1912-t írunk. Adéle Blanc-Sec, a rettenthetetlen ifjú riporter ég a tettvágytól. Képes bármeddig elmenni azért, hogy véghezvigye céljait. Ha a helyzet úgy kívánja, akár Egyiptomig is elhajózik, hogy különféle méretű és formájú múmiákkal mérje össze erejét.
Mindeközben Párizs polgárain… [tovább]
Adéle és a múmiák rejtélye (2010) 80★
107' · francia, amerikai · akció, kaland, vígjáték, fantasy 12 !
Képek 6
Szereposztás
Gyártó
EuropaCorp
Apipoulaï
TF1 Films Production
Canal+
Sofica Europacorp
További gyártók
Kedvencelte 10
Várólistára tette 87
Kiemelt értékelések
Ez a film már megint az az eset, amit többször is meg akartam nézni, aztán lesújtó kritikákat olvastam róla, és ezért mindig meggyőztem magam, hogy biztos nekem sem tetszene, pedig! Nagyon szórakoztató film, nagyon jókat nevettem rajta, szívem szerint idéznék is belőle egy csomót, de az a baj, hogy látni kell a jelenetet, hogy igazán érteni lehessen a humorát. Számomra többszörnézős.
Az utolsó fél óra dobott a filmen egy keveset. spoiler
Mondjuk az utolsó jelenet nekem már nem hiányzott. Anélkül is lezárt lett volna a film…
Hát ez valami fantasztikus volt. Imádom, mikor egy film ennyire nem veszi magát komolyan. Tökéletes debütáló szerep, egy fiatal, energikus színésznőnek és egy rakás múmiának, akik franciául beszélnek. A vége elég aljas, biztos, hogy nem számít rá senki.
Ria: Vicces, néhol kissé morbid, de szerethető történet. A szereplőket könnyű kedvelni, és Adéle karaktere különösen jól sikerült. Jól állt neki az a nagyszájú flegmaság, és az egész filmben ugyanazt a szintet hozta a karakter. Külön jó, hogy nem voltak túldimenzionálva a szereplők, és mindenki végig ugyanolyan maradt. Kíváncsi lettem a képregényekre, amikről korábban még sosem hallottam. Remélem, hogy lesz egyszer folytatása is! 10/8
Frankie: Nézhető, és ha valaki bírja a fekete humort, akkor nagyon szórakoztató. Pörgős, vicces és többször újranézhető. Senki ne konkrét történelmi tényeket várjon, mert ez nem az a kategória. Nem tipikus Besson film, de a kézjegyei markánsan rajta vannak. 10/8
Jókat nevettem ezen a filmen. Adéle karaktere rendkívül jól sikerült: bájos, elbűvölő, okos, vicces, és tisztában is van ezzel. Nem egy tipikus, sablonos film – sőt, nem sok szokványos dolog van benne. Örülök, hogy valahogy véletlen ráakadtam.
Képtelen és vicces. Rengeteget szórakoztam rajta, pedig nem is igazán szoktam szeretni a francia filmeket, de ez betalált.
Vicces és szórakoztató film, ami le sem tagadhatná gyökereit. A karaktereiből, a humorából és az történetvezetéséből szinte sugárzik, hogy ez bizony egy francia alkotás. Óriási pozitívuma számomra, hogy a történetvezetése nem lineáris: az apró részletek csak szépen apránként állnak össze egy egésszé, aminek köszönhetően végre nem csak vizuális volt az élmény. Az alkotóknak nem is sikerült mindent belesűríteniük a ma már rövidnek mondható játékidőbe, bőven maradt még néhány következő részre puskaporuk. Reméljük egyszer majd el is lövik azt!
Kétszer belealudtam, harmadjára sikerült megnézni, de nagyon fárasztott. Ez nem az én filmem.
Népszerű idézetek
Rendőr: – Két L-lel az Adele?
Adele: – Jó lenne, de sajnos csak lábam van kettő.
Rendőr: – Két láb?
Adele: – Adele. A-D-E-L-E. Blanc-Sec, mint a bor. Száraz fehér, ismerős?
Rendőr: – Igen, azt tudom.
Adele: – Hála Istennek!
– Ki tudja nyitni?
– Annyira vagyok lakatos, mint orvos.
– Jó, akkor ideje lenne már hasznossá tennie magát, mert úgy beledobom a Szajnába, hogy visszasírja a Nílust!
(Adele): A csók kötelező?
(Patmosis): Nem, mondjuk inkább hagyomány. Jobb ébredés előtt adni. Utána lehet, hogy tiltakozna a húga.
(Adele): Hát, van rá sansz.