Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley (Beverly Hills-i zsaru 4.) (2024) 74% 150★

No, ez egy kifejezetten jó film, és nagyjából így kell folytatást csinálni valaminek harminc év (azta!) után. A világa persze modernizálódott, de ez inkább csak a felvételek stílusán, filterjein látszódik, amúgy minden modernitása ellenére a 80-as éveket idézi a film, a gárda a régi és valahogy az érződik rajta, hogy nagyon is szerették csinálni, amit kellett. Eddie többé-kevésbé a régi, nyomja a poénokat, továbbra is beszéli a lyukat az őt akadályozni kívánó fickók hasába (bár mostanság már egy kicsit kevéssé megy neki), és persze ismét egy komoly, jó kis lövöldözésekkel megtűzdelt bűnügy áll a középpontban.
Amik nem tetszettek benne, az az apa-lánya kapcsolatra fókuszáló történetmesélés (a fő probléma ezzel meglepő módon nem is maga a forgatókönyv, hanem az, hogy nagyon slágertéma manapság, és kezd egy kicsit már unalmas lenni), és kicsit idegesített, hogy Axel Foleyból néha idiótát csinál a forgatókönyv, hogy a lánya is felragyoghasson. A másik pedig, hogy a film második felében úgy éreztem, nem sikerült olyan jól a vicces és az akciórészek keverése, bár olyan nagy baj sincsen.

Talán gyerekként, úgy 10-12 évesen láthattam utoljára az eredeti trilógiát, így nem sokra emlékszem már belőlük, de valami agykikapcsolós lazaságra vágytam most, szóval ez most kapóra jött. Úgy érzem, hogy sikerült megőrizni valamelyest a korábbi részek szellemiségét és tisztelettel bántak a klasszikus karakterekkel is, (Azok alapján, ami megmaradt nekem belőlük…) továbbá szépen hozta a 80-as / 90-es évek zsarufilmjeinek hangulatát, még ha nem is lett különösen kiemelkedő a műfajban. Nincsenek hatalmas akciójelenetek, székről lefordító poénok, vagy okos fordulatokban gazdag ügy, de a céljának azért mégis megfelel, és a franchise kedvelői nosztalgiázhatnak egy jót, hisz a jócskán megöregedett színészek még ennyi év után is hozták a formájukat, nem beszélve az ikonikus zenei témáról, ami vagy 5 különböző formában felcsendül a film alatt.

ui.: Bírtam JGL karakterét, illetve Kevin Bacon is a tőle általánosan megszokott, meggyőzően gonosz stílust hozta.

Az elején nagyon beindultak a poénokkal, és az események is pörögtek, percekig tartó nevetés fogott el. :) Később valahogy ritkultak a poénok, és a cselekmény is belassult, mondhatni öregesen haladt.. Aki csavaros sztorit várt, csalódnia kellett, elég hamar kiderült a főgonosz kiléte, de a bizonyítékok begyűjtése az igazi kemény meló. Kicsit a családi drámát is túlzásba vitték szerintem, ám amikor beindult a (teher)autós üldözés, és felcsendültek az ismerős dallamok, minden azonnal meg lett bocsájtva. :)

A filmet úgy tudnám röviden összefoglalni, mint a főszereplők többségét: kicsit öreges, kicsit lassú, de szerethető.
Igazából egy tipikus nosztalgia film, régi szereplők visszahozatalával és hasonló koncepcióval, mint a korábbi részek. Talán kicsit kevesebb a poén és több a családi konfliktus, de az sem zavaróan sok és persze kiszámítható. Ahogy az egész filmről elmondható, hogy kiszámítható, a jól ismert sablonokkal felépítve. Nekem kicsit lassú a tempója és kevés a Foley-s duma benne, de szórakoztató és jó a szereplőgárda.

Oké, elismerem még az elején hogy valószínűleg a nagy adag nosztalgia is hozzátesz ahhoz hogy ennyire jónak érzem ezt a filmet.
Hozta a kötelező Beverly Hills-i zsarus dolgokat, felbukkant mindenki aki számított. És mindenki megöregedett, de Eddie Murphy-n nem látszik semmi :)
Azt nevettem hogy amint megpillantottuk Kevin Bacont rögtön rávágtuk a párommal hogy spoiler .
Ja és nagyon meglepett Joseph Gordon-Levitt felbukkanása is, nem is figyeltem hogy ő is játszik a filmben.

A Beverly Hills-i zsaru filmeket gyerekkoromban valahányszor leadták a TV-ben mindig ott ragadtam előttük. A Martin Brest rendezte első rész igazi kultmozi, Tony Scott folytatását személy szerint egy hangyányival még annál is jobbnak tartom, és a sokak által már utált, John Landis által jegyzett harmadikon is tök jól el tudok szórakozni a mai napig.
Korábban rebesgették, hogy készülőben van egy esetleges negyedik menet és erre 40 évvel az első, és 30 évvel a legutóbbi rész után kellett várni. Az előzetesek elég fun-nak tűntek nekem, így bizakodva vártam dacára annak, hogy egyenesen a Netflix berkeiből készült. Nem kellett volna. :/

A régi filmeket azért szeretem annyira (különösen az első kettőt), mert a direktor váltások ellenére mindegyiknek megvolt a maguk működőképes, egyedi stílusvonala. Az ötletes szituációk, a frappáns poénok, a frankó akciók, a karakterek közti vibráló kémia (főként az Axel-Billy-Taggart triónál), a sodró cselekmény és sztori. Azt elismerem, hogy a 3. résznél némely elem már kevésbé adta, de még bőven élvezhető számomra. Az új darabot dirigáló, első filmes Mark Molloy viszont mindezekből alig tudott átadni valami megjegyezhetőt.

Persze nagyban épített a nosztalgiára, amiken itt-ott el tudtam mosolyodni, de a gag-ek zöme cefetül megfáradt és kínosan erőltetett. Rendezésileg, képileg, vágásilag, cselekményügyileg rettentő dinamikátlannak, amatőrnek hat, emiatt a majd 2 órás játékidő igen hamar unalomba fulladt számomra. A régi arcokat azért jó volt újra látni, viszont fájóan semmilyen volt köztük az érdemi interakció, hiába teltek el évtizedek. Az új figurák igyekeztek helyt állni (Joseph Gordon-Levitt, Kevin Bacon, Taylour Paige), és Lorne Balfe ügyesen idézte vissza Harold Faltermeyer klasszikus dallamait, de nem adtak annyit pluszt, ami miatt emlékezetes maradjon a komplett egész.

Meglehet, hogy sokaknak esetleg jobban be fog jönni a 3. résznél, magam oldaláról ez a film közel sem olyan szórakoztató, mint az. A korábbiakat sokszor fogom még újrázni, ez azonban egy gyorsan felejthető próbálkozás lett.

Kiváló nosztalgiafilm! Örülök, hogy a sokéves várakozás meghozta gyümölcsét. A nyitó jelenetsor alapján már-már azt hittem, a ’80-as években játszódik ez is, filmtrükkökkel feltámasztva, annyira visszahozták azt a hangulatot és látványt. Eddie Murphy is nagyjából ugyanúgy néz ki, mint régen, tökéletesen helyezkedett vissza Axel Foley szerepébe. Akit tudtak, a magyar hangjával együtt visszahoztak a szinkronos változatban. De nemcsak a múlt vitte a hátán: az új szereplők is remekül egészítették ki a régi gárdát. Ahogy az sejthető volt, a klisés apa-lánya kapcsolatra fűzték fel a történetet, de a megvalósítás nem lett klisés!

spoiler

Szerintem ez a film, méltó folytatása az előzőeknek! Mindent hozott, amit el lehet várni. Végre egy folytatás, amit nem szúrtak el… Miközben néztem, visszajöttek a gyermekkori érzések…

Kellemes csalódás. Nem sok bizodalommal ültem neki, de ez határozottan jó. Kellemes nosztalgiázás volt.

Noha a Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley akciófilmnek közepes, Eddie Murphy show-nak – főleg az elmúlt évtizedek borzadály alkotásai után – szemrevaló darab. Csak remélni tudjuk, hogy Murphy lendülete megmarad a jövőben is, és akkor nem a kezünkbe temetett arccal kell végignéznünk színészi pályafutása utolsó éveit.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/07/06/beverly-hills-i-zs…