Hiúság vására (2004) 68% 79★

Nem ártana elolvasni a könyvet, mert a film nem igazán győzött meg. Nagyon tetszett Reese Witherspoon drámai játéka, azonban magát a karaktert kicsit sem sikerült megszeretnem. A film hangulata, zenéje és öltözetei megnyerőek, azonban a cselekmény, főleg az utolsó harmadban nem igazán tetszett. Az első felében elég lassú folyású film, a közepére pedig pont unatkozni kezdtem kicsit, pedig utána jön a lényeg. Mindent összevetve nem volt rossz film, de elég volt egyszer látni.

Az érzés, mikor megnézek egy filmet, mert Pattinson első filmjei közül való, és kiderül, hogy nincs is benne, mert kivágták az ő jelenetét XD
De sebaj, Reese Witherspoon miatt így is élmény volt. Nem tudom, hányszor fogom még leírni, hogy nem annyira szeretem a kosztümös filmeket, de ez most…. hát de ha egyszer így van?!

Egyszernézős, összefércelt, viszont kosztümös! A szereplők néha mondanak vagy csinálnak random dolgokat, amitől az egyszeri néző megzavarodik, a rafinált néző meg sejti, hogy itt-ott ki kellett húzni 20-40 oldal jellem-, kor- és környezetrajzot a regényből, mert nem fért bele a filmbe. Mindegy. De a ruhák!!! Azokat kegyetlenül lenyúlnám! :)

Btw milyen vadul waxolták a hajukat a korabeli úrfiak. Vagy csak nem mosták, a divatos-kócos hatás érdekében? :D

Nehéz csillagot is adnom rá, de 7-nél kevesebbet azért fájna. A film szerintem jó, de a történet számomra túl szomorú :(

Két részletben tudtam megnézni (vagyis 3, de a második szünet nem volt hosszú, az első pár nap volt), és igazából az első rész tökéletes volt spoiler. Utána jött a hanyatlás.

spoiler
spoiler
spoiler

Kedvelem Reese Witherspoont, mint színésznőt, de ebben a filmben nagyon unszimpatikus szereplőt játszik. Becky a ma is létező, állandóan emlegett tipikus számító nőszemély képében tetszeleg.
Amelia sokkal szimpatikusabb személyiség.
Maga a film egyszer mindenképpen nézhető, legfőképp amiatt, hogy kosztümös, viszont azt kell mondjam, tényleg nemigen ér többet 6-7 csillagnál.
A fülszöveg nagyon jól visszaadja a film tartalmát.

A legjobban Mr Bombay-t (vagyis Willian Dobbint) vártam, nagyon nehezen akarózott jönni az úrfi, az ő szerelme már nem is csupán szerelem volt, hanem apai szeretet, ragaszkodás feltételek nélkül, csupa reménykedés és halkan, hangtalanul elsuttogott fohász, féltő óvás. Ő az abszolút kedvencem, elég lírai figura, hű önmagához, gondol másokra és kitartó.

Becky nekem eléggé az Elfújta a szél Scarlett O'Harájára hajaz, aki legfőképpen saját magát és az érdekeit tartja szem előtt, ezt egészen a végéig nem így gondoltam. Rawdon pedig ennél a végkifejletnél jobbat érdemelt, ő szerintem beért volna az apai szerepre.

A márkiban pedig csalódtam, nem tudom megmagyarázni, de én sokkal pozitívabb képet festettem róla magamban, inkább reméltem intellektuális, mint érzéki figurának, mégis ő mondja ki a lényeget, hogy a legfontosabb dolog, amire vágyunk, vágyhatunk az az, hogy szeretve legyünk, szeressünk. A szeretet az, ami mozgatja a világot. Azt sajnáltam, hogy ő összekeverte a vággyal, de ettől még az állítása igaza megmarad. :-)

Reese Witherspoon miatt néztem meg a filmet, és tetszett, főleg az, hogy nem valami erőltetett vígjátékban szerepel hanem drámában, spoiler
Szomorú film volt, nagyon. A karakterekkel együtt lehetett érezni. Meg lehetett érteni Amelia és Becky viselkedését is, bár sajnálom, hogy Amelia nem nyitotta ki igazán a szemét, és nem vette észre, hogy spoiler A két nő közti jellembeli kontrasztok szerintem nagyon izgalmassá teszik a filmet.
Azért Becky-t nagyon, de nagyon tudom sajnálni spoiler
Jó film, szerintem, csak nem olyankor kell nézni, amikor az néző nagyon fel van dobódva. Inkább amolyan melankólikus hangulatban ajánlom.