Várólistára tette 59


Kiemelt értékelések

Törpillaa 

Hát… öööö ez nagyon kíííínoooos, ciki. Ezt a beégést, pedig egy naaaagyon érdekes téma, és irtó jó alapsztori volt, de a megvalósítás pocsék, és annyi jó színész… Meryl Streep, Gary Oldman, Antonio Banderas, Sharon Stone… de ez… totál kész. Így elrontani, és össze vissza kavarni az egészet, egy csomó színésszel… Már a negyedénél, a felénél elvesztettem a fonalat, hogy akkor miről is van szó, vagy mi történik éppen, és már nagyon unatkoztam, de mazochista énem, nem engedte félbehagyni… Nagyon, nagyon jó történet lett volna, ami egy valós megtörtént eseményt dolgoz fel, de elvitték a vicc kategóriába, bár inkább annak sem lehetne mondani, pedig ro..dt jó krimi lett volna belőle, vagy életrajzi film, de nem… Egyáltalán nem tűnt szórakoztatónak, egyszer sem nevettem fel közben. Jobban is kidolgozhatták volna, és nem kellett volna az a sok süket duma, amit Antonio és Gary lenyomtak. Egyedül talán a végén volt egy jó mondata Merylnek. Imádom a nőt, de ebben a filmben, még ő is a színvonalán alul teljesített…

ellamuci 

Jó a színészek. Borzalmas ez a film, nem is bírtam végignézni.

EBrody

Offshore cégek, adóelkerülés, pénzmosás, trösztök, azok a témák, amiket hallunk és akkor tudjuk, hogy ott valami csúnya dolog történt, de hogy hogyan, ki, miért, hol, azt már többnyire el szoktuk engedni és csak felháborodva csóváljuk a fejünket, hogy hát ilyet!

Csodálatos a narratíva, ahogy ezeket a pénzügyi érthetetlenségeket Oldman és Banderas próbálja közelebb hozni a nézőkhöz. A filmen nekem végig a „gájricsis” energiák és vágások a fel-feltűnő „veszanderzonos” pasztellmámoron átszűrve lüktettek végig, szóval az alkotók egy igazán sajátos hangulatot teremtettek.
Mintha csak azért, hogy megértsük az aranymetszést az iskola a keddi 3. órai matematika órát a Louvreba szervezné ki – de a sulid amúgy Chicagoban van és vissza kell érned törire.

desertangelable 

Sosem gondoltam, hogy egyszer ezt fogom mondani de ezt a filmet még Meryl Streep sem tudta szórakoztatóvá tenni, pedig volt még ott egy Sharon Stone, egy Gary Oldman meg egy Antonio Banderas is mellette, aki próbált neki segíteni ebben. Sharon Stone-t annyira ritkán foglalkoztatják mostanában és annyira örülök amikor a nevét olvasom egy filmnél, de hát ez… valaki adjon már neki egy normális szerepet, könyörgöm!

MrsCumberbatch 

Mi a f*sz volt ez? :')

Se eleje, se vége, sem közepe. Több szálon fut a sztori és mégis semmit sem mond.

Egy nagyon jó téma, nagyon jó elképzelés, hatalmas színészek gyászos gáz megvalósításban. Nagyon sajnálom, hogy ezt a jó témát nem sikerült jól eladni.

Vladi

Fontos témáról beszél ez a film, némileg hasonló stílusban, mint a zseniális és mellbevágó The Big Short (A nagy dobás), de ez esetben nagyon rosszul sikerült a megvalósítás.

Sonnenschein 

Zavarbaejtő.
Az az érzésem, mintha a forgatókönyvet újsághírekből szerzett információk alapján, gazdasági-jogi tudást nélkülöző háttérrel írták volna meg. Néhány példát kissé kibővítettek kerekebb történetté, majd ilyenek sorozatából felépítettek egy filmet egy témában, amiben igen kevés film készül, pedig kellene több.
A filmhez verbuváltak néhány igen nagy nevet, akik azonban a történet lapossága és hibái, no meg – szerintem – a nem jól megválasztott narratíva miatt, jó ha sértetlenül ússzák meg ezt a filmet, de javítani rajta, hozzáadni nem tudtak.
A film legnagyobb hibájának és vétkének tartom viszont, hogy egy a világ gazdaságát és ezáltal a társadalmakat is behálózó és mételyező gazdasági jelenséget és egy megtörtént botrányt alacsonyít le a dilettantizmus, a felszínesség és a komolyan vehetetlenség szintjére. Olyan gazdasági jelenséget, amelynek kulcsszavai például a pénzmosás, agresszív adótervezés, adóelkerülés, jogi lehetőségek jogszerűtlen kiaknázása, bűnszervezet, terrorizmus pénzelése, korrupció, offshore cégek és ügyletek.
Persze, úgy olvastam, a témában született könyv sem lett a legjobb, bár kérdés, miként vélekedne róla a témában rálátással, tudással is rendelkező olvasó, de az kétségtelen, hogy a 2016-os Mossack Fonseca ügy kiszivárgott 1 millió 200 ezer oldalnyi jogi dokumentumai (Panama-papírok) és az abból készült tényfeltáró beszámolók, riportok eléggé emészthetetlennek tűnő faforgácsok ahhoz, hogy egy jó forgatókönyvet lehessen belőle írni.
Ezzel viszont nem a forgatókönyvírót és a film alkotói szeretném felmenteni, hogy nem jó alapanyagból jót készíteni nem lehet, de ők legalább megtették, hanem azt, hogy totál hibás a koncepció.
Ráadásul szerintem hibásan – a valós „működéstől” eltérő módon – dolgoztak fel bizonyos részeket, másokat pedig jelentéktelenül.
Most képzeljük el! Mennyire tudná bárki is komolyan venni a klímaválságot, ha valaki – megértve a téma fontosságát, de nem értve a probléma lényegét – készít egy hasonlóan csapongó, nagymamákat/kis embereket „majd én kiderítem” akcióba hajszolóként, a lehetséges felelősöket, közreműködőket dilettánsnak és minden szakmaiságot nélkülőzőként beállító, életszerűtlen jelenetek sorozataként elkészítene egy filmet?
Szerintem senki.
Na, ez a legnagyobb bűne ennek a filmnek.
Mert ahhoz, hogy a kulcsszavakként fentebb jelzettekkel szemben esélyünk legyen érdemben fellépni, ahhoz nem a legjobb út, ha egy ezen valós problémákat nevetségessé tévő filmet készítünk.
Kár érte. Az utolsó 5 percnek van csak értelme, ám az szükségszerűen annyira általános, hogy se a problémákat, se a cselekvési szükségletet nem tudja jól bemutatni.
Pedig, ahogy Meryl Streep is mondja a végén: Itt az idő a valódi cselekvésre.
Csak remélni tudom, hogy lesz, aki jól nyúl a témához egyszer filmügyileg is. Nagyon kellene ….

christine 

21 percet bírtam belőle. Ez több mint sokkkk volt

balagesh 

A Molyon többször megtapasztaltam már, hogy a többiek értékeléseinek megismerése segít az orientációban és így a csalódás elkerülésében. Ennél a filmnél most itt is az előzetes tájékozódás révén jutottam egy nagyon jó filmélményhez. Az a kép alakult ki bennem, hogy összevisszaságot tapasztaltak sokan, ezért valami lazán összefűződő epizódokból álló történetre számítottam. Erre ráerősített a felvezető szöveg is: „De most rajtunk a sor, hogy elmondjunk pár történetet. Fogadják őket úgy, mint tündérmeséket, amik valóban megtörténtek.” Ilyen felkészülés után már kifejezetten koherensnek éreztem a film felépítését.
Többek akadtak fenn a film hangütésén is. Pénzügyi machinációkról vagy nagyon száraz dokufilmet, vagy megrázó-felkavaró történetet kellene csinálni – gondolták esetleg. A vurstli jelleg a két érintett konferansziéval sokat vesz el a halálos komolyságból. Ez kicsit igaz, és végső soron ezért nem tartom én sem telitalálatnak. Mert olyan kis primkó a kisember meg a nagy szélhámosok szembeállítása. Közben viszont a kisember abszurdnak találja az egész rendszert. Nem csak szörnyűnek, hanem meghökkentő hülyeségnek. Komolyan sem vehető konstrukciónak. Így jogosult az egész film nagyon viccesnek lenni, és éppen a túlságosan is hivalkodó öltönyök, a mesterkélt hanghordozás eltakarhatja a sok-sok megvitatandó problémát, rábízva azt a közgazdászokra, jogászokra, bárkikre, akik hajlandók „a szelídeknek dolgozni”, miközben a film megpróbálja azt, amit a színház és a filmezés legősibb küldetésének nevezhetünk: szórakoztatni a nagyérdeműt.


Népszerű idézetek

Ezüstliliom 

Amikor már egy besúgónak kell megkongatnia a vészharangot, ott méginkább van ok az aggodalomra. Mert ez azt jelenti, hogy a demokrácia fékei és egyensúlyai (ellensúlyai!) mind csődöt mondtak.

muznik 

– Mennyit tudunk megmutatni?
– Úgy érted, jogilag?
– Nem, erkölcsileg. Természetesen, jogilag.


Hasonló filmek címkék alapján