Boldogság bármi áron (2014) 67% 69★

Szerintem Jennifer Aniston meglepően jól alakított ebben a filmben. A vége kimondottan tetszett, nem lett cukormázas. Ettől egy kicsit féltem, hogy elrontják, de aztán mégsem sikerült. Klisék akadtak benne, mint minden amerikai filmben, de ettől eltekintve különösebb bajom nem volt vele. Én továbbra is szeretem Jennifer Anistont, és drámai szerepben is jó volt őt látni. :) Ezt az ajánlást is köszönöm, @TejesMasni :)

Ahogy többen is írták már, tényleg eléggé klisés a film, úgyhogy aki ezt nem szereti annak nem ajánlom. Ettől eltekintve nem vol vele nagyobb gond, Jennifer Aniston itt is jól alakított.

Számomra egy DVD-t is megérő film az újrakezdésről, egészen pontosan a lelki fel-, visszakapaszkodásról.

Érdekes is, jó is, amerikai is. Legalábbis ahogy önmagával küszködik a bánattal küzdő ember. Nagyon sok minden nincs benne kimondva, de lehet látni, és nem csak metaforikusan » igaz, hogy abból több van, így nehezen lehet érthető. Nagyon érdekes, hogy az átlagos filmnéző szemnek, agynak, emlékeknek milyen elvárásai vannak, ha Aniston szerepel. Bár erről ő tehet elsősorban, másodsorban a magyar szinkronhangja is, ettől függetlenül igazán el lehetne vonatkoztatni és azt nézni, ami van: lelki túlélést a saját gyerek baleseti halála után. Tükörbe nézni minden nap, látni a saját hegeket, érezni a maradandó testi fájdalmakat… Ki akarna ebből kigyógyulni és élni még? Én nem tudnék, és gyógyszert sem szednék, vagy de, jó sokat egyszerre. Ez a film mélyre ránt, és nem baj, ha belenéz a néző a szakadékba. Amerikában a legtöbben akkor is fájdalomcsillapítót szednek, ha nem fáj semmijük, és ha mégis fáj, gyengék arra, amire Aniston karaktere példát mutat spoiler . Elsősorban nekik kellene szeretniük a filmet, Magyarországon nem baj, ha nem átélhető és nincs a helyén kezelve.

Sablonos film, sablonos történetről, amit azzal próbálnak érdekessé tenni, hogy Jennifer Aniston a főszereplője. Nem jött be, semmi pluszt nem adott a történethez, ami miatt emlékeznék rá, vagy azt mondanám, hogy érdemes volt leülnöm elé.

Bár Jennifer Aniston egész jót játszott, de nem mondom, hogy olyan különlegeset is. Ugyanezt már korábban láthattuk egy másik filmjében is, úgyhogy azért hasra nem esek. A film története kicsit zavaros és kusza. Nem nagyon tudjuk, hová akar kilyukadni.

Pedig az elején még számomra ígéretesnek tűnt. Jennifer próbált alakítani, kicsit látszott, hogy most már színészkedni fog, de aztán valami elcsúszott… A történet témája nyomasztó, de ehhez én valahogy másképp nyúltam volna hozzá. Nagyon erőltet lett valahogy az egész, nem igazán tudtam beleélni magam a film minden rezdülésébe, pedig a hangulatom megvolt hozzá. Felszínesnek éreztem a depresszió megjelenítését és a film végén sem volt az a feloldozás vagy lezárás, ami egy ilyen filmnél elvártam volna. Igaz, ez egy szubjektív vélemény, de valahogy ez a film nem mutatja be azt a fájdalmat, depressziót, amit egy ember átélhet. A film valami miatt hiteltelen volt, és ez szerintem a főszereplő választás miatt volt, Jennifernek nem való ez a szerep szerintem.

Nagyon depis film! Csak akkor ajánlott megnézni, ha épp nem vagy magad alatt. Egy biztos, senkinek nem szabadna eltemetni saját gyerekét.
Jobb lett volna a cím, ha megtartják az eredetit. Hisz úgyis a torta a szimbólum, a jelkép… Boldogság az nincs egyáltalán, nemhogy bármi áron. Oké, hogy a vége azt sugallja, hogy talán, egyszer, valamikor újra magára talál Claire… de ki tudja mikor lesz az.