Bostoni erő (2017) 73% 68★

Nagyon érzelmes és erős film volt számom. Jake nagyon átadta a Jeff szenvedését és mindazt amit át kellett élnie. Plusz a film ugyanúgy megmutatta hogy nem vagyunk megtörhetőek ha állnak mellettünk és megsegítenek és ez nagyon fontos dolog <3 ^^

Természetesen az amerikaiaktól várható hősöket dícsőitő film volt, de ettől eltekintve egész jó volt. Tatiana és Jake is jól hozták a karaktereiket, sőt Jeff anyuját alakító Miranda Richardson is kitett magáért. Egyszer nézhető, de csöppet sem volt rossz film.

Sokszor láthattunk már hasonló történetet. Újat nem igazán várhatunk, de a film mégis élvezetes, a színészek kiválóan alakítanak.

Tatiana Maslany miatt néztem meg, mert imádom őt az Orphan Black óta!!! :) És persze Jake-t is bírom, ő is jó színész, de nekem ez a film nem igazán tetszett. Tudom, hogy életrajzi film és megtörtént esetet dolgoz fel, ami valóban szomorú és megrázó esemény volt, de akkor is…sok volt nekem benne ez a túlfűtött amerikaiság, az „éljen Amerika”, meg a „mi erősek vagyunk, mert amerikaiak vagyunk és simán lenyomjuk a terroristákat” érzet. Mert ezt végig lehetett érezni az egész film során, teljesen áthatotta azt. Sok volt az amerikai önimádat, és ez számomra nagyon elnyomta a színészek játékát. És csak Tat és Jake miatt kap 5 csillagot, amúgy maga a film nem kapna tőlem egy csillagot sem.

Szerintem mindenki ismeri az eseményt, ami a film alapja. Nem volt rossz, Jake alakítása kifejezetten sokat dobott a filmen. Jeff családja engem halálra idegesített, de gondolom a valóságban is hasonlóak lehettek, szóval a valódi Jeff-nek sem hiszem, hogy könnyű volt velük. Nagyon „amerikai” hangulatú a film, de egyszer azért meg lehet nézni – leginkább Jake miatt ajánlom, aki szereti az ő játékát, annak ez is tetszeni fog.

Évente egyre több hazafias film készül az USÁban, aminek férfi főszereplője egy hős, aki mindennel szembeszállva legyőzi az ellenséget, bárki is legyen az, bármi áron. Ebben a filmben is megvolt minden felsorolt összetevő, találtak is hozzá híres színészt, aki majd húzónévként meggyőzi a nézőket, hogy vegyenek jegyet és nézzék meg. Csakhogy ez a film semmi többet nem akar mondani, mint amit az egyébként borzasztóan egyszerű plakát is: ha erős vagy, legyőzöl mindent. Pont nem kell ezért az üzenetért megnézni a filmet, sőt, az teszi jól, aki ezt a közhelyet látva azonnal el is felejti, hogy készült valaha ilyen film. Minden szempontból gyenge volt, a forgatókönyv lapos és unalmas, a főszereplők közt nem működik a kémia, és egyikük sem alakít igazán jól, ilyen alapanyagból nem is lehet. Az egész sablonos és nem azért fáj nézni, mert olyan megható, vagy szomorú, hanem azért, mert rossz. Nem járja körül a kapcsolatokat, azt, hogy egy ilyen baleset, hogyan hat a környezetre, arról meg főleg alig beszél, hogy a főszereplő hogy küzd meg a megváltozott életével és a PTSD-vel. Rengeteget lehetett volna az emberi oldaláról beszélni, de ehelyett csak azt nyomták a képünkbe tíz percenként, hogy „mi erősek vagyunk, legyőzzük a terroristákat”. Az amerikaiaknak biztosan erre van szükségük, de filmnek ez attól még kevés.