Aquaman és az Elveszett királyság (Worlds of DC) (Aquaman 2.) (2023) 67% 163★

Nem volt rossz, a poénokon jókat derültem, viszont az első rész kicsit jobb volt, ráadásul a sztori klisés volt, és amellett sem tudtam elmenni, hogy a DC lop a Marveltől illetve máshonnan is. Aquamen és Orm párosa olyan volt, mint Thor és Loki, a feltámasztandó rosszfiú Szauron, David jelmeze tisztára olyan volt, mint a Hangya, a tengeralattjáró gépek karjait tuti a Pókember Octopusáról koppintották, az egész tengeralatti világnak, de főleg a kalózok rejtekhelyének Star Wars feelingje volt, ráadásul a kalózok vezetőjéről még apunak is Jabba jutott eszébe, nem csak nekem, és még sorolhatnám… nem volt rossz, hisz ahogy írtam, jókat derültem rajta, de nem égek a vágytól, hogy minél hamarabb újra nézzem.

Nem tudom, hogy mit írhatnék róla. Egyértelműen jobb volt, mint amire számítottam, (Az elődjénél gyengébb, de pl. a Kék Bogárnál sokkal élvezhetőbb darab.) illetve a társaság is sokat javított az élményen, de még így sem lett sikerült magasabbra jutnia a 2000-es évek elején sorra nyomatott, egy sémára épülő szuperhősös próbálkozásoknál. Piszok lassan, gagyin és szájbarágósan indított, spoiler képernyőn kívüli kiírását letudták egy mondattal, aztán úgy a film felétől brutálisan rákapcsolnak és non-stop akció dömpinget zúdítanak a nyakunkba, melyek többsége ugyan azért látványos, és viszonylag jól koreografált (Eltekintve a helyenként Flash kategóriájú CGI-tól…), mégis szinte látod magad előtt a pótforgatások eredményeit, illetve a rengeteg kivágott jelenetet, (Ez Mera részeinél csúcsosodott ki, hisz kb. 3-4 mondata volt az egészben, illetve a dzsungeles szakasz alatt Orm haja képkockáról-képkockára változik. Néha normálisan hátra van nyalva, máskor meg mintha egy szétzilált, száraz parókát viselne.) úgy kapkod ide-oda a cselekmény. Semmi sincs normálisan kifejtve, elmagyarázva, így csak rohanunk, mint az őrült a finálé felé, ami sajnos ráadásként elég lelombozó a kb. fél perces spoiler leszámítva.
Mindemellett tele volt a műfaj agyonjáratott kliséivel, így pl. a főhős fia természetesen azt a célt szolgálta, amit kb. minden más filmben (Persze, hogy spoiler *fáradt szemforgatás és sóhaj*)
Amit a leginkább értékeltem benne, az Orm és Arthur testvéri / „buddy cop” stílusú dinamikája, Topo, a polip, illetve a picit Wish-es Star Wars módjára fölépített víz alatti világ, amit szépen tovább bővítettek az első rész után.
Örültem ugyan, hogy most sem vették túl komolyra a sztorit, és szinte büszkén vállalták, hogy egy egyébként „béna” és lenézett karakterre épít, azonban itt is volt egy-két humorosnak szánt pillanat, amire már azt mondtam, hogy: „Neee! Ez mégis ki szerint volt vicces?” Ilyen sajnos példának okáért a stáblistás jelenet is, ami egyben a DCEU zárása is, így ez különösen szomorú.
Ajándék jegyekkel néztük meg, de abban megegyeztünk, hogy a pénzt mindketten sajnáltuk volna rá, szóval azt javaslom azoknak, akik még nem látták: Bátran várjátok meg, míg földobják streamingre.

Hattyúdalnak nem, utolsó szögnek viszont inkább nevezhető a legújabb Aquaman, amely remek látleletet jelent arra nézve, hogy mi volt a baj az egész DCEU-val: míg az első rész egy önálló vízióval rendelkező alkotás volt, addig a folytatás már inkább kikacsintott arra, hogy a közönség mit szeretne, valamint mitől sikeresebb a konkurencia, amely viszont rányomta a bélyegét az egész mű koherenciájára. Ettől függetlenül popcornmoziként működik, a látványa pofás, a design még mindig remek, más kérdés, hogy sem a narratíva, sem a karakterfejlődés nem az igazi, az infantilis humorról és az idegesítő dialógusokról nem is beszélve.

Értékelés: 6/10

A mozielmeny elvitte, de amugy annyira butara es bazárira lett mar tekerve a balance, hogy az sokszor fajdalmas volt…

Hát, nem tudom, az eredeti ötlet biztos jó volt, de Heard miatta addig forgatták újra míg, nos, ez lett belőle. (Továbbra is úgy gondolom, hogy simán le kellett volna cserélni másra. A Vasemberben is cseréltek színészt, pedig azok a filmek nagyobbat mentek (szerintem), mindenki túlélte. Igaz, ott csak nem ért rá a színész egy másik forgatás miatt, de a lényeg ugyanaz. Meg lehet csinálni. Lehet, hogy a csaj szerződése volt olyan, hogy így olcsóbb volt, nem tudom, de akkor meg nyeljék le a békát és hagyják úgy a sztorit… mondom ezt úgy, hogy így is nehezen bírtam elviselni, de próbálom a film szemszögéből nézni.)

A testvérekre fókuszáltam a film alatt, nekem az a szál tetszett (és mérges vagyok, mert ez a rész Arthur családjára helyezte volna a hangsúlyt, ki tudja mi lett volna…). Nyilván hozta a kötelezőt látványilag, a víz alatti világ továbbra is klassz, de ez a főgonosz már az első film végén elfáradt szerintem, ezzel az „ősi csavarral” nem lett érdekesebb.
Ha lesz 3. rész (Heard nélkül, légyszi), akkor a másodikra rá tudom fogni, hogy kellett átívelőnek. :D És végülis a testvérek kapcsolata miatt ezt is megérte megnézni, sokat fejlődtek.

Hátttttöööööö…. max általános iskolás korig tudom elképzelni hogy ez elég lehet bárkinek. Aquamen egy bugyuta de leginkább buta karakter lett, olyan iq2-es nevetésekkel hogy fájdalmas volt hallgatni. Mozizni jó volt, de ennyi.

Lekötött és poénos is volt, de elég volt egyszer megnézni

Patrick Wilson és Jason Momoa igazi testvéri évődése vitte a prímet. Randall Park alakítása üde színfolt volt. És itt kimerül a film. Nem kell komolyan venni és akkor még szórakozni is lehet rajta.

Ez egy nem rossz film volt. Nem egy nagy eresztés, egyszer megnézhetö.
Jason Momoat még mindig bírom, a hülyéskedös Aquaman nekem bejön de a gonosz az nagyon nem adta.
De azért örülök, hogy megnéztem.

Nem voltak nagy elvárásaim az első rész után, így nem is koppantam legalább. Egy fokkal jobban tetszett.
Nem értem, hogy miért ilyen bénák az Aquaman filmek, amikor a karakter szuper, a színész tökéletes, a látvány elképesztő?!
Örülök, hogy Patrick Wilson ebben a részben is benne volt! :)