Ami sok, az sokk (1989) 73% 93★

Egyszerre kertvárosi és rémfilm paródia, néha kicsit már fárasztott.

Nagy alapvetés számomra ez a film a hollywoodi vígjátékok talán utolsó aranykorából, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáról, ami egyszerre működik jól korképként és általában véve az amerikai társadalom egy-egy rétegének (most éppen a kertvárosi felső-középosztálynak) görbe tükreként, és nem mellesleg külső, európai szemlélő számára is maximálisan szórakoztató. Gondoskodik erről egy remek színészgárda, egy szellemes, néha túltolt magyar szinkron, meg az óriási ötlet: a gonosszal azonosított sztereotipikus elemek minél organikusabb beépítése a kertvárosi mindennapokba.

A sztori egyébként önmagában leírva nem tűnhet egy nagy eresztésnek, de a megvalósítás nagyon sokat hozzátesz a végeredményhez. Egyrészt az eseményeknek helyet adó utca (zsákutca?) a cselekmény teljes színtere, szigorúan véve két ház és hátsó udvar, meg néhány veranda, mégsem érezzük magunkat bezárva, de átéljük a Ray vállára telepedő nyomást: közvetlen környezetében zajlik valami nyugtalanító.
Ray egyébként az az amerikai fehér, középkorú családfenntartó, akinek a nehéz, nyomasztó életéről úgy tíz éve már próbált egy-egy film komoly hangvétellel beszélni, de mostanság inkább eltemetés és margóra helyezés az osztályrésze. Boldog, szép, biztonságos és idilli élet jutott neki, őt mégis eszi a penész, szabadságán nem tud magával mit kezdeni, de amikor megkondul a vészharang, fantáziája a józan ész határait feszegetve próbálja értelmezni az eseményeket. Partnere ebben az infantilis Art és a militarista Rumsfield úr, illetve a nyolcvanas évek kólán/light sörön, aréna metálon és házhoz szállítós gyorskaján túlpörgetetett ifjúságát tökéletesen megjelenítő Ricky. Carrie Fisher itteni szerepében az a jó, hogy szolid józanságával a normalitáshoz horgonyozza a becsavarodott, jó dolgukban egyre nagyobb túlzásokba eső férfiakat. Egyébként jól is áll neki ez az egyszerű hétköznapiság.
Klopekék házastul-színészestől zseniálisak. A karakterek minden létező nyugtalanító és ellenszenves gesztussal fel vannak vértezve, házuk kopott, gondozatlan ódonsága úgy sugároz magából halálszagot, hogy finom részletekben és nagy egészben nézve sincs benne semmiféle extremitás, vagy túlzás. Egy kis lerobbantság, szürkeség, régimódiság, emberi oldalról ugyanezek mellett szigor, szűkszavúság és zárkózottság – bizonyos értelemben remekül apellál a mozi az ismeretlentől való félelmünkre, a meg nem értett és ízlésünknek/normáinknak való nem megfelelő dolgokkal kapcsolatos ösztönös gyanakvásunkra. Mivel azonban vígjátékról beszélünk, a készítőknek nem dolga erkölcsi, morális példabeszédet tartani a begőzölt szomszédok okozta tragédiáról, helyette addig csavarhatják a sztorit, amíg nekik jólesik.
A sugalmazáson egyébként gondolkodhatunk sokat, egyrészről tényleg nevetségesek tudunk lenni, ha valami befészkeli magát az agyunkba és rögeszmésen utána akarunk járni a dolognak, másrészt valóban extrém dolgokat hoz ki az emberből a semmittevésből megszülető, sehova sem vezető unalom. Harmadrészt – bár nem szabad elszakadunk a józan észtől és főleg nem engedhetjük meg, hogy eluralkodjanak rajtunk a félelmeink, résen lenni azért fontos, nem gubózhatunk be szürke hétköznapjaink és idilli otthonunk biztonságába.

Szeretem ezt a filmet, ajánlom is mindenkinek!

Ez a film nagyon betalált. Pont valami hasonló ’80-as évekbeli marhaságot szerettem volna nézni, és láss csodát, Dante mozija jött és piszok jól szórakoztam rajta. Hanks vígjátékai nekem kimaradtak, de azt kell mondjam nem csoda, hogy ebben a műfajban kezdte, mert remek komikusi vénája van. Ahogy egyre jobban megzakkan, a végén meg kiakad :D Szakácsi pedig nagyon jól illett hozzá, meglepő, hogy később nem is igazán kölcsönözte a hangját neki.
Az alapkonfliktus amúgy egyszerű, új család a környéken, akik nagyon rejtelmesek, a szomszédok pedig ki akarják deríteni, miben ügyködhetnek. Dante a Szörnyecskékhez hasonlóan remek érzékkel ugrál a vígjáték, a horror és a családi film között, így az egész filmnek van egy nagyon egyedi hangulata. Ehhez még jön egyébként Goldsmith remek muzsikája.
A színészek remekelnek, Hankset ugye említettem, de a többi karakter is nagyon ott van a topon. Ahogy magukat normálisnak vélik, aztán talán idiótábbak, mint az új jövevények :D Ki kell emelnem szegény Carrie Fishert, aki kicsit keveset szerepel, de jó volt látni nagyon. És nem mellesleg nagyon csinos volt még itt is.
Nagyon jópofa film, én jókat nevettem rajta. Akinek tetszett a Szörnyecskék a rendezőtől, az nézze meg. Nem annyira elborult darab, de azért itt se kell túl nagy komolyságot várni.

Igazából elég átlagos egy film. Humoros, néha eltúlzott, a tipikus amcsi vígjátékok paródiája is lehetne. Ami nem tetszett: néha unalmas volt és pár jelenet felesleges. De ezeken kívül rendben volt. Tom Hanks, mint mindig, szórakoztató. Carrie Fisher nem kapott elég időt, ahhoz hogy lehessen mondani róla bármit. A vége kiszámítható volt, de ez nem von le az értékéből. :)

Elég régen láttam először ezt a filmet az RTL Klubon, de már első alkalommal is nagyon tetszett. Egyébként is szeretem az „amerikai kertvárosos” filmeket, és ez lett az egyik kedvencem. Vígjátékról van szó, de a feketébb fajtából: adott egy békés zsákutca, ahol a szomszédok összetartó közösséget alkotnak, ám az új szomszédok, Klopekék nagyon gyanúsak. Még a házuk is fenyegető a kiszáradt fákkal, hirtelen megjelenő varjakkal és a különös zajokkal. A filmben tetszett, ahogy a szomszédok különféle elméleteket gyártanak Klopekékról. Vajon kik a normálisak és kik az őrültek? Van egy kis csavar a történetben…
A szereplők közül a nyugalmazott katona, Rumsfield volt a kedvencem, a jelenetek közül pedig Ray álomjelenete. Remek párbeszédek és jó poénok vannak a filmben, mind angolul, mind magyarul nagyon tetszett. Érdekes, hogy van egy alternatív befejezés is a filmhez, amit talán dvd-n is kiadtak (sajnos a magyar kiadáson nem található ez meg).

Amolyan thrillervígjáték, de persze a jobbik fajtából. A lényege, hogy a végéig nem tudjuk meg, mi is történik valójában, és ez jó feszült hangulatot teremt, de mindezt a végletekig el tudja lazítani a főszereplők idétlenkedése és a humoros fordulatok. Tulajdonképp minden karakter nagyon őrült, és ezek a szélsőségek adják a móka nagy részét. spoiler

Abszolút kedvenc! Imádom a fekete humorát, a színészek játékát!
Tom Hanks már a 90-es években is jelentős szerepeket játszott el, köztük Ray Peterson megformálása is ezek közé tartozik (számomra legalábbis).
Kisvárosi rejtély, kotnyeleskedő, unatkozó szomszédok, titokzatos új lakók. Aki szereti ezt a hármast, imádni fogja ezt a filmet!

Az első „horrornak” mondható film az életemben. Tele volt poénnal és meghökkentő, izgalmas, kalandos jelenettel. Imádom

Többnyire szórakoztató vígjáték egy kevés suspense-szel, és néhány fura, de végtére is „ismerős” szomszéddal. Tom Hanks pedig fiatal.

Gyerekkorom egyik nagy filmje volt (a könnyebben emészthető fajtából) a Jumani mellett. Imádtam minden percét. A karakterek remekek, a történet és a humora is rendben volt. :)