Az aranytó (1981) 84% 30★

Szimplán csak szép film – olyan értelemben szimplán, hogy láthatóan nincs mögötte világmegváltó szándék, nem fél a giccstől, de nem akarja érzelmileg zsarolni vagy felkérdezni sem a nézőjét. Átélhetősége éppen abból fakad, hogy nincs benne semmi különös…

És tényleg, mi különös lenne abban, hogy egy idős amerikai házaspár látszólag bármiféle nélkülözés nélkül eltölthet egy nyarat egy tóparti házban? Vagy hogy a lányuk a fogorvosként dolgozó, normális, jól szituált új párját és annak tinédzser fiát elviszi nekik bemutatni? Főleg hogy ez a gyerek sem elvadult, nem gyűlöl senkit és semmit, egyszerűen csak gyerek, 16 éves – ugye mennyire kényelmes a filmekben minden 16 évest komplett idiótának, idegesítő kis gyökérnek ábrázolni? Hirtelen nem is tudunk mit kezdeni egy tini karakterrel, ha egyszerűen csak 16 éves.
No és hát az itteni munkájáért Oscar díjjal jutalmazott Henry Fonda, mint a film lelke és hajtóereje, a nyolcvanéves házsártos, aki speciel tényleg elég házsártos, sokkal inkább filmkarakter, mint bárki más a színen – de pontosan ettől olyan izgalmas a dolog, látjuk benne Matthau, Lemmon és Eastwood legendás házsártos öregeinek előképét, prototípusát (hangulati szinten egyébként a komplett Szomszéd nője… itt van készen ebben a moziban, csak úgy mellesleg).

Szóval ahogy írtam, nem fog sokat Az aranytó, de azt olyan magabiztosan és teljes szívvel, hogy egy rossz szava nem lehet rá az embernek. Bárhol, bármikor, kiváló kis darab, csakis ajánlani tudom!