Akvárium (2009) 76% 58★

Olvasgatom az előttem lévők értékeléseit és azon tűnődöm, hogy én ugyanazt a filmet láttam-e…
Ami tény: ez tényleg egy „prolifilm”, olyan, ami még kellő távolságot tart ahhoz, hogy hiteles maradhasson. Úgy értem, lehetett volna ezt az egészet még ennél is sokkal keményebben prezentálni, mindenesetre az ingerküszöböt jócskán súrolja, és még véletlenül sem téved át az amerikaiak által előszeretettel alkalmazott giccs talajára, ami azért egy BBC-s produkciótól amúgy is alapelvárás.
A karakterek. Hát, aki ebbe születik, az ebbe születik, én a magam részéről ilyen keretek között próbáltam figyelni a személyiségeket és az alapján „ítélkezni”. Mivel rajtam volt ez a bizonyos szemüveg – azt hiszem – tudtam találni pozitívumokat is a szereplők többségében. Talán az egyedüli kivételt az anyuka képezte, akinek valahogy – a kora és előző tapasztalatai okán (?) nem kimondottan tudtam mindent elnézni. Sőt, rajta volt / lett volna a legnagyobb felelősség, de sajnos a természete miatt egyáltalán nem volt érdemi segítség a gyerekeinek, ami baj. Káros, ha a szülő – bár beletörődik önnön sorsába – nem igyekszik motiválni a gyerekeit, hogy nálánál többre vigyék. És itt most véletlenül sem arra gondolok, hogy gyúrja a gyereket a saját képére és erőszakolja rá az ő egykori álmait, hanem, ha már egyszer az a gyerek valamiben tényleg jó, akkor… Tán támogatni kéne, és nem folyton belerúgni.
És akkor térjünk is át Conorra. Lehet hozzám vágni a köveket, de én egyáltalán nem tartom őt egyértelműen negatív karakternek, sőt, nagyon rossznak sem. Már csak azért sem tudok így tenni, mert a film az ő háza táját illetően nem igazán bőbeszédű, rengeteg a nyitott dolog, nincsenek egyértelmű válaszok. Innentől kezdve pedig nem érzem azt, hogy alapvetően őt kéne bűnbaknak beállítani, vagy porig alázni azért, amit tett…
Conor kifejezetten jó hatással van Miára, biztatja, inspirálja, támogatja. Meglátja benne azt csupán pár óra nap alatt, amit a tulajdon anyja 15 éven át nem volt képes. Sőt, tovább megyek: én még azt is elhiszem neki, hogy beleszeretett. Minden egyes tette erre utal, arra, hogy férfiként őszintén figyel rá, mi több, van benne egyfajta rajongás is aziránt, amit Mia tud, és, ahogyan tudja. Na, és pont ezért is volt az, hogy spoiler. Az pedig, hogy eredetileg ő miért is kezdett viszonyt pont Mia anyjával… Az már egy fogósabb kérdés. Bár erre is vannak személyes forgatókönyveim. spoiler Az meg szerintem egyáltalán nem fura, amikor egy ilyen helyzetben XY pasi úgy dönt, hogy bizonyos estéken elmegy kirúgni a hámból. Ott meg találkozik azokkal, akikkel…
Mia személyisége érdekesen alakul az új ismeretség hatására. Szerintem egyáltalán nem vált mindez a kárára, még akkor sem, ha fájdalmas tapasztalás is volt. Én úgy éreztem, hogy bár végül döntött, ahogy döntött, de fog ő még ezen rágódni és eztán sokkal jobb döntéseket hozni. Mindenesetre az már fél siker, hogy spoiler. Ami engem illet, arról sem vagyok 100%-osan meggyőződve, hogy spoiler. Mert nem kötelező pont azt csinálni, hogy…
Szóval, én azért próbálok optimista lenni / maradni. De (!) ha véletlenül mégsem így van, az „sem baj”, mert akkor is egészen hiteles az egész. Mindenesetre szívesen megkukkantanám, hogy mi lett velük pár évvel később.

Nagyobb része nagyon tetszett, még mondtam is volna rá hogy 10 csillag de ez az utolsó 30-25 percben bemutatott irány nagyon nem tetszett. Lehetséges hogy realisztikusabb volt így de sok minden kimondatlan, megválaszolatlan és befejezetlen maradt, főleg ennek a Connor szálnak a befejezése lett nekem nagyon szerencsétlen és nem tetsző… úgy éreztem a végén akarta a film megváltoztatni a véleményem miközben a film nagyobb részében az ellenkezőjét állította (persze lehet ez volt a cél idk), de se nem lett kifejtve vagy semmi csak így odavágta. A legeslegvége azért tetszett.

Módosítás: hagytam magamban ülepedni a sztorit és átértékeltem; már sokkal jobban értem mit akartak vele csinálni csak talán ha kevésbé lett volna hosszú a sztoriszál, nagyobbat ütött volna

A film jól tükrözi annak a társadalmi rétegnek a viszonyait, amelyet bemutatni kíván. A kilátástalanság rányomja a bélyegét a film hangulatára, a színészi alakítások is jók.

Nagyon jó film. Én, aki több mint 10 évet töltöttem Angliában talán picit jobban átlátom az ottani társadalmi viszonyokat. Hitelesen ad vissza mindent.