Elszigetelt pont az óceán közepén. Olajfúrótorony, ahol csak férfiak dolgoznak, és ahol baleset történik. Egy rejtélyes, magányos nőt, aki múltját próbálja felejteni, visznek a toronyba, hogy gondját viselje egy időlegesen megvakult férfinak. Különös meghittség ébred közöttük, egy titkokkal,… [tovább]
A szavak titkos élete (2005) 52★
115' · spanyol, ír · dráma, romantikus, rejtély 16
Képek 7
Szereposztás
Kedvencelte 24
Várólistára tette 104
Kiemelt értékelések
Egyszer végignéztem az összes Goya-díjas filmet. Mint kiderült számomra, rengeteg zseniális spanyol film van, amiről még csak nem is hallottunk. Teljesen más szempontok alapján válogatnak, mint a nagy Áááámerikában a díjosztók. Nem a számítógépes látvány a lényeg, inkább a mondanivaló. Én ezt tudom díjazni.
Erre a filmre is ott találtam rá.
Két elszigetelt ember története ez, és a lényeg az, ahogyan hidat építenek egymás felé, a maguk kis óvatos módján. Nem hiába nyert 4 díjat.
Alighanem csak „női rendező” tud így elmesélni (háborús) traumát, annak nagyon lassú feldolgozását, legalábbis az arra történő kísérletet, dehogy kísérletet, hurcolt szigony az a testben, zsigerekbe betokosodott horog, de egyszer csak kibukik, feltör, kiszakad. Kifakad. Ez az „egyszer csak” a film pár mágikus perce.
Nem az olajfúrótorony (bár megtudunk róluk egysmást) vagy a betegápolás itt a lényeg, hanem a két fantasztikus színész magánya, a szemükbe beköltözött néma fájdalom. A macsó háborús-traumafeldolgozások is tudnak remekek lenni (és milyen sok van ebből is szerencsére, de önmagukban, efféle nőtörténetek nélkül csorbák), ez itt nagyon más, és nagy szükség van rájuk. (Újabb kedvenc rendező[nő]t avatok.)
Ja és Torrente inasa a séf!
Ez egy tipikus lassú film, de a rosszabbik fajtából. Attól, hogy egy film nem pörgős, attól még lehetne jó a történet, de itt a spoiler nem volt semmi megdöbbentő. Sajnos ezekről én is hallottam már korábban és meg is sajnáltam a csajt, aki őszintén szólva végig idegesített a kényszeres takarítása, a puritán életmódja és a feje miatt.
A film háromnegyedét végig untam, közben próbáltam férjem felriadózni, nehogy elaludjon. (Kutyám bealudt és a film után épp hempereg).
Ez a spoiler…
Sajnos Tim Robbins sem tudott nagyot lendíteni a lassan terjengő, alacsony sebességű, vontatott történeten. Mely bár komoly téma, mégis sokszor sikerült belealudnom. Tipikus példája az emberi kegyetlenségnek, a feldolgozhatatlan borzalmaknak, ugyanakkor a megértésnek és a lassan kialakuló szerelemnek. Rokonlelkek ölelkezése a szavak titkos erejével. Csak sajnos gyenge megvalósítással..
Népszerű idézetek
A katonák a mi katonáink voltak. Katonák, akik úgy beszéltek mint én, az én nyelvemet beszélték. Némelyik alig volt 18 éves. Emlékszem egy nap ENSZ katonákat hoztak be, és akkor azt hittük, hogy elvisznek minket onnan. Nem, a te saját nyelvedet beszélték. Úgy beszéltek, mint te. Emlékszem, hogy az egyikük végig mentegetőzött, csak mentegetőzött. Közben mosolygott. El tudod, ezt képzelni, hogy újra meg újra megerőszakolnak, közben a füledbe suttogják, hogy senki más ne hallja: sajnálom, nagyon sajnálom, bocsáss meg. Tizenöten voltunk nők, néha többen is, de tudtuk, hogy ha elfogy az élelem, akkor néhányunkat megölnek. Egy nővel megölették a saját lányát…
– Tíz év múlva ki emlékszik majd, hogy mi történt a Balkánon? A túlélők. Azok, akiknek sikerült kicselezniük a sorsot, hogy éljenek és beszéljenek. Ha tudnak beszélni. Azok, akik szégyellik, hogy egyáltalán túlélték.