Az új világ (2005) 59% 70★

Nagyon régen láttam, egyedül arra emlékszem, hogy unalmas volt. Ez most sem volt másképp, főleg, hogy Christian Bale felbukkanása meglepetésként ért… Ennyire volt maradandó élmény.

Szenvedtem az unalomtól és jól megszívattak… Bale miatt néztem meg, erre 1 óra 34 percet kellett rá várni. … Bennszülött nőcink egyből meg is kérdi tőle: ’Are you kind?’ Bale vigyorog egyet én meg magamban ’Hell, yeah, I’m the American psycho, of course I’m kind!’
Az egész film másról sem szólt csak Pocahontas mezőn való szaladgálásáról. És akkor ráadásként Hornernek iszonyú idegesítő zenét sikerült komponálnia alá.
Az egy csillagot megkapja Bale, ha ő szaladgált volna a mezőn megért volna két csillagot is a film.
(Az egyébként másnak is feltűnt, hogy egy 15 éves kiscsajt raktak jobbra balra? Vagy ezen csak én akadtam fönn?)

Unalooooooom!!!!!

Élvezhetetlen volt. Mintha nem is a 2000-es évek elején adták volna ki, hanem a a ’90-es években. Gyenge volt.

Első reakcióm: Én erről miért nem hallottam korábban? Hogy kerülte el ez a figyelmemet? Második: Kicsit uncsi, kicsit művészies, de még lehet jót kihozni belőle. Harmadik: Miért szereztem tudomást erről a filmről? Negyedik: Hol a stop gomb?

Végig kínlódtam másfél órát, halvány gőzöm sincs, hogy addig is hogy bírtam ki. Mellesleg több napig tartott ez is. Maga Pocahontas története engem nagyon érdekel, és a Disney mese is tetszett, bár nem a kedvencem, és nagyon szerettem volna egy jó kis film verziót látni. Mint mondjuk a Mulan esetében. De hogy ezzel mit akartak, arról fogalmam sincsen. Rengeteg nagy csend van benne, elmélkedések, merengések, futkározások a mezőn, művészi karlengetések (amiknek valami jelentése biztos van az indiánok közt), én meg a hajamat téptem a dögunalomtól.

A stáblista nagyon érdekes volt, már csak ez is meggyőzött arról, hogy meg kell néznem a filmet. Colin Farrell, Christian Bale, August Schellenberg, Christopher Plummer, David Thewlis. Csupa olyan, akire nagyon kíváncsi voltam. De hát ha egyszer szar a forgatókönyv, akkor nem lehet csodákat várni tőlük sem. Mellesleg Christian Bale-t nem is láttam, valószínűleg csak az utolsó 30-40 percre toppan be (ja, most látom, kit alakít :D:D:D).

A látvánnyal még lehetett volna valami értékelhetőt belevinni, de most a természet csodáját értékeljem? Gyönyörű volt a folyó, a partmentén álló fák, a szélben hullámzó mező. Köszönöm Anyatermészet! Bármelyik természetfilmben látok ilyet.

A zenéje pedig engem nagyon zavart, mert az Öngyilkosok szobájában hallottam korábban Mozartnak ezt a zenéjét (Piano Concerto No.23 In A Major, K 488 Adagio). Hát, a két film hangulata erősen eltér…

A felnőttekre szabott Pocahontas-legendát (bár ez a név egyszer sem hangzik el) talán úgy lehetne a legjobban jellemezni, hogy rá kell hangolódni, úgy válik élvezhetővé. Ugyanis igen fárasztónak tűnhet a lassú történetszövés, a természeten számtalanszor elmerengő kamera, bármennyire is izgalmas az indiánok megismerése vagy megható a tiltott szerelem. Számomra elég későn kezdett igazán érdekessé válni, mikor is Colin Farrell visszatéréséért szorítva megérkezett Christian Bale, igazi szívetkettéhasítós, egyben értelmes szerelmi háromszöget eredményezve. A végeredménnyel pedig ki vagyok békülve, nem szokványos, de reális, féltem, nagyobb tragédia alakul ki a két férfi szembekerüléséből.

https://suntuske.wordpress.com/2017/04/24/hetvegi-mozi-…

Nagyon hosszú volt rendezői változatban és az a bajom, hogy annyira nem köti le a figyelmet, néhol már idegesítő volt a sok tökölés, hiábavaló mozzanatok.
Pedig alapvetően nem lett volna rossz film, de valahogy vontatott-tá vált. Colin Farrell átlagosan, Christian Bale szintén.
De hogy jót is mondjak, nagyon szép tájakat látunk a filmben és a véleményem továbbra sem változott. Hagyni kellett volna az indiánokat érintetlenül, nem pedig állat módjára leigázni a kontinenst.

Terrence Malick munkásságából korábban csak Az őrület határán c. rendezéséhez volt szerencsém, ami az egyik legkülönlegesebb háborús film, amit valaha láttam. Most Az új világ c. alkotását viszonylag rövid időn belül másodjára néztem meg, és minden megtekintéssel egyre jobban tetszik.
Nincs epikus kaland, sem túl sok esemény, amitől az ember tűkön ülne. Mint Az őrület határán c. filmnél, itt is inkább a történteket megélő karakterek belső világára és az őket körülvevő „paradicsomra” koncentrál a mű. A természet mindkét filmben éles ellentétben áll az emberek alkotta pokollal. A belső monológok és a természeti képek teljesen ellazítottak, majdnem egy meditatív állapotba hozva, miközben a történtek mégis nyomasztottak valahol. Szerintem ez egy érdekes, értékes alkotás!