Csípem a családod (2011) 62% 32★

Mindig kritikus szemmel nézem az ilyen témájú filmeket (és itt most nem az átlag szemléletet értve mondom, hogy kritikus mert azt mindenki tudja, hogy az kb. annyiban merül ki, hogy bloáh. Na, nekem ez a szituáció alapból nem bloáh.)
Kezdem a negatívummal: az abszolút jellegtelen sablonszépség, vagyis Nina.
Nem láttam benne semmit, csak egy tipikus cafkát, aki tekegolyóként csapódik ide-oda. Nekem kissé ad hoc jellegűnek tűnt, hogy na most rámászok apuci legjobb haverjára. Biztos konzervatív vagyok, meg túl lelkizős és legfőképp nem ösztönlény, de nekem minimum egy tartalmas beszélgetés kell ahhoz, hogy valakihez egyáltalán elkezdjek vonzódni. Elvégre nem a Mont Everestről van szó. Nem elég, hogy „hát mert ott volt”… De oké, végül elkönyveltem magamban, hogy évek óta egymással szemben laktak, biztos beszélgettek is meg minden, csak azt ugye nem mutatták (ehelyett kaptunk egy kosárlabdameccset, meg egy mindenen vihogó csajt. Hurrá. Majd biztos el tudom képzelni, hogy egy ilyen rihegős röhögős csajjal bármi komolyról lehet beszélgetni. Na de lapozzunk).
A környezet reakcióit nagyon is élethűen sikerült felmutatni, bár volt itt-ott rájátszás spoiler Amúgy elég hülyék voltak. Mármint az újdonsült pár. Nem úgy nézett ki, mint akik annyira igyekeznek titkolni a dolgot. Ez nekem fura volt. Józan paraszti ésszel azért felfogja az ember, hogy a társadalom nem nyitott az ilyen kapcsolatokra. Szóval ha nem is kötelező, de célszerű az ilyet nem reklámozni. De mások vagyunk, szóval ezt is elfogadom.
Azzal viszont nem tudtam mit kezdeni, hogy súlytalannak tűnt ez a kapcsolat. Nem drámát vártam és önfeláldozást, semmi ilyesmit, de nem is ilyen nevetgélős első tiniszerelemhez hasonlító izét… (ráadásul mindkét fél részéről)
Sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, ezért kap csak 7 csillagot, de azt is kegyelemből, mert már az is csoda, hogy csináltak ilyen filmet. Részemről viszont továbbra is maradok az Amitiés sincères-nél – az legalább komoly volt és hihető.

Ettől a filmtől most eléggé felment a vérnyomásom. Konkrétan a két főszereplőn kívül mindenki végtelenül önző, elmeroggyant, és / vagy pszichopata.
Most komolyan, miért ilyen gonoszak az emberek? Miért fáj az, ha valaki végre magára talál, meg értelmet az életének, ami által hosszú évek után végre boldog?
David 28 éve házas. Elviseli a hülye feleségét, aki ráerőlteti magát meg a nyomi marhaságait, plusz olyan fárasztó, hogy állva elalszik mellette az ember. Ez a nő tipikus példája a besavanyodott felnőtt mentalitásnak. Szegény férje csoda, hogy nem boldog? Komolyan, az első percben látszik, hogy ezek csak vegetálnak egymás mellett, mert „úgy illik”.
Nina karaktere picit nekem is furcsa, de ahová kifuttatják, az végülis érthető. Bár nekem jobban esett volna egy nembulizós/nempasizós főhősnő, de ez van. :D Azt is teljesen megértem, hogy miért tűnik fel neki – ilyen hamar – David.
Amikor Nina anyja megkérdezi, amit megkérdez gusztus témában, hát ott dobtam egy hátast. MILYEN SZÁNALMAS! Ha valaki tényleg szereti a másikat, akkor fogatlanul is szereti, ráncosan is szereti, visszérrel is szereti, és AZZAL is, ami említésre kerül a filmben. És igen, megteszi. (Ha épp úgy tartja kedve, mert nem is biztos, hogy mindenki fogékony az efféle örömszerzésre.
David lánya szánalom a köbön. Huszonéves, könyörgöm, és úgy viselkedik, mintha 6 lenne. ??! Az a táskás dolog nagyon durva, és még őt pátyolgatták? spoiler Vicc. Ő is tipikus példája a megkeseredett / besavanyodott embereknek.
David felesége: klinikai eset. A film végén én inkább ráhívtam volna szemrebbenés nélkül a zsarukat, mintsem bájologjak vele. Sajnálnom kellett volna? Együttérezni vele? Hát, bocs kisanyám, de ez nem jött össze. Drukkoltam nagyon, hogy essél már végre ki a képből… Ez a jótékonyságmánia meg szintén elég szánalmas. Mármint… neki is csak ilyenkor jut eszébe, egyébként meg látszik, hogy soha előtte… Ezen is, meg kéne hatódni?
Az éttermi jelenet nagyon fájt. Igazságtalan volt. És itt Ninát is picit gyerekesnek éreztem, amikor kiejtette a száján, hogy „olyan normálisnak tűntetek”. ?! Eleve lenne a normális, ha két fél nem dobálja egymást késekkel meg tányérokkal, nem üvöltözik, hanem leül szépen, és elmondja egymásnak, hogy oké, ez nem működik tovább, ennyi. Nem kell ehhez hangoskodni… (Ahogy szakítás / válás után sem kell rosszban lenni a másikkal.)
Aztán. Davidben ott csalódtam, amikor kiejtette a száján a (huszonéves!) lányának, hogy ha szeretné, szakít Ninával. ??! Szakítana a frász. A hisztis kis píííí eccer majd felnő, nehogy már az apja miatta legyen mártír… Ugggyanmár…
Ja igen, meg a film végén van az a „rutinos” monológ, amin megint csak sikerült kiakadnom. Engem például rettenetesen fárasztanak / untatnak / bosszantanak ezek a kötelező összeröffenések sőt, én a magam részéről ott próbálom ezeket megúszni, ahol csak tudom. Mert ahogy már írtam is, ez rutin. A hagyomány általában rutinná süpped, amitől igenis elveszti a varázsát. Ha az ember valamit tényleg ritkán csinál, na, annak van értéke. De ez a privát véleményem.

Hű, hirtelen ennyi. Be is fejezem a csapongást, mert még fent van a vérnyomásom. xD
Annyit még, hogy a film vége tetszik is, meg nem is. Tetszik, mert spoiler és nem tetszik, mert spoiler. PEDIG spoiler Viszont legalább spoiler Ha az egyetlent, ami nem tetszik, úgy alakították volna, hogy tetsszen, akkor megadnám rá a 10 csillagot. Így csak 8-as. :))))

Az elején eléggé unalmasnak és vontatottnak tűnt/ígérkezett, ám egy még ugyancsak aranyos és nézhető vígjáték lett belőle. Az első 10-15 perc után már azt gondoltam, hogy bármikor, bármennyiszer inkább megnézem a Pite valamelyik részét, vagy az ahhoz hasonló tini vígjátékokat, mint egy ilyen nyálas f*st. De úgy kábé 25-30 perc után egész élvezhető lett. Leighton Meestertől nem láttam még sok filmet, de eddig tetszettek, a hölgy is eléggé csinos, bejövős. Nem láttam a Dr. House-t sem, sőt, Hugh Laurie-tól sem nagyon láttam még filmet, legalábbis olyanra nem emlékszem, amiben főszereplő lett volna. Abszolút jól játszotta el a karakterét, csakúgy, mint Oliver Platt, aki viszont egy kicsit le volt amortizálódva (most hogy a szerep kedvéért-e, azt nem tudom, de nem hinném). A két feleség sem volt rossz, a szeplős kiscsaj itt-ott már idegesítő volt számomra. Szerintem van története, ami a valóságban is simán megtörténhet, és még egy kis tanulság is van benne. Egyszer mindenképp meg lehet nézni. A közepesnél azért jobb film.
6/10