tetszett, méltó a sorozathoz. Megvan benne a kellő báj és az a remek brit humor.
Csak ajánlani tudom. :)

Tetszett a film, jó volt újra látni Downton Abbey lakóit és dolgozóit. Abszolút hozta a sorozatban megismert és megszeretett hangulatot, Maggie Smith pedig sziporkázott, mint mindig. Ügyesen megoldották, hogy a nem túl hosszú játékidőben is mindenkinek jusson egy kis rész, illetve azok is szép lezárást kapjanak, akiknek a sorsa/boldogsága nem került előtérbe a sorozat idején. Ugyanakkor pont ez okozott nálam némi hiányérzetet; annyi jó és érdekes szereplő van, hogy nyilván nem jutott mindenkinek ugyanakkora szelet a tortából, illetve volt olyan dolog, aminek örültem ugyan, de fájt is a szívemnek.
Teljes mértékben hozta a film az elvárt minőséget, szóval elégedett vagyok. Mondjuk nem tudom, hogy a sorozat ismerete nélkül mennyire élvezhető; ugyan sok mindent elmagyaráztak, de voltak olyan utalások, amiket csak az érthetett, aki ismerte már a szereplők történetét.

Mivel a sorozatot csupán hallomásból ismertem, eleinte inkább a karakterekre koncentráltam, de a hangulata, a zenéje (John Lunn valami egészen zseniális – korábban is már agyonhallgattam a soundtrack-et), és úgy összességében az egész miliő rendkívül szimpatikus. Kedvet kaptam a sorozathoz is, úgyhogy mihamarabb bele fogok kezdeni. :)

Persze, elfogult vagyok vele, mert hát az egyik kedvenc sorozatom az alapja, nyilván nem csalódtam – elsősorban azonban annak nagyon örültem, hogy míg a moziban a pici terem felét mi majdnem megtöltöttük, addig Brad Pitt Ad Astrájára (amit hogyne hogy a nagy teremben vetítettek) csak ketten ültek be. :D Ennyit erről.

Természetesen Maggie Smith-nek dobálnám a világ minden díját, gyönyörű volt minden megszólalása: az a tömény szarkazmus, ami ebből a nőből árad, eszméletlen, és ehhez olyan tökéletes szövegeket kapott, hogy az már-már a többi karakter számára ciki.

Nyilván a nosztalgia hangulat 200%-on pörgött, amint felcsendült a jól ismert Downton Abbey-s opening zene, cidrizett a bőröm is, szóval eleve kizártam, hogy én ezt esetleg nem fogom szeretni. Imádtam. Süt róla, hogy a rajongóknak készült, és hogy szívvel-lélekkel dolgoztak rajta, viszont épp emiatt önálló filmként talán nehezen értelmezhető lehet. Mondjuk engem nem zavart, mert dög módjára nem érdekelt senki, aki esetleg nem látta a sorozatot.

Szóval összességében ez a film egy tünemény, 2 óra tömény rajongói kielégítés, amire 4 éve vártunk, és megérte minden perce. Belemenni a részletekbe felesleges, pontosan azt adja ez a film, amit elvárunk tőle: rengeteg és rengeteg ruhát, gyönyörű háttereket, díszleteket, szobákat, csodálatos zenét, tucatnyi drámát – mégiscsak nő uralom van a házban –, egy hangyányi politikát, aztán szolgálatot, munkát, erőt, összetartást és szeretetet. Elmondani nem tudom, milyen szívmelengető hangulata volt ennek a filmnek, egy csöppnyi béke és nyugalom a mai világban, amire mindenkinek szüksége van. Számomra ezt jelenti a Downton Abbey, és ezt az érzést tökéletesen visszaadta a film is, úgyhogy menjen mindenki kikapcsolódni rajta.

Az egyetlen, amit bánok, az továbbra is Barrow karaktere, akiről úgy érzem, hogy félre lett rúgva most is, mintha neki nem járna a boldogság. Odavetettek ugyan egy félig megrágott csontot számára, de még csak esélyt sem kaptunk arra, hogy ebből valami hosszútávú dolog legyen – pedig ő az a karaktere a sorozatnak, aki hatalmas karakterfejlődést mutatott, aki bár rettenetesen sok hülyeséget csinált, a szíve mélyén azért jó ember. Én vele tudok a legjobban azonosulni ebben az alkotásban, ezért kissé csalódottan jöttem ki a teremből a film végén, mert elkeserítő kilátásokat mutatott számára.

Mindösszesen azonban imádtam, és semmi és senki nem veheti el ennek a filmnek a hangulatát. Nagyon szerettem, minden percét élveztem, sokszor hangosan nevettünk a moziban egy-két megszólaláson, úgyhogy mindenképpen csak ajánlani tudom. Aki szerette a sorozatot, ezt is imádni fogja, és nem okoz majd csalódást. :)

Dislike it? I will lick the stamps myself. :DDDDD

Nem tökéletes. Kicsit túlnyújtott, felesleges szál(ak) is van(nak) benne, de nem tudom nem szeretni. A nosztalgia rózsaszínben láttatja velem, és nekem ezzel semmi bajom. Maggie Smith my queen forever.

Nagyon jó volt újra visszacsöppeni a Downtonba. Kicsit tartottam tőle, hogyan tudnak egy jó filmet összehozni ennyivel a sorozat lezárása után, és úgy, hogy minden szereplőre legyen idő, de nem érződjön soknak. De sikerült. Kifejezetten tetszett az egész alaptörténet, spoiler De mindenkinek a szála tetszett. Mary itt egészen szimpatikus volt, ami a sorozat után pozitív meglepetés volt. Violet volt most az abszolút kedvencem. Maggie Smith amúgy is zseniális, Violet beszólásai pedig szuperek és szórakoztatóak. Barrow szála is tetszett, még ha picit háttérbe is szorult. Örülök, hogy készült film a sorozat után, és nem lett erőltetett.