Bajos csajok (Bajos csajok 1.) (2004) 75% 570★

Elég sokszor láttam ezt a filmet 13-14 éves koromban, teljesen oda voltam érte. Maga a téma érdekes, mondjuk annak örülök hogy az én iskolámban meg itt Magyarországon nem ennyire erős a klikkesedés mint amilyen Amerikában. Szerintem a témát azért elég jól bemutatja, még ha elég klisés és kitalálható hogy mi lesz a vége.
A szereplők se rosszak, Rachel McAdams szerintem nagyon jól hozza a kegyetlen méhkirálynőt, Lindsay Lohan-nak is jól állt ez a szerep.
Nem kell sokat várni tőle, de szerintem egy jó film ami kikapcsol és ellehet rajta szórakozni mert jó poénok is vannak benne. :))
http://akns-images.eonline.com/eol_images/Entire_Site/2…
https://c.tenor.com/Se_3_bFXP1cAAAAC/tenor.gif

Nagyon meglepett, és nagyon pozitívan. A kétezres évek elején készült chick-flick filmekért sosem voltam túlzottan oda, általában úgy érzem, nagyon káros üzenetük van, normalizálják a zaklatást, viccet csinálnak a rossz testképből, és tele vannak toxikus párkapcsolati mintákkal. Őszintén szólva, a Mean Girls-től sem vártam többet, azt hittem, klasszikus tinivígjáték lesz, borzalmas női karakterekkel, és irritáló szerelmi szállal – meg pár jó poénnal, ami viszont ikonikussá tette.
Ehhez képest kaptam egy meglepően korrekt képet a tinilányok lelkivilágáról és a bullyingról – hiába vígjáték címke alatt fut, rengetegszer szisszentem fel fájdalmasan, mikor úgy éreztem, a film valamit nagyon elkapott.
Adott a főhősnő, Cady Heron, aki tizenhat éves koráig magántanuló, mert a szüleivel Afrikában él – visszatérve Amerikába pedig életében először bekerül a jó öreg állami oktatásba. Itt a magányos, kitaszított első nap után összebarátkozik Janis-szel és Damiennel, a két különccel, de rövidesen Regina George, a helyi bully csapat vezetője is felfigyel rá.
A legelső elem, ami feltűnt és lenyűgözött: a Mean Girls karakterei mind toxikus, sokszor problémás és rosszindulatú tinik. És a mind alatt tényleg mindenkit értek. Cady a főszereplő és a szemszögkarakter, ő meséli az egész történetet, de felszínes, sokszor kritikus lány, aki kétségbeesetten próbálja megérteni a világot maga körül, és beilleszkedni – akár azon az áron, hogy mindenkinek hazudik kicsit. Mondhatom, hogy olyan, mint a Szent Johanna Gimi Renije, ha Reni jól lenne megírva, és a regény hajlandó lenne elismerni, hogy messze nem egy szent. Janis persze, a laza, emós barátnőkarakter, aki bullied, szóval csak jó ember lehet – de valójában egy pillanatig sem habozik kihasználni az új barátnőjét egy pitiáner bosszúért. Regina persze, a bully csapat főnöke, manipulatív, és nem is túl hűséges (mint kiderül, azért a párját gond nélkül csalja), de sok helyzetben tényleg kiáll a barátnőiért, felszólal valaki ellen, aki bántja a főszereplőt, és az is látszik, hogy tele van bizonytalansággal, és igényli a barátai támogatását, akkor is, ha nem akarja bevallani. Tényleg mindenkinek vannak hibái (talán Aaron, a fiú az egyetlen, aki kicsit túl tökéletesnek van bemutatva, de nála is látszik a bizonytalanság, hogy elveszett az egész helyzetben, és nem rajta van a fókusz – szóval meg tudom érteni, miért nem ismerjük meg az ő hibáit jobban).
A komoly problémákhoz ugyan néha kapcsolódnak viccek, de legtöbbször működnek. Van pedofil tanár, de ellentétben a Bridget Jones-szal, ahol a zaklató nagybácsi nem szenved el következményt, itt az adott tanárra végül rendőrt hívnak és letartóztatják. Vannak testkép problémák, de amikor egy kamaszlány emiatt szenved és megalázzák, azt tényleg rossz nézni (Regina jelenete, mikor „már csak a mackónadrág jött rá” iszonyúan fájt, és tényleg sajnáltam, mert teljesen lejött, hogy nem arról van szó, hogy a film túl nagy hangsúlyt fektet a még akkor is vékony és csinos Rachel McAdams kinézetére. Hanem mert lejött, hogy az egész nem arról szól, hogy Regina csúnya vagy duci lenne, hanem arról, hogy még tökéletes alakkal sem tudja szeretni magát, és a legkisebb hízás is pánikba ejti). Egy-két nagyon kétezres évek eleje poén persze becsúszik (mint mikor a tanárnőnek véletlenül felcsúszik a pólója is a pulóverrel, vagy az anyuka plasztikáztatott mellét elkezdi rágni a kutya), de egyrészt nem ezekből áll a teljes film, másrészt néha inkább hatnak a főhősnő agyszüleményének, aki sokszor elbambul és össze-vissza képzeleg a narráció közben (általában nem túl szép dolgokat), mint tényleges eseményeknek. spoiler
A végső üzenet pedig értékes, a tinik őrültek, mindig azok lesznek, és ez a fejlődés része – a lényeg, hogy azért a klikkesedésen, bullyingon és a középiskola őrületén túl próbáljunk fejlődni, felnőni, felismerni a hibáinkat, és egyszerűen csak normális emberekké válni. Mert valahol ennyi lenne a lényeg.

Ez a film a popkultúra egyik kincse. Igazából nem mondanám jónak, és szerintem itt, Magyarországon szerencsére nem is tudjuk nagyon átérezni, mert ilyen durva klikkesedések nem jellemzőek (persze a lúzer-menő vonal létezik, de nem ennyire szegregáltak szerintem a csoportok, de szóljatok, ha ti mást tapasztaltatok). Ugyanakkor, ha belegondolunk abba, hogy a film alapja egy olyan önsegítő könyv, ami az iskolai klikkesedésről szól, akkor én kifejezetten örülök annak, hogy sosem voltam amerikai középiskolás.

Alapvetően nem a cselekmény viszi el a hátán a sztorit, hanem inkább a karakterek és az ikonikussá vált szövegek és momentumok; ezeknek köszönhetően szerintem a mai tinik is ismerik a filmet. Egyébként hiába van benne szerelem, romantikus sztorinak nagyon gyenge, de szerintem azért szeretik sokan, mert kiszámítható, mindenki megkapja, amit megérdemel, és vicces is.

Műfaján belül sem a kedvenc filmem, de mindig örömmel és nosztalgikus érzésekkel nézem újra, és mindig ugyanolyan szórakoztató.

Szerintem ez a film mára már egyfajta kultusz lett. Tiniknek pedig alapmű. :D Rachel mai napig egyik kedvenc színésznőm és Regina George alakítása a legemlékezetesebb mind közül. Vicces, egyrészt elgondolkodtató is a klikkesedés és a bully miatt, a karakterek pedig viszik a hátukon az egész filmet.
Már 16 éves film, mégis bármikor újranézem és kívülről fújom az ikonikus szövegeket. :D
On Wednesdays we wear pink.^^

A maga műfajában ez nem egy rossz film. Kijelenthetem ezt bátran, mert rövid időn belül ez a tizenkettedik tini film, amit láttam, és a többi ettől sokkal idegesítőbb volt…
Persze, semmi világmegváltás, semmi magvas mondanivaló, csak egyszerű görbetükör. Dzsungel vs. középsuli, 1:0.

Végül is aranyos volt egynek, volt benne pár egész jó poén, de kicsit hosszúnak éreztem :)

Jézusom, ez miért van így leértékelve? Bár a magyar szinkron egy kalap sz*r, ez tény, de eredetiben… Igaz, hogy nagyon amerikai, egész pontosan a tipikus „high school” drámázásnak (és az ezzel operáló filmeknek) tart görbe tükröt, így aki nem ismeri annyira ezt a kultúrát, lehet, hogy nem fogja élvezni.
Szerintem simán olyan film, aminek minden sorát lehet idézgetni, baromi vicces, ironikus-szarkasztikus humorral. Rachel McAdams pedig nagyot alakít Regina szerepében.

Vicces volt, nagyon csajos és némiképp tanulságos is. Mégis rengeteg dolog hiányzott belőle, tele volt klisével és néhol ellaposodott.

Ilyenkor elmondhatatlanul örülök, hogy egyrészt nem Amerikában élek, másrészt meg, hogy idehaza ilyen durván ez még nem éleződött ki; bár ugye itthon is megvan a menőmanók vs. lúzerek ellentétpárja.
Maga a film olyan kis könnyed habcsók, el lehet rajta nevetgélni, miközben kellemes fricskát mutat ennek az egész középiskolai világnak.
Azért az valahol szomorú, hogy az igaz barátságra, ha csak egy filmen keresztül is, de rá kell világítani, mert úgy látszik, ez nem mindenkinek őserény.

Habár ez is egy ugyanolyan egyszerű tinifilm, mint akármelyik más, valahogy mégis el tudott szórakoztatni. Valami volt benne, melyet talán – vagy inkább egészen biztosan – megmagyarázni se tudok. Talán Lindsay Lohan jelenléte, talán a történetben egy kis plusz, mely' más igen hasonló alkotásokban nincs jelen, talán mindebből egy kicsi.