Kőgazdag (2020) 60% 17★

Miranda July az év egyik legegyedibb történetét hozta tető alá ezzel a filmjével.
Volt benne néhány lassabb rész, de alapjában véve elég érdekes és vonzó történet volt, ami leginkább a jól kidolgozott főszereplőnek köszönhető, akit Evan Rachel Wood alakított. A többi karakter is remek volt, mindegyiknek megvolt a saját motivációja és személyisége, mind nagyon egyediek voltak.
Legtöbben lepontozták a filmet, de valahogy nekem bejött ez az egyedi és fura karakterekről szóló film a maga sajátságos humorával..megtanulni szeretni és viszont szeretve lenni- ez a film igazi témája.

Derült égből pottyant, üdítően friss kis kakukktojás ez, ami sehová sem illeszkedik igazán, viszont egyediként tetszeleg majd, bárhová is kerül. A cselekmény „a valóság furcsább a fikciónál” mondásra erősít, de mikor túldramatizál, vagy szinte már hihetetlen, még akkor sem tűnik erőltetettnek vagy irracionálisnak vagy elképzelhetetlennek. A „túl életszerűtlen” és a „nagyon is megtörténhet” végletek közti vékony mezsgyén táncolgat.

Kíváncsivá tett, kinek mit jelenthet például az (előzetesben is látható rész) amikor, egy személyes tárgyaktól mentes, fakkokkal teli echte irodai térben (ahol lakik a háromtagú család) minden hétköznap meghatározott időben rózsaszín hab olvadozik a falakból, melyet vödrökkel kell felhörpinteniük, különben bepuhulnak a tartópillérek (és ez a meló három embert kíván) – hát miféle munka/magánéleti, családi/munkamegosztási és pszichológiai/metafizikai jelentéstartalommal bír, szabad a gazda! És jóllehet a film sem ad rá egzakt választ, semmit nem rág szájba, hanem csak prezentálja önnön valójában úgy, hogy közben hihetően hajaz a sok furcsa és látszólag teljesen irracionális dologra az életben, melyeket mellesleg csak elfogadni lehet vagy megtanulni együtt élni velük, mert legtöbbször nincs más választás.

Akad néhány „milliók az egyhez” esélyű helyzet, ugyanakkor értékelendő, hogy összességében mégsem a kikezdhetetlenséget elkerülendő, hanem inkább az autentikus történet kedvében járva kormányozták a filmet. Éppen ezért, a tragikomédia elé akár még egy „misztikus” jelzőt is megkockáztatnék. Ám ami fontosabb, hogy fantasztikus alakításokat láttam mind a négy színésztől, néha teljesen kiszámíthatatlan jelenetekkel, hangulatos és emlékezetes képekkel, sok maradandó pillanattal, melyek hol mérgelődésre sarkalló, hol pedig szívbekapóan mosolyogtató melodramatikus mézes-mázzal rögzültek az emlékezetemben. A befejezést követően nem sokkal már úgy éreztem, hogy rögtön szívesen újranézném az egészet és ezt ilyen sebességgel, meglehetősen ritkán éri el egy film nálam; ezért is tudom nagyon ajánlani.