Csábító leckék (2024) 54% 153★

Őszintén: nem szeretem azokat a filmeket, amiket nem értek.

Barátnőmmel már előzetes után tudtuk, hogy erre a filmre azért fogunk menni, hogy kiégjünk, mivel a wattpados tanár-diák történetek korában „nőttünk fel”.

A film első fele teljesen jól volt megcsinálva, vele szemben a második fele pedig teljesen összecsapottnak tűnt. Annyi mindent kilehetett volna hozni belőle, de mégis ilyen történetszállal mentek tovább.

Ez lehet annak az oka, hogy a két főszereplőt játszó színésszel nem mertek semmi nagyobbat meglépni vagy a színészek nem vállalták be (vagy esetleg túl művészinek akartak látszani és végül nem lett belőle semmi). Két színész között látszott, hogy megvolt a kémia spoiler, de amikor már lett volna alkalom merészebbnek lenni az spoiler által láthattuk, hogy nem volt meg a kellő szikra és kellemetlennek hatott a jelenet. Amin nem is csodálkozom, mivel a két színész között 31 év korkülönbség van (forgatás alatt Ortega 20, Freeman 51 éves volt).

De kérdezem, ha esetleg felmerült az a film készítése közben, hogy tovább merjenek-e menni egy adott határon vagy éppen azt súrolják, miért nem olyan színészeket választottak, akik pl. korban közelebb vannak, így kevésbé lett volna kellemetlen egyes jelenetek leforgatása?

Így számomra a film második fele egy katyvasznak tűnt, ami kicsit csalódás volt az első feléhez képest. És őszintén, nem is értem, hogy mit szerettek volna ezzel. spoiler Megválaszolatlan kérdések és kihagyott lehetőségek kupaca az amivel szembe találtam magamat, amikor véget ért a film.

Valamint beszélhetünk arról, hogy spoiler

Amennyire írásra volt koncentrálva a film annyira volt rossz az ominózus novella (amit ugye Cairónak kellett megírnia) szókészlete amikor az spoiler részekhez értünk, egy szó helyett annyira lehetett volna más kifejezést használni.. barátnőmmel azon kiégtünk és perceken keresztül csak kuncogtunk kínunkban.

De azon kívül az írással és az irodalommal kapcsolatos kifejezések, gondolatok, leírások nagyon ott voltak és jól is voltak használva.

Összességében szerintem egy sokkal jobb filmet kilehetett volna hozni az alapötletből, ha nem ilyen második felet kap, mert így a befejezés csak lebeg a levegőben.

Wednesday: Kezdődik! Szegény, lecsúszott Watson. Nem épp a legjobb suliba ment irodalmat tanítani. Talán föl kellett volna hívnia Sherlock-ot. Ő biztos spoiler.
Komolyra fordítva a szót: Az előzetesek, és a neten olvasott vélemények alapján egy kemény botrányfilmre számítottam, de az egyetlen meghökkentő dolog benne csupán az, hogy Jenna Ortega és Martin Freeman lehengerlő alakítása mellett is egy elképesztően unalmas filmet sikerült összerittyenteni az egyébként érdekes alapötletből. Az életben is láthattunk példát rá, hogy olykor spoiler. Itt ezzel a sztorival az a fő probléma, hogy a rövid, egyébként teljesen korrekt, másfél órás játékidő ellenére is túl sokáig húzza a konfliktus fölvezetését, majd szinte pont az izgalmas résznél vágja el az egészet. Most akkor mi történt a végén? spoiler? Egyébként nagyjából így nézne ki, ha a Netflix és a Hallmark közös filmeket csinálna.
Mint fentebb említettem, a színészi játékokat azért díjaztam, hisz Ortega félelmetesen őrült, Freeman pedig gyönyörűen bemutatja, milyen, mikor mindenki lenéz, mert nem tudod, hogy mit is akarsz az élettől, ami emiatt lassan összeomlik körülötted. Emellett meglepő módon, az eleinte irritáló, állandóan pörgő biszex havernő lett a végére a legszimpatikusabb szereplő, aki spoiler.
Az 5 csillag tehát főként a szereposztásnak és a téma „bevállalós” (spoiler) megközelítéséért jár, de az előbbi miatt azért nekem egyszer megérte megnézni.

ui.: Amúgy komolyan egy 5-10 másodperces spoiler jeleneten voltak egyesek így kibukva? spoiler… Még jó, hogy nem ténylegesen az HBO csinálta ezt, mert akkor ők tuti elintézték volna, hogy „jogos” legyen a kiakadás. Elég hacsak Arya esetére gondolunk vissza a Trónok Harcában.

Két elhanyagolt ember találkozása, akik megragadják a legkisebb kapcsolódási pontot is.
Ezen kívül bemutatja, milyen az, amikor a tanár nem húz elég éles határokat a diákokkal való barátkozásban; milyen, amikor a friss felnőttben még ott a gyermeki düh, amit unalmában használ is rendesen; és hogy milyen csodás dolog az önmentegetés, a saját hibák fel nem vállalása.
Kimondottan tetszett a film, van néhány (volt) tanárom, akinek kötelezővé tenném.

Botrányos…
Na mármint nem a cselekmény, mert abban ami tényleg botrányos lett volna, azt nem merték bevállalni. A cselekmény inkább kínos volt és kellemetlen…

A hangulatára meg a tanárok bromance-ére kap hat csillagot, de a történet alulmúlta a várakozásaimat, és a karakterek, meg főleg az egymáshoz fűződő viszonyaik elég laposak voltak, és azt is erőltetetten.

Az év botrányfilme. Inkább botrányosan rossz.
Nem a téma miatt, mert persze, az is gáz lenne, de… ez semmi más csak egy unatkozó pszichopata kislány hülyesége.

Caironak volt egy barátja, akit a semmiért lökött el. Az meg, hogy mondvacsináltan lett egy ""tragédiája"" amiből, mint író építkezhet?

Egyetlen karakter sem volt szerethető, senkinel nem tudtam szimpatizálni.
Cairo egy manipulatív dög, Miller egy ostoba férfi, Miller felesége pedig egy alkoholista munkamániás vipera.
Szerencse, hogy munkaidőben néztem meg, de így is kidobott időnek érzem. Tragikus. Sohhhaaa többé, pedig mindkét színészt annyira szeretem, de ez most egy mélypont mindkettejüknek.

SPOILERT Tartalmaz itt ott!!!!!
amit kitaláltam a film végére.., de utal a filmben történt eseményre

megint én leszek a mumus… de vállalom.. ez egy nagy rakat… sz.r,
a kiscsaj egy pszichológiai eset..
nem a Yalere kellene mennie.. hanem az elmeosztályra.. gratula a filmkészítőinek, hogy azt sugallják fiatal lányok ezreinek, hogy Az egy teljesítmény, hogy elcsábítják a tanáraikat.. és, ha nemet mond, akkor tegyük tönkre az életét…

a film első feléig, a novella visszautasításáig, azt hittem, hogy mutat újat, hogy táncol majd egy határon.. és kap egy rendes befejezést… hát, rohattul csalódtam.. ez egy nesze semmi.. döntse el a néző, hogy mi a f… történt.. végülis, akkor tessék, itt az én verzióm…
a meghallgatáson végre megjelentek a lány szülei, és jól tarkónküldték a hülye gyereküket, tanárunk végre megvilágosodott, és otthagyta az alkoholista, pongyolában mászkáló hülye p… feleségét.. és ír egy bestseller könyvet..
Winnie pedig a szülei segítségét kérve, helyrehozta azt a f.stengert, amit az idióta nembarátnője kreált, előremegfontoltan és szándékosan.. ami szintén tanárunk mellett szólt..
talán kb. ennyi.. egy ilyen véggel még adtam is volna rá vagy 5- 6 csilit..
sajna, nem jött össze, így marad a 2 csili.. az is a filmben felsorolt irodalmi műveknek szól…

Olyan kínosan rossz. Mindkét színész olyan borzalmas mert az egész szövegkönyv egy szekunder-szégyenérzettel átítatott szólavina.
Én Sofia Coppolát, Lolitát, valami érzékit vagy annak akaró lenni művész filmet vártam nem egy tizenhárom éves fejecskéjéből kipattant… izét.

Nehéz értékelni ezt a filmet. Annyira szerettem volna hogy jó legyen, és az alapanyag minden szinten meg is volt hozzá: jó színészek, ugyan a közhelyességig feldolgozott, de talán az idők végezetéig érdekes, sokakat birizgáló filmes/könyves téma – tanár-diák viszony.
A forgatókönyvet kicsit mintha egy tinilány írta volna, és az ő gótikus regényeken nevelkedett fantáziája futott volna egy ámokot, és bamm kész a storyline.
Minden gyengesége ellenére élveztem, és a mobilos jelenetig visszarepített a saját tinikoromba – utána viszont lépésről lépésre távolodtam el a sztoritól. Ahol véget ért, ott piszkáltam volna meg a dolgokat – mi lesz Millerrel? Felülemelkedik a benzinkúti sushi minőségen? Valami olyan lesz belőle, mint a The Affair általam rajongásig szeretett (nem mert jó ember, hanem mert izgalmasan elcseszett) Noahja?

Az egyetlen pozitívum amit mondani tudok az, hogy a film szép volt. A környezet, az iskolai terem, az ódon ház, a színek. De hogy a téma mennyire elnagyolt, az már szinte stresszelő, mintha az összes energia elment volna a kirakatra. Pozőr volt, a lassított felvételek, annyira bántóan színpadias volt minden jelentet, az összes figyelmet elvitte a témáról. Ami kár, és már bűntetném, mert a téma túl komoly ahhoz hogy ennyire semmibe vegyék, főleg mostanság. Párbeszéd nélkül azért meg tudnám nézni újra csak hogy a helyszínen legeltessem a szemem, de ennyi.