Dick és Jane trükkjei (2005) 70% 139★

Nagyon bájos tragikomédia. A túlzások ellenére (vagy pont azért) nagyon érezni a súlyát, viszont a poénok ütősek. Jim Carrey és Téa Leoni tök jó házaspárt alakítanak, meg tudtam gyorsan szeretni őket, és igen, szurkoltam nekik akkor is, amikor mindent megelégelve a bűn útjára léptek. Persze ez mégiscsak egy komédia, tehát jár a boldog befejezés, mégpedig igen kellemes, noha nem túl valószínű módon. Talán azt lehetne felhozni ellene, hogy a felvezetése túlságosan hosszú, illetve hogy nem teljesen arról szól, amit az ember a tartalma alapján elvár, sokkal inkább drámaközpontú a cselekmény. De ettől még egy jó kis film.

Egy picit csalódtam a filmben, mert valamivel többre számítottam. Kétségtelen, hogy a sztori és a humora jó, viszont azt hittem az akciódús jelenetek jobbak lesznek. Illetve úgy alapjában, több lesz belőle. Ha például olyanok lettek volna mint a legvégén, spoiler az sokkal izagalmasabb lett volna számomra. Na persze nem kell elvárni ugyanezt a kidolgozottságot hiszen, spoiler, de akkor is. Egyébként a színészek hozzák a szokásos formájukat, nekem nagyon tetszett ez a párosítás. Eléggé szomorú, ahogy az emberek tényleg spoiler, viszont a vége nagyon aranyos volt és nagyon tetszett, hogy spoiler. Egyszer tehát meg lehet nézni, jó kis kikapcsolódást nyújt, de én továbbra is és akkor harmadjára is leírom hiányolom kicsit belőle az akciót.

Hogy mennyit röhögtem az elmúlt 90 percben, az hihetetlen. Szerintem az elmúlt hónapokban sem szaladt ki belőlem ennyi hangos nevetés. Rossz napokra úgy kell ez a film, mint a szomjazónak egy pohár víz. Persze, elfogult is vagyok, nagyon szeretem Jim Carreyt, de aki hasonlóképpen érez a színész iránt, mint én, annak nem szabad kihagynia ezt a filmjét sem. :)

Jól indul. Pörgősen, viccesen bemutatja a bonyodalmat, de a közepén a „dámai” rész kicsit hosszú. Ezután ismét felpörög, jókat lehet röhögni, és tartja a szintet végig.
Vicces, Carrey-hez méltó film.

Ez a Jim rutinból nagyobb komikus, mint a szakma maradék fele, akkor is, ha épp megszakadnak. (Tea is jó színész, pláne imádom, de itt mki csak Jim árnyékában küzd a reflektorfényért.) Meseszerű vége ellenére nagyon is nagy dráma(i komédia), a mindenkori, de főként az amerikai középosztály rémálma válik valóra főszereplőinkkel, csak hát a csőd ellen nincs recept, innentől meseszerű komédia. (Azért Alec Baldwin sem rossz a csődöt jelentő, egyszemélyes multiként ezreket tönkretevő nagybefektető szerepében, pláne nagy ötlet volt a(z első) tévériport vele, hogy (nagyjából) „-A válság engem is lesújtott… engem is érzékenyen érintett. Én is megváltam a floridai villámtól… vagy várjunk csak, melyik villámat is adtam el?!” )

Kicsit többre számítottam. Vicces, egy ideig elkacarászik rajta az ember, de Tea Leoni borzasztó irritáló. Nem mindennapi megoldása a munkanélküliségnek, amihez Dick Harper folyamodik, de végül is jól jön ki belőle. Az amerikai álom másik oldala, ami azért happy end-del zárul.

Jim Carrey vicces volt, de Téa Leoni nagyon irritált. A film felétől untam az egészet, de egyszer meg lehet nézni. Éljen az álláskeresés…

Az egyik kedvencem Jim Carrey filmjei közül :)

Azt hiszem, nem jó hangulatomban néztem ezt a filmet, vagy csak nem jönnek be az ilyen tragikomédiák… Inkább elszomorított, nem felvidított.