Az én fekete fiam (1981) 54% 8★

Végtelenül kellemetlenül éreztem magam az első másodpercektől kezdve, amikor nagyon művi módon a férj szinte erőszakkal próbálja magát rákényszeríteni az őt elutasító feleségére. Ebben a szellemben folytatódik a dolog vagy félórán keresztül, amit bevallok, csak azért bírtam, mert elkapott a plecsnibírhatnék, és örültem, hogy ráakadtam DW-nek erre a korai filmjére (ahol a fogait már megcsináltatta hollywodiasra).
Vércikinek érzem ezt a poénkodást, de volt bennem egy halk gondolat, hogy talán akkor mégiscsak hatásos ez a fajta kritika. Az imdb-n is a lelkes értékelések messze túlsúlyban vannak. Gondoltam rá, hogy talán gyerekkorukban láthatták először a filmet, és kialakult egyfajta kötődés, de a nyitójelenet ismertetése után talán megérthető, ha nehezen tudom elképzelni az ifjú nézők hadát. Nem elég elővenni a fontos témát, a beszédmód, a poénkodásmód is számít, és én ezt a filmet (nem teljesen elfelejtve a készítési évét) akkor is bunkónak tartom. Kicsit mérséklik közben annak a tükörnek a görbeségét, vagy számomra vált kevésbé szokatlanná félóra alatt, de összességében azért én mégis arcpirítónak tartottam ezt az egészet.