Gyilkos játékok (1988) 78% 109★

Furcsa egy film volt, de elég jól megbarátkoztam vele. Az elején nem igazán tudtam hova tenni az egészet, de végül nagyon jól működött a fekete humor. Winona Ryder játéka nagyon tetszett, Christian Slater kicsit beleszeretős volt, Shannen Doherty pedig szimplán gyönyörű a filmben.

Tizenpáréves koromban láttam, és azon nyomban beleszerettem a rókaképű Christian Slaterbe, akinek állandóan ilyen őrült rosszfiúkat kellene játszania, mert annyira jól áll neki. Ettől (nyilván nem teljesen) függetlenül a film rögtön hozzánőtt a szívem csücskéhez, és évekkel később nagy visongások közepette fedeztem fel a tv-újságban és készítettem a videókazit, hogy én azt nyomban felvegyem és nagy becsben tartsam. (Így lett. És akkor még reklámok sem voltak a filmek közben.)
Érdekes belegondolni, hogy a nyolcvanas években még tudtak olyan tinifilmeket csinálni, amik bár gimiben játszódnak és vannak benne népszerű lányklikkek, nem elképesztően elcsépeltek és/vagy nyálasak és készültek egy kaptafára.

Hm, ez nem az a tipikus tinifilm, mint amit elképzeltem róla. Szókimondó, néhol agresszív, nem egyszerű cselekménnyel. Meg van benne minden, amelyek a tinikre jellemző problémák: népszerű és nem népszerű emberek, egymás szívatása, étkezési zavar, de egy olyan kemény hangulatú filmben, amilyet még nem láttam:D A fiatal Winona és Christian remek párost alkotott, J.D. őrültsége nagyon átjött. A ruhák, a zenék, annyira 80-as évek, de valahogy ezt a sztorit nem is tudom egy 90-es évekbeli vagy későbbi filmben elképzelni:D Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt szerencsém hozzá, de megérte most megnézni.

Nagyon bizarr poénok vannak benne, te jó ég (mellesleg tökéletesen kiparodizálja az amerikaiakat), de jól szórakoztam rajta. Annyira furcsa Winona Rydert meg Christian Slatert ilyen fiatalon látni, mindketten nagyszerűen hozták a szerepüket.
Egyszer el kell olvasnom a Moby Dick-et.

Fura egy film ez. Azért volt néhány sablonos motívuma, de volt benne valami, ami megfogott. Winona Ryder nagyon jó.

Mi a búbánat volt ez?

Tinikorom meghatározó filmje volt, és még ma is imádom. Egy nagyszerű, szerintem ma is időtálló fekete-komédia, ami pont annyira veszi komolyan magát, amennyire kell. Imádom J.D. karakterét, amiért pofátlanul kimondja, amit gondol, és bár tudjuk, hogy nem százas a srác (mit szépítsünk, enyhén pszichopata a gyerek), de valamiért mégsem tudjuk utálni. Én a végén kifejezetten sajnáltam szegényt.

Amúgy így belegondolva, néha én is szívesen eltüntettem volna pár iskolatársamat.

Teljesen véletlen találtam rá a filmre a pár napja, és azóta rá vagyok kattanva a sztorira, na meg a musicalre. Sajnálom, hogy eddig még csak nem is hallottam róla. Vicces és folyton meglepő. Egyszerűen imádom.

Gimiben játszódó, klikkekről szóló film, s igaz, egy cseppet más, mint a többi. Ennek ellenére nekem unalmas volt, és (sajnálatosan) sajnáltam rá az időt. Ritkán gondolok ilyet filmről, de számomra ez össze-vissza történetnek tűnt, elrugaszkodottnak. Az Ollókezű Edwardhoz vagy a Cry-Baby-hez tudnám őket hasonlítani, amelyek szintén határokat súrolnak, viszont Tim Burtonnek és John Watersnek ez sikerült (meg Johnny Deppnek is). A színészek miatt talán érdemes megnézni.

Ezer éve láttam ezt a filmet, és azóta se találtam, mert más színészre emlékeztem J.D. szerepében. Pár hete akadtam rá végre, ég áldja a snitt.hu-t. Kicsit izgultam, hogy majd borzasztó lesz, mint jó pár régi „szeretemfilm”. De azt kell mondanom, igen kellemeset csalódtam. Azt nem mondom, hogy lerágtam a körmöm, plusz nagyjából rémlett is a sztori, de… Hát micsoda beteg film ez, kérem szépen? :D