Csudafilm (2005) 61% 47★

Úgy 10 éve nagy divat volt a-tól cettig ócsárolni a 2000-es évek hazai filmtermését, azt a furcsa időszakot, ami közvetlenül A miniszter félrelép, de főleg az újraforgatott Meseautó sikere után teljesedett ki. Persze nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, ebben az érában a magyar közönségfilm tényleg egyfajta történelmi mélypontját élte, melyben egyesült a rendszerváltás utáni téma- és talajvesztés, a piaci alapú finanszírozás és főleg a kizárólag a közönség elérésében mérhető siker jelentette újfajta kihívás. Logikusan végiggondolva valahol érteni véli az ember, mi vezethetett ide, miért csináltak ekkor még veterán, jóízlésű, a színház világában edződött színészek is csupa-csupa vackot – hisz ugyanez a folyamat játszódott le mindannyiunk szeme előtt a televízióban is. Szóljon az egyébként elég vacak Csudafilm javára azonban, hogy ezek között bőven a jobban sikerült indulók között van.

A történet mese habbal, de nem tűnik teljesen tévesnek az elképzelés, miszerint szükség van az efféle csodatörténetekre, főleg egy olyan országban, ahol a hajléktalanság meghatározó eleme a filmgyártást szinte száz százalékban domináló főváros mindennapjainak. Hogy az álomszerű csoda Görögországban teljesedik ki, megint csak nem rossz felvetés, de a Nikos által bejárt út sem halad rossz íveken. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy a Csudafilmbe nem volt konceptuálisan kódolva a félresikerülés, éppenséggel lehetett volna ez a történet gyermetegen szívmelengető és időtálló is, sőt, szerintem a németek máig is tömegével gyártják az efféle, direkt tévéfilmes sugárzásra szánt történeteiket.
A kivitelezés azonban kétségkívül rendkívül gyenge és igénytelen. Megannyi kilencvenes évekbeli filmhez hasonlóan itt is érez az ember (egy vélhetően nem teljesen jogos) „magyar stáb menni szponzorpénzen Görögország nyaralni és felvenni ezt-azt” benyomást. A színészek különös módon nem találják magukat, még Kern sem, sokszor mintha saját magát parodizálná – talán mert híján van a rendezői utasításoknak, vagy mert a cselekmény ötletszerűen épül fel. Egyébként határozottan ötletszerű és már-már rögtönzött benyomást keltő az események sora: bár vannak vezérívek, amik mentén azért halad előre a sztori, sokszor tűnik úgy, hogy véletlenszerű sorrendben felvett jeleneteket látunk egymáshoz ragasztva. A korabeli kritika dicsérte ugyan a koprodukció görög oldalát, és a női főhős tulajdonképpen tényleg elférne bármelyik fent emlegetett német tévéfilmben még manapság is, de a görögországi forgatási helyszín egzotikuma ma, amikor fél Magyarország külföldön tölti a nyarait, finoman szólva megkopott.

Nem jó, de nem bántóan rossz darab a Csudafilm, ettől függetlenül is rossz értelemben jeles képviselője egy félresikerült korszaknak.

Íme egy magyar film, ami igazán humoros, többször is meg lehet nézni, akkor sem unja az ember.