A szellemhajó (2002) 65% 113★

Ugyan a szellemhajóknak fontos és fix helye van a hajózásban és tengerjárásban jártas népek kultúrájában, filmtörténeti szempontból nem hiszem, hogy valaha is lett volna az efféle moziknak fénykora, főleg későbbi reneszánsza: kísértethajók időről időre beúsztak a vászonra, lássuk be, kisebb-nagyobb sikerrel, mert bár a téma hálás, a kivitelezés bizonyosan körülményes és igényli a kiemelkedő kreativitást. Mi sem bizonyítja ez utóbbit jobban, mint a tény, miszerint ez a film konkrétan szinte tök ugyanazt a dramaturgiát alkalmazza, mint az űrben játszódó Halálhajó, bizonyos jelenetei szinte csereszabatosak az 1998-as Kísértethajóval, és egyébként is úgy fest, mintha az 1980-as Death Ship egyfajta remake-je lenne – a plakátját például fixen abból a filmből csórták el.

A felsorolt mozik közül amúgy A szellemhajó lehetne potenciális pályázó a minőségi elsőségre – az ipari szinten használt CGI kora előtt egy icipicivel született, ennek megfelelő bár alkalmazza a látványosan esetlen számítógépes képalkotást, épített díszletei és praktikus trükkjei váratlanul jó hangulatot kölcsönöznek neki. Hatásmechanizmusai ugyan nem lépik át egy mezei kísértetes horror kereteit, de az elhagyott luxushajó adta lehetőségekkel él és ügyesen él, ráadásul okosan építkezik egyfajta látens anya-lánya kapcsolatra, ami meg a női főhős kiemelt szerepét támogatja meg. Egy szó mint száz, a film hátterét adó alapok alapvetően nem rosszak, a kivitelezés vizuális árnyoldalait pedig bőven van ami ellenpontozza.
Nagyobb probléma a rendezés: a mozi üteme nem túl egyenletes, szép, fokozatos építkezés után gyorsan csapunk bele az ijesztgetős lecsóba, hogy aztán a végén már úgy érezzük, konyhakéssel kaszabolták a szalagot, csak hogy beférjenek a megcélzott műsoridőbe (kb. ugyanezt éreztem egyébként a Halálhajó esetében is, látszik, hogy sokat merítettek belőle a készítők). A látomás- és videóklipszerű „magyarázat” a bömbölő rockzenével valahogy kortüneti elemnek tűnik, nem nagyon illik a filmbe és meglehetően antipatikus módon oldja fel az egész kísértethajó-história eredendő misztikumát – ugyanez a bullshit-érzés lesz rajtunk úrrá a finálét látva, ami megint csak nem óhajt elszakadni a Halálhajóban látottaktól. Mindezen túl a hangulattal alapból nagyon ügyesen játszó stáb néha látványosan megadja magát a csábításnak és késztetést érez a primitív undorításra, például mikor a fiatal Karl Urban a haverjával rányúl a konzervre – a jeleneteknek semmi értelme vagy jelentősége, de legalább visszataszító…

Mindenképpen jobb, mint a többi sodródó luxushajón természetfelettivel hadakozó kalandorok-témájú mozi, mint egyfajta Halálhajó-remake, akár még érdekelhet is egy-egy nézőt (@Ascyra?), és végül is egyáltalán nem egy félresikerült alkotás. Éppen hogy, de lecsúszott a hetesről, ettől függetlenül szerintem lehet vele próbálkozni!

Nem volt rossz, de olyan nagyon jó sem.
Eléggé monotonnak éreztem, egyáltalán nem volt félelmetes.
Tipikus egyszer nézős darab.Meglepett, hogy benne van Karl Urban. :D

Nem a legjobb film, legalább is nekem, és ijesztő sem volt, de amikor nagyon unatkozom, és nincs más, akkor tökéletes.

ANNYIRA TUDTAM, HOGY EZ LESZ A VÉGE, ARGH!

Ahhoz képest, hogy 2002-es film, nagyon merész, főleg a nyitójelenete. Végig lekötötte a figyelmemet, nem volt bennem az a tipikus érzés, hogy „na, én megmondtam előre!”. Jó, talán a végén igen, de az borítékolható volt, eléggé a spoiler volt kihegyezve a film.
Örülök, hogy rászántam magam, többször is ajánlották már, de most egy kihívás miatt végre le is daráltam. Nem bántam meg!

Hirdették a tv-ben, hogy adják a hétvégén és egyből megfogott. Szóval muszáj volt megnéznem már most.
Két részletben néztem, mivel első 40 percétől féltem az éjjel :,) Utána már nem volt vészes.
Nagyon tetszett az egész film, a történet és a szereplők. Ismertem pár színészt (amikor a szívtipró gimiből a színészt megláttam engem ott elvesztettünk. mondjuk az volt a vicces, amikor realizáltam, hogy tényleg ő az), ami lehet segített, hogy megkedveljem a szereplőket. spoiler
De az biztos, hogy majd tuti újranézem egy párszor a későbbiekben.

Az a rossz, hogy lehetett volna sokkal jobb is, de legalább benne volt Karl Urban! :D

Azok közé az emberek közé tartozom, akik nem sokra emlékeztek a filmből, de a nyitó jelenet kristálytisztán sejlik fel előttem és míg élek emlékezni fogok rá. Lehet a sztorit megint elfelejtem, de a kezdés…na azt már nem.

Ennek a filmnek a nyitójelenete minimum három pontot megér. Ez volt az első szellemhajós film, amit láttam, és kétség kívül a legemlékezetesebb is. A története érdekes, és bár félelmetesnek annyira nem mondanám, végig lekötött, főleg mivel már elfelejtettem, mi is lesz a legvége. Egyszer-kétszer mindenképp érdemes megnézni, szerintem ez is egy klasszikus.

Társasági nyomásra ültem be megnézni, határozottan rossz ötlet volt.