Befejezetlen élet (2005) 74% 68★

A történet és a felépítése nem lett volna rossz, bár elég lett volna egy dologra koncentrálni. Szomorú, hogy ilyen létezik, sajnos nem is elszórtan, de valahogy nem éreztem azt, hogy megszólított volna a film. A szereplők semlegesek voltak, a dráma hidegen hagyott, ráadásul untam is. Ez sajnos nem az én filmem.

Lehet, hogy tetszett volna a lassú felépítés, ha nem ilyen kedvemben talál meg, nem tudom. A cím nagyon érdekfeszítő, azonban maga a történet nem fogott meg, ezért nem is tudok hozzá mit hozzáfűzni. Sajnálom a szereplőket, tényleg, és azokat, akik ilyen helyzetben vannak, azonban nem értem a film létezésének okát. Dráma, de a konfliktusok nevetségesek voltak vagy erőltetettek. Na meg a bölcs mondatok, amik után szünetet hagynak.

Morgan Freeman jó, de borzalmas magyar szinkronja van, Jenifer Lopez meg a szokásosat alakította.

Hogy ez nekem mennyire jól esett! Alapvetően szeretem Lasse Hallström filmjeit a hangulatuk, a mondanivalójuk és a karakterábrázolások miatt, és most sem okozott csalódást. Imádtam a két öreg egymással való ércelődéseit és a humorukat.
Az egy dolog, hogy nálam már alapból plusz ponttal indulnak a farmon játszódó filmek, de ehhez még hozzájárult a fényképezés is, a fények, a beállítások.. fú nekem nagyon tetszett. Lassú film, de még véletlenül sincs oka gyorsabbnak lenni, pont olyan amilyennek lennie kell. Nyilván Redford és Freeman párosa viszi a filmet, Jennifer Lopez csak asszisztál, de azt kell, hogy mondjam, hogy nem is akarja lejátszani a két legendát a vászonról, pont annyit ad bele, amennyit a szerepe megkíván. Nekem ez újranézős.

Nagyon tetszett a film, annak ellenére, hogy lassúnak mondható a cselekményvezetése. Minden főszereplő zseniális volt. Olyan tipikus odamondogatós, bár drámai történet. Összességében viszont vicces, jó poénok voltak benne és egy életrevaló kislány (Becca Gardner).

Soha nem is hallottam erről a filmről még. Egynek elment, rég láttam Miss Lopezt már vásznon…

Ez nagyon erőltetett menet volt. Dráma, meg érzelmek és tépelődés. Ja… olyan görcsösen bánatos volt mindenki, hogy néha hisztérikus röhögésben törtem ki.
Lopez lehet, hogy tud énekelni, de katasztrofálisan rossz színésznek. A kiejtése meg elviselhetetlen.

(Medvesuttogó, mondanám komolytalanul, de pár fölös karakter meg a melodráma-szál ellenére jó film.)

Olyan volt, mintha egy folytatásos teleregény egy elnyújtott epizódját néztem volna, amiben még az egyébként jó színészek is beleolvadnak az unalmas történetmesélésbe. Mindez nyakonöntve az amerikai patrióta giccsel. A sztorinak pedig kb. az az üzenete, hogy bár a körülmények borzasztóak, a férfiak rossz esetben bántják a nőiket, jó esetben csak otthon szomorkodnak és vedelnek egyedül, az állam pedig ezzel semmit nem kezd mert nem az ő dolga. De nem baj, mert távolba nézéssel és főleg fizikai erőszakkal minden probléma megoldható, hiszen ez Amerika. Igen, ez nem Kanada, itt ha tudomást szerzel családon belüli bántalmazásról, akkor ne a hatóságokhoz fordulj, hanem vedd a kezedbe a dolgot, és önbíráskodással, fegyverrel és ököllel oldd meg a problémát, hiszen mi individualisták vagyunk. Mindez a gondolatiság még csak nem is negatív előjellel van bemutatva, hanem pátoszos amerikai csöpögéssel, ők tényleg hisznek ebben, tényleg így gondolkoznak.

Annyi pozitívumot viszont el lehet mondani a filmről, hogy a script alapvetően nem lenne borzasztó, ha pl. a Coen testvérek kezébe került volna ez a sztori, még valami jobb, csípősebb dolog is kisülhetett volna belőle.

Hát bennem ez a film nem hagyott mély nyomot. Kiszámítható volt, és összecsapott, ráadásul szinkronosan néztem meg (ami nálam nagyon de nagyon ritkán fordul elő), s teljesen ki voltam akadva Morgan Freeman hangjától – egyáltalán nem passzolt hozzá…