Steve Martin látható Rigby Reardon, a magánnyomozók ászának szerepében. A tökös, belevaló és bármire képes detektívet felkeresi Juliet Forrest (Rachel Ward) egy megoldandó üggyel: apja, az elismert tudós és sajtkészítő feldobta a talpát, méghozzá igen rejtélyes körülmények között. Reardon azon… [tovább]
Halott férfi nem hord zakót (1982) 13★
Szereposztás
Steve Martin | Rigby Reardon |
---|---|
Rachel Ward | Juliet Forrest |
Reni Santoni | Carlos Rodriguez |
Carl Reiner | Field Marshal Von Kluck |
George Gaynes | Dr. John Hay Forrest |
Humphrey Bogart | Phillip Marlowe (archív felvétel) |
Kedvencelte 1
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
Aranyos kis noir paródia Steve Martin főszereplésével. A történet hűen követi a 40-es évek filmjeinek jól megszokott cselekményét, és épp ezért nem is ez, hanem a rengeteg bolondozás teszi élvezetessé. Ráadásul mindez a nagy klasszikusok felbukkanásával, ami tovább emeli a fényét. Egy másfél óra röhögcsélésre bőven alkalmas.
Nem egy világverő történet, sőt, teljesen megszokott. Ami viszont kiemeli, az a régi filmcsillagok cameói, ami viszont tényleg ötletes és kreatív.
Az ötlet szerintem hatalmas. Remekül van megcsinálva. Direkt nem lövöm le, hátha vannak olyanok, mint én, akik nem tudták a film előtt. De maga a film is vicces és remek paródia. Itt a paródia szó a klasszikus értelemben értendő, nem mai értelemben. Talán a történet gyengesége miatt nem zseniális, de így is nagyon jó.
Mint ötlet: Zseniális.
Mint zsánerfricska: Nem rossz.
Egyébként meg sokszor erőltetett, Steve Martin pedig sosem lesz a kedvencem.
Nem is értem hogyan gondolhattam, hogy ez egy komoly film, ha Steve Martin szerepel benne. Szeretem a noir stílust, ez pedig egy jól sikerült paródia lett, szerintem. Annyit sajnálok csupán, hogy nem ismertem minden filmet és szereplőt a régi felvételekből. Kikapcsolódásnak tökéletes volt.
Ezt a filmet inkább az USA közönségének csinálták, akik a ’40 évek filmjein felnőttek és sok vendégszereplőt ismerhetnek azokból az filmekből.
A történet próbál az akkori stílus szerint operálni, de sajnos lapos és alig humoros. Van pár apró poén, és némi fricska, de ennyi.
A zene folyamatos és jellemző a kor filmjeire, fontos eszköze az alkotásnak.
Ezt csak az nézze meg, akit érdekelnek az USA-ban gyártott ’30-’40-es évek filmek és értékeli az ezekre készült parodizálós humortszerűséget. Amúgy másnak nem ajánlom, mert nincs benne semmi, amiért érdemes rászánni másfél órát.