Egy alternatív 60-as években az amerikai kormány egy szigorúan titkos program keretében fogta a kor legnagyobb koponyáit, feltette őket egy űrhajóra és útnak indította őket egy száz évig tartó utazásra a Proxima Centauri-ra, hogy ott új kolóniát hozzanak létre. Az utazás végét a tervek szerint… [tovább]
Ascension (2014–2014) 13★
Szereposztás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 29
Kiemelt értékelések
Remek az alapötlet és jó csavarok vannak benne, a feszültség is jól adagolt, ám vannak hosszú percek, amikor a történet maga mellett toporog és vontatottá válik. Szerencsére mindig jön ilyenkor egy nem várt fordulat. A befejezés is egy nem várt fordulat, illetve a fene tudja, lesz-e még ebből egy hosszas sorozat.
Iszonyú pipa vagyok. Az első rész után azt hittem, kedvencet fogok avatni. Imádtam a felépített világot, a díszlet lenyűgöző volt, a hangulat azonnal átjött, minden és mindenki a helyén volt, el voltam ájulva, stb, stb… Aztán jött a világ legtehetségtelenebb gyerekszínésze, meg becsúszott egy-két hülyeség… utóbbi mondjuk simán megbocsátható, de hogy ez a lekonyuló szájú, sipítozó, ideggörcsös, abszolút művi arckifejezéseket felsorakoztató leányzó hogy az életbe került a kamerák elé, rejtély. Mondhatni, X-aktát lehetne nyitni róla. Tönkrevágta az egész filmet.
Magát a sorozatot lightosabb sci-fi rajongók is simán bevállalhatják, nincsenek benne ufók, meg csillagközi rombolók (csak Six) :-)
Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, de a sok csavar, WTF és miegymás mellett mégis olyan fancsali pofát vágok, mint az a hülye kiscsaj. Bőven lett volna potenciál a folytatásra, csak a kérdés, hogy mennyire lett volna rétestészta, meg elviselhető a főszereplő csaj vonaglása.
A csillagozással kicsit bajban is vagyok, mert a történet abszolút max. pontszámos, de a miscast miatt legszívesebben 5 csillagot is levonnák. De nem vagyok gonosz hangulatban, így legyen 2 mínusz.
Erről a minisorozatról nehéz spoiler-mentesen véleményt nyilvánítani. A felhasználói élmény idézi a Béla-bá a repülőn című viccet: az első rész végén az ember azt mondja, húha. A második végén már kigúvadt szemekkel nézi a monitort. Aztán a lezárásnál ezt még sikerül fokozniiiii.
Konklúzió: Tricia Helfernek jól állnak az űrhajók.
Fel reszt birtam megnezni. Es mint menet kozben beugrott, mar masodszor feszultem neki.
Borzasztoan karot nyelt minden szereplo. Annyira mesterkelt alakitasok, fuuu nagyon rossz. Minden eleme rossz.
Nagyon nehéz róla spoiler-mentesen írni, mert szinte minden részben van valami csavar, ami felborítja a történetmenetet. Már maga az alaptény is, amit csak az első rész után tolnak a néző arcába, felért egy képen törléssel, úgyhogy még a kis szürke spoiler téglalapba sem írom le.
Összességében ez egy nagyon jó tükör arról az elképzelhetetlen gyermekfantáziának vizionált gondolatról, hogy nem mi irányítjuk az életünket.
Egy dolog miatt nem jár azonban részemről a tíz csillag, az pedig a misztikum szálért (jó, kísérletek, agyi kapacitás fokozása, stb, de akkor is misztikumnak hat sajnos ebben a steril környezetben). Értem én, hogy végül is sikerült az utazás, de… nem tudom. Felesleges volt. Ennek ellenére libabőrös az egész gondolat, hogy mit meg nem tehetnek velünk akaratunk ellenére, és ami még fájóbb, hogy a tudtunkon kívül…