A kárhozat útja (2002) 76% 124★

Nem tudom hogy maradt ki nekem ez a film eddig, pedig tudhattam volna, hogy Tom Hanks neve garancia arra, hogy érdekeljen. Annyira elröppent ez a két óra, hogy kicsit meglepődtem, hogy már vége van. Annak ellenére, hogy nem minden volt világos benne, és volt, amit nem magyaráztak meg, imádtam a hangulatát és a történetvezetést. Ez most nagyon ott volt.

Nagyon megkapó a film stílusa. Eddig nem sok neonoir-filmhez volt szerencsém.
A rendezői munka nagyon szép, a zene rögtön sokat ad hozzá, a fények és a színészi munka is kifogástalan. Tom Hanks miatt voltam kíváncsi erre a filmre, mert ilyen, vagy ehhez hasonló szerepben még nem volt szerencsém látni. Azt kell hogy mondjam: meglepett. Nem gondoltam, hogy ilyen szerepben is megállja a helyét, de alakításában nincs kivetnivaló.
A film által megteremtett szféra nagyon mutatós és hangulatos. Mi is könnyen el tudnánk képzelni magunkat benne. Nagyon figyeltek a részletekre is, a kameraállások és az olykor szűk plánok is hozzájárulnak a sajátos hangulatteremtéshez. Ezenkívül más eszközök is szolgálják ezt a célt: spoiler A történet nem egy gyors tempóval bír, néha érződik az izgalom hiánya. Szerintem ha fele ilyen rövid lett volna, sokkal érdekesebbre és feszültségkeltőbbre sikerült volna. Az eleje nagyon tetszett, a közepe felé kezdett ellaposodni, a vége szintén jó volt, bár elég kiszámítható.

Habár maga a történet is érdekelt, lévén a 30-as évek Amerikájában, a gengszterkorszak idején játszódott, de megmondom őszintén, az elsődleges ok, amiért kíváncsi voltam erre a filmre, az volt, hogy Tom Hanks ezúttal nem a tőle megszokott szerepbe bújt. Vagyis pontosabban itt is egy szimpatikus karaktert alakított, viszont korántsem volt olyan ártatlan és romantikus alkat, mint amilyennek eddig láttam más filmekben, és pont ezért hatalmas élmény volt nézni őt, amint felfegyverzett, öltönyös bérgyilkosként elindult bosszúhadjáratára. A sztori tulajdonképpen egy utazás köré épült fel, ami során apa és fia jobban megismerte és megértette egymást, én pedig minden közös pillanatukat imádtam, legyen szó akár a szomorúbb, drámaibb, akár a vidámabb, humorosabb részekről. A végén meg is hatódtam egy kicsit, mert ugyan számítottam rá, hogy nem lesz zökkenőmentes a befejezés, végig reménykedtem a happy endben. A két főszereplőt játszó színészeknek is köszönhető, hogy megérintett a film története, mert minden kimondott és kimondatlan gondolatot, érzelmet hitelesen jelenítettek meg, de önmagában a teljes szereplőgárda zseniális volt.
Összességében nézve nekem tetszett, hogy a film a komolyság és az erőszak mellett tele volt szívvel és humorral, ugyanis ezek megfelelő mértékű keveredése egy szórakoztató, érzelmes, esti kikapcsolódásra tökéletes végeredményt hozott létre.

30-as évekbeli Amerika, noir, és Tom Hanks? Nem is kell folytatni, már megnyert.
Nagyon szép beállítások (fény-árnyék hatások, színkezelés, stb) és jó zene jellemzik. Tetszett ez a bosszúállós dolog, talán annyi a hibája, hogy egy kicsit hosszú.

Jó film, nagyon, de ha nincs Maguire karaktere, csak nyolc csillagot adok. Imádtam :D