A 633-as repülőszázad című filmben az angol légierő 633-as repülőszázada feladatul kapja a nácik Norvégiában felállított rakétabázisának megsemmisítését, Roy Grant parancsnok vezetésével.
A 633-as repülőszázad (1964) 7★
Szereplők
Várólistára tette 11
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Angliában ennek a filmnek máig is komoly kultusza van – egyedülállóan realisztikus, nagy filmtörténeti hatást gyakorló darabként hivatkoznak rá, azonban mai szemmel végignézve szinte minden rá vonatkozó megjegyzés megkérdőjeleződik. Ráadásul a modern filmekkel kapcsolatos, korábban látszólag értelmezhetetlen sablonkritikák közül is szemére lehetne vetni legalább egyet…
A mozi cselekménye nincs túlbonyolítva, az angol hősök Mosquito bombázókon indulnak öngyilkos kvázi-légikommandós bevetésre – ezt követjük nyomon másfél órán át (legalábbis a magyar verzióban), korához képest papíron egyedülállóan valósághű kivitelezésben.
Mondják, a fjordban játszódó repülős rajtaütés jelenetsorai közvetlen hatást gyakoroltak a Csillagok háborúja híres árokrepülős szekvenciájára. Szelektív lehet a filmtörténészek memóriája, hiszen a közmegegyezés eddig nem ide, hanem az 1955-ös The Dam Bustersre mutogatott vissza, bár tény, az itt látható belső nézetes képek abszolút ismerősek a Star Wars mozikból – de ezek semmi esetre sem tűnnek hiperrealisztikusnak, hiába vezetik a Mosquitókat igazi világháborús pilóták. Ami azt illeti, a vetített hátterek egyenesen katasztrofálisak, nem egy esetben fordítva kerültek a pilótafülke hátterébe…
Részletkérdés, de nem ez az első film, amiben igazi Mosquitókat láthatunk bevetésen, legalábbis az 1954-es Bíborsivatag ebben az esetben biztosan megelőzte A 633-as repülőszázadot.
Végezetül ki kell térni a filmben alkalmazott speciális effektusokra, amik bizony borzalmasak, illetve Ron Goodwin zenéjére, ami félreérthetetlenül és totálisan Goodwin, de nem a legjobb Goodwin – egy ideig gyanús volt, hogy talán ugyanezeket a témákat halljuk Az angliai csatában is, de szerintem inkább erős hasonlóságról, mintsem azonosságról van most csak szó.
Végül pedig, egy döbbenetes melléfogás a casting terén: kinek jutott eszébe beválogatni az amúgy görög származású, három évvel korábban a West Side Storyben még a Puerto Ricóról érkező Bernardót játszó George Chakirist egy norvég ellenálló szerepére?
Mint írtam, az angolok nagyon szeretik ezt a filmet, és ezzel nincs is probléma – a filmtörténeti jelentősége azonban erősen túlzónak tűnik.
