Bodkin (2024–) 71% 45★

A leghalványabb fogalmam sincs az ír kultúráról, éppen ezért még véletlenül sem állítom azt, hogy amit itt bemutattak annak van bármi köze is a valósághoz…ennek ellenére én szeretném hinni, hogy van. Mert ha van, akkor arra mindenképp jó volt ez a sorozat, hogy egy kicsit ír hangulatot varázsoljon a néző elé pár óra erejég. Persze biztos vannak benne túlzások, de azért valahol hiszem, hogy az írek szeretnek énekelni és olyan történeteket mesélnek el a dalaikban, amiket mindenki átéléssel hallgat. Egy kicsit különc nép, de hát miért is ne lenne az, és megítélésem szerint sokkal természetközelibb nép, köszönhetően a földrajzi elhelyezkedésüknek. Mi itt egymás hegyén hátán nem is igazán érthetjük, hogy milyen lehet ebben az izolációban élni.
A sorozat krimi részével szerintem semmi baj, a rejtély kevésbé misztikus, mint inkább drámai, de engem teljesen lekötött, és a karakterek különlegességével sem volt semmi bajom. Szerintem egynek mindenképp elmegy.

Három ember, (akik nem barátok,) egy ír gyilkossági/eltűnési ügyben kezdenek nyomozni egy podcast miatt. A figurák nem túl szerethetők, a felgöngyölítés pedig elég kusza. A 7 rész alatt igazából nem sok dolog történik, csak nyomozgatnak, veszekednek, a „gonoszokat” feldühítik. De amúgy semmi extra nincs benne. Elég lett volna 5 rész ebből, mert nagyon széthúzták és nagyon meg akarták keverni a pitiáner eltűnési ügyet valami nagy dologgá. Ez nem jött össze…

A sori épp nézhető, de nem egy egetverő történet. Nyugodtan kihagyható az életből, mert semmit nem ad a nézőnek egy átlag nyomozgatáson és negatív embereken kívül.

Van egy különleges hangulata ennek a sorozatnak. Nagyon kisvárosias, angol, meg ír, és nem veszi különösebben komolyan magát, valahogy ez jól áll neki.
A krimi és rejtély szál veszettül nyomja magát, ahhoz képest, hogy nem egy oltári sztori, mégis érdekes, és meg akarjuk tudni mi a fene történt Malachival, meg Fionával. Nem mellesleg sosem tudtam elvonatkoztatni a Shrektől, és furán csengett össze ez a két Fiona, mert bazira nem volt semmi köze egymáshoz a kettőnek ugye, de azért Fionát mindig zöldnek képzeltem el a hecc kedvéért, és ezen nem segített, hogy olyan volt, mint Columbo felesége, hogy sosem láthattuk.
Na szóval adott három teljesen különböző és egyedi fazon, és ezen személyek bűnfeltáró kalamajkái. A pasi tejbetök, a nő napszemüveges (nagggyon napszemüveges, és kiskabátos), és persze szigorú, a harmadik csajszi meg csak épp most kezd rájönni, hogy ő egy létező személy, de valahogy ettől lesz ez legalább különb, mint egy másik sorozat. Seamus lett a kedvencem a mókás és kevésbé mókás dühkitöréseivel, és félarany szívével.
Azt írja humoros. Hát, én nem nevettem, de valóban volt egy vidám hangulata, a buta kis aláfestő zenével.
Na valami ilyesmi ez a sorozat. Nem nagy szám, de legalább nem hétköznapi. Ezért hét erős csillagot megérdemel.

Jó kis sorozat ez. Kicsit komikus, kicsit abszurd és nagyon ír. Adott három ember, akik egy régi ügyet akarnak felgöngyölíteni, ami két ember eltűnéséről szól.
Dove tetszett a legjobban, Gilbert az agyamra ment és Sizergh a kettő között ingadozott az 5. részig. Ezután elkezdtek csapatban dolgozni és sokkal jobban megkedveltem őket.
Teddy az abszolút kedvencem és Seán a maga marha hozzáállásával.
Az ír apácák nélkül jó sztori majdnem nincs…
Egyszer megnézős számomra, de nagyon tetszett. Egy esős délutánra abszolút jó.