Üvöltő szelek (1992) 70% 101★

Emlékeim szerint láttam ennél hatásosabb feldolgozást. Ez valahogy vontatott és abszolút semmilyen volt, nagyon nem jött át a szenvedély és a szerelem. De ha nagyon őszinte akarok lenni, az agyam az elejétől a végéig leragadt ott, hogy mennyire jóképű Ralph Fiennes…

A könyv 100x olvasott örök szerelem, és a számos filmes feldolgozás közül nekem ez az 1992-es jött be a legjobban, Juliette Binoche és Ralph Fiennes miatt, eszméletlen jól játszottak benne.

Nem is tudom, mit gondoljak erről a filmről. Bizonyos szempontból nagyon tetszett, viszont voltak benne hiányosságok, amik eléggé lerontották a filmélményt.
Egyetértek a többiekkel, a regény alaphangulatát remekül elkapta a film. Nemcsak a táj és a díszletek, hanem a szereplők maguk is meglehetősen sötét figurák, senki sem igazán szerethető, ami a könyvre is teljes mértékben igaz. Külön kiemelném Cathy Earnshaw ábrázolását; végre bemutatta egy adaptáció, hogy mennyire kiállhatatlan és önző jellem, és hogy ő és a családja ugyanannyira (ha nem jobban) hibás az eseménynek alakulásában, mint Heathcliff. Elvégre tulajdonképpen ők kezdték el Heathcliffet olyanná formálni, amilyen lett végül. Ennek megfelelően teljesen érthető, mégha kicsit furcsa is volt, hogy a narrátor szerepét Nelly helyett Emily Brontë kapta, ugyanis így nyílhatott csak lehetősége a készítőknek megmutatni ezt a másik oldalát a történetnek. Az sem zavart, hogy Cathy Lintont is Juliette Binoche alakította, bár, ismét el kell ismernem, hogy szokatlan megoldás volt; a hasonlóságot így lehetett talán a leghitelesebben ábrázolni. Illetve azért sem volt rossz ötlet, mert Hareton és Cathy Jr. kapcsolata egy pozitív végkimenetelű Cathy Sr.-Heathcliff románcot volt hivatott bemutatni, ennek hangsúlyozására pedig ennél jobbat nem hiszem, hogy kitalálhattak volna. Az már sokkal jobban irritált, hogy a tinédzser Cathyt és Heathcliffet is a felnőtt színészek játszották, mert így kicsit hiteltelen volt nekem az évődésük. Ezt azonban meg lehetett szokni egy idő után.
Van viszont egy elem, ami nagyon hiányzott ebből az adaptációból és alapjaiban rontotta el a filmet: ez pedig a szerelem, illetve a szenvedély. Annyira a szereplők negatív tulajdonságain volt a fókusz, hogy a szerelmi szál teljesen elfelejtődött még úgy is, hogy végig benne volt. Értem én, hogy a való életben nem (és a könyvben sem) lehet egészséges Cathy és Heathcliff kapcsolata, de a regényben mégiscsak ez az, ami valamelyest szánnivalóvá teszi a két karaktert, és ez az, ami miatt romantikus történetként tarják számon az Üvöltő szeleket. Juliette Binoche és Ralph Fiennes között nem igazán éreztem a szikrát, a szenvedélyt; külön-külön remekek voltak, de együtt valahogy nem igazán sikerült átadni azokat az elsöprő érzelmeket, amik végül mindkét szereplő kálváriájához vezetnek. E miatt nem tudom igazán szeretni ezt a filmet; értékelem az igyekezetet és az újító megközelítést, de úgy érzem, hogy a regény lelke hiányzik ebből a filmből, anélkül pedig nem lehet igazán jó adaptációt készíteni.

Hát, őszintén szólva nem is tudom, hogy mit mondjak.Voltak részek, amik nagyon tetszettek, de sajnos voltak olyanok is, amik nagyon nem.Például Catherine és Heathcliff kapcsolatát eléggé jól visszaadta a film (ez nagyrészt a 2 csodálatos színésznek köszönhető szerintem).Az azonban engem például eléggé irritált, hogy a kicsi Cathy-t is Juliette játszotta.Számomra ez nagyon idegesítő volt.A könyv hangulatát nagyon elcsípték.A történet azonban nem igazán áll közel hozzám, túl sok benne a kegyetlenkedés (a könyvről ugyanez a véleményem).

A hiányosságok ellenére szerintem iszonyatosan jól megragadta a könyv hangulatát. A zene, a színek, a színészek… meg vagyok elégedve. Ralph Fiennes tökéletes Heathcliff.

Hiába a remek színészi alakítások, a tűz, szenvedély nem igazán jött át nekem a filmben. A könyv alaposan kidolgozott jeleneteit itt max skiccelték vagy néha ki is hagyták, amitől felszínes és olykor nem teljesen érthető lett a történet a filmben.

Klasszikus, időtlen történet. Valamikor régen a könyvet is olvastam, az is nagyon tetszett.

A könyv kétségtelenül megkerülhetetlen mű, szerencsére olvastam is, évekkel ezelőtt.
A film elején persze ki kellett keresnem a családfát, mert anélkül kicsit el voltam veszve.
A színészek jók, a zeneszerzés kicsit egyhangú, de a film kb. a felétől vontatott, és így, hogy tudom, mi lesz a vége kissé unalmas is.

Már olvastam a könyvet, azt sem szerettem, a film sem jött be. Nem köt le abszolút témáját illetően sem, pedig tudom hogy egy nagy klasszikus, és hogy mennyien imádják. Én nem. Nagyon nem…

Nem kellett volna előtte elolvasni a könyvet.
Nem kellett volna megnézni más filmeket, amiben Juliette Binoche és/vagy Ralph Fiennes a főszereplő.