Kit Kittredge (2008) 78% 11★

Ez az a film, aminek a láttán még a hozzám hasonló extrém introvertáltaknak is megfordul(hat) a buksijában, hogy szívesen lenne színész, amennyiben ilyen típusú moziban szabad volna domborítania… Ez itt egy igazi jutalomjáték lehetett a gyereknek és a felnőttnek egyaránt. Eleve a korszak és az azt megidéző kosztümök is roppant kellemes miliőt biztosítanak, aztán maga a történet és a karakterek is olyanok, hogy tulajdonképpen bárkit szívesen és örömmel a magaménak tudnék, akár pozitív, akár negatív figura. Az üzenet nagyon tanulságos, én nyitott szívvel néztem és mosolyogtam belül, hogy de szép is ez az egész reménytelennek tűnő harc, amit eme pici lány vív a „világgal”.
Aztán imádtam az írás részét is. Eszembe juttatta saját magamat, amikor ugyanennyi idősen – számítógép és nyomtató híján – én is vadul vertem az írógépet. És igen, én is kb. ugyanennyi idősen jelentem meg nyomtatásban életemben először, szintén egy országos lapban. Aprócska cikk volt, de az enyém. Nagyon büszke voltam rá. Azóta is megvan az újság, természetesen…
Stanley Tuccinak nagyon örültem, imádtam a bajuszát, csak a hangját nem. :D Mármint, jó, hát végülis azért elment, de úgy, hogy ezzel párhuzamosan CsZ is benne van a filmben, csak épp egy másik – „majdnemmindegy” – színészt magyarítva… Hát… Azért ennek okán szolidan elgurult a gyógyszerem. Fel kellett volna őket cserélni, vagy valami. (Ejnye-bejnye, szinkronrendező, akinek most lusta vagyok megkeresni a nevét. :D)
És végül: a könyvtáros. Jajjj, hát kész voltam. Nagyon tetszett, vigyorogtam minden egyes jeleneténél. Éljenek a könyvtárosok!… :D